Salakblog - Kinek lenne kevesebb Grand Slam-győzelme, ha Del Potro nem sérült ennyit?
Kinek lenne kevesebb Grand Slam-győzelme, ha Del Potro nem sérült ennyit?
Fotó: Europress/AFP

Kinek lenne kevesebb Grand Slam-győzelme, ha Del Potro nem sérült ennyit?

Szabó GáborSzabó Gábor
2018/03/19 12:43

Juan Martin Del Potro vasárnap Indian Wellsben megnyerte élete első (!!!!!) 1000-es trófeáját, miután sokak szerint az év legjobb meccsén – három mérkőzéslabdát hárítva – legyőzte Roger Federert. Meglepetésről beszélni butaság, nagyjából pont egy évtizede tudja mindenki, hogy Del Potro képes ilyen teniszre, sokkal inkább az a meglepő, hogy mindössze 29 évesen nyerte élete első ezresét, nyolc és fél évvel azután, hogy megnyerte eddigi egyetlen Grand Slam trófeáját New Yorkban. Tíz éve mindenki tudja, hogy az egészséges Juan Martin Del Potro milyen játékerőt képvisel, tudja mindenki, hogy milyen az a bizonyos tenyeres, de a sors nem akarta úgy, hogy Delpo halomra nyerje magát ebben a tíz évben.

Rafael Nadal, aki a nagy négyesből a legtöbbet volt sérült, messze elbújhat mögötte, ha azt nézzük, kinek mennyit kellett kihagynia. Arról nem beszélve, hogy az argentinnak gyakorlatilag kétszer kellett a nulláról újra kezdenie, hiszen 2011 januárjában a 485. helyen, míg 2016 februárjában az 1045. helyen jegyezték. És ha visszagondolunk arra, hogy Del Potro milyen sorsolást kapott 2016-ban, csak abban a félévben, amíg össze nem tudott kalapálni magának egy hozzá méltó ranglistás pozíciót, akkor láthatjuk, hogy onnan visszajönni, ahonnan ő jött vissza, az nagyon más minőség, mint mondjuk a 16-20. helyről visszazárkózni, ahonnan Nadalék jöttek vissza, amikor nekik kellett.

Azt hiszem, azzal vitatkozni, hogy Del Potro nem futotta ki a pályáját a US Open-győzelme óta, nem nagyon lehet, még akkor se, ha Argentína neki köszönheti első és egyetlen Davis-kupa-győzelmét 2017-ben.

Szerintem ahhoz sem kell túl nagy bátorság, hogy kijelentsük, Juan Martin Del Potróban Grand Slam-győzelmek maradtak 2009 óta. Idáig azt hiszem meglehet még a konszenzus is, van annyira népszerű játékos, hogy azt egyik tábor se vitassa el tőle. A kérdés akkor válik érdekessé, ha elkezdjük azt vizsgálni, hogy mégis melyek voltak azok a Grand Slam-tornák, melyeket megnyerhetett volna, ha egészséges. Fontos azonban leírni néhány dolgot:

Akinek összeszorul már most a gyomra attól, hogy majd az jön ki a végén, hogy Delpo bizony az ő rajongott Rogerjüktől/Rafájuktól/Noléjuktól ellophatott volna egyet vagy kettőt, az hagyja abba az olvasást. Mint ahogyan az is, aki úgy gondolja, hogy a sportban nincsen ha (és egyéb hasonló közhelyek), és éppen ezért nem is szabad ilyen dolgokon gondolkodni.

Már csak azért, mert nekem konkrétan azóta, amióta a meccspontot beütötte, ezen jár az eszem, és az eddigieket úgy írtam le, hogy csak sejtem, mi lesz a megoldás, tudni nem tudom egyáltalán. Úgy gondoltam, megnézem, kik nyerték azokat a Grand Slameket, amiket ki kellett hagynia Del Potrónak, kik játszották a döntőt ott, és megnézem, milyen a mérlege Delpónak esetleg, ha szükséges, akkor az adott borításra lebontva.

Az egész tehát egy játék, Nolécskáját féltenie nem kell senkinek, mint ahogyan Rafácskáját és Rogerecskéjét sem, már ha létezik ilyen szó persze.

Azt hiszem azokat az időszakokat vizsgálni már tényleg nem volna értelme, amikor Del Potro már visszatért éppen aktuális műtétje után, csak még nem érte el legjobb formáját, már csak azért se, mert ha így tennénk, akkor az elmúltnyolcév szinte valamennyi Grand Slamjét vizsgálhatnánk. Húznunk kell egy határt, ez a határ pedig az lesz, hogy indult vagy nem indult.

Jaun Martin Del Potrónak két hosszabb kihagyása volt: 2010-ben még játszott Melbourne-ben, aztán megműtötték a csuklóját és csak egy év múlva tért vissza a Grand Slam-tornákra, illetve nem játszott a 2014-es Ausztrál Opentől a 2016-os wimbledoni tornáig. Mindemellett még két GS-t hagyott ki, a 2013-as Garrost, és a 2017-es Ausztrál Opent. Az utóbbinál már egészséges volt, csak ki akarta pihenni az előző év fáradalmait, úgyhogy mindenkinek az ízlésére bízom, hogy kalkulál-e vele vagy sem.

A Federer-rajongók nyilván nem fognak.

2010-ben, amikor először műtötték a csuklóját, mind a három GS-t, amit kihagyott, Rafa nyerte meg, Söderlinget, Berdychet és Nolét legyőzve a fináléban, mint ahogyan ő nyerte meg (ki más?) a 2013-as Garrost is, akkor éppen Ferrert verve a döntőben. A kétéves kihagyás alatt kilenc Grand Slam-tornát mulasztott, ebből hatot nyert meg Djokovic, míg egyet-egyet Cilic, Wawrinka és Nadal, és akkor ott van még a tavalyi AusOpen, ami ugye Federeré lett.

Alapvetően még két dolgot gondoltam megvizsgálni, bár nyilván lehetne még mélyebbre is ásni. Az egyik, hogy képes lett volna-e legyőzni Del Potro az adott tornagyőztest, az adott borításon, illetve azt, hogy biztosan el tudott volna-e jutni a fináléig.

Nyilván tökéletes válasz nem létezik, vagy lehet, hogy a létező válaszok legtökéletesebbje az az, hogy Juan Martin Del Potro bármikor bárkit le tud győzni, ám ez esetben a játéknak nem sok értelme van, mert akkor azt is írhatnám, hogy Del Potro akár már 15 GS-t is nyerhetett volna, ami nyilván nincs így.

Tekintve, hogy ennek a 14 Grand Slamnek a jelentős részét Rafa és Nole vitte el, érdemes megnézni Del Potro mérlegét az érintettek ellen: Rafa 9/5-re vezet ellene, ami szorosnak mondható, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az első három meccs még 2007-es volt, ám azt is el kell mondani, hogy bármennyire is alkalmassá tenné a játéka erre Delpót, salakon eddig még nem sikerült megvernie Nadalt. Azt mondani, hogy 2010-ben, '13-ban vagy '14-ben megverte volna Rafát a Garros-döntőben, úgy hiszem, elég nagy bátorság lenne. Nyilván nagyobb ellenállásra lett volna képes, mint Söderling vagy Ferrer, de azt mondani, hogy ezek az argentin tornái lehettek volna, nem merném. Mint ahogyan azt hiszem, 2010-ben még nem volt kész Del Potro arra, hogy wimbledoni bajnok legyen, úgyhogy, ha azt vizsgáljuk, Nadalt hol rövidíthette volna meg, akkor alighanem marad a 2010-es US Open, ahol egyébként Djokovicot verte a döntőben. Aki ugye Federert győzte le meccslabdáról az elődöntőben.

Maradjunk annyiban, ez sem volt egy lyukas Grand Slam.

Ami Djokovicot illeti: itt 14/4 a head to head Nolénak, és ami még érdekesebb, Delpo csak egyszer nyert ATP-tornán, hiszen négy győzelméből egy a Davis-kupából, kettő pedig az olimpiáról származik. Alapvetően pokoli szoros meccseket játszottak mindig, ám azt is el kell mondani, hogy Nole azt a hat tornát, amit megnyert ebben az időszakban, azt úgy nyerte meg, hogy háromszor Federert, háromszor pedig Murrayt verte a döntőben, tehát akkor volt talán a legeslegjobb. Hogy visszatérjünk a korábban felvetettekhez. ezek sem voltak lyukas Grand Slamek. Ki az, aki ki meri jelenteni, hogy egyáltalán a döntőig biztosan eljutott volna ezeken a tornákon? Persze ilyen játékkal, mint amit vasárnap láttunk tőle, éppen össze is jöhetett volna, ám biztosan mondani ezekről a tornákról aligha lehet.

Biztosan talán azt mondhatjuk, hogy a '14-es US Open mindkét döntősét, Cilicet és Nishikorit legyőzte volna, továbbá azt, hogy akkor és ott azért sem Federer, sem Djokovic nem futotta élete formáját. Marad a 2015-ös kihagyott Garros, amit Stan nyert meg Nole ellenében, és aki azon a napon, azt hiszem érinthetetlen volt. Arról nem beszélve, hogy azért Delpo salakos játéka sem annyira meggyőző, mint mondjuk a többi argentiné. És bár a tenisze alkalmassá tenné egy Garros-győzelemre, de egyáltalán nem biztos, hogy bármikor is közelebb fog kerülni a trófeához, mint 2009-ben, amikor 2/1-re vezetett az elődöntőben Roger ellen.

Szóval összefoglalva talán egy-két Grand Slam maradhatott benne biztosan, ami azt jelentené, hogy lehetne mondjuk neki is három, mint Murraynek vagy Wawrinkának, ami ha innen nézzük, mindezt teljes mértékben tükrözi a realitás.

Az irgalmatlan nagy tenisz ebben az érában ennyire elég.

A többhöz kell valami más is, amivel nem biztos, hogy Juan Martin Del Potro rendelkezik.

Hozzászólások