Salakblog - Janko Tipsarevic, az igazi tetkós lázadó és a legnagyobb szerb Davis-kupa hős 
Janko Tipsarevic, az igazi tetkós lázadó és a legnagyobb szerb Davis-kupa hős 
Fotó: Europress/AFP

Janko Tipsarevic, az igazi tetkós lázadó és a legnagyobb szerb Davis-kupa hős 

Szántó PetraSzántó Petra
2019/11/26 16:59

Janko Tipsarevic nem egy hétköznapi ember. 

Olyannyira nem, hogy tíz év múlva aligha arra emlékszünk majd vele kapcsolatban, hogy ígéretes tehetségként berobbanva junior Grand Slam-bajnok lett, majd hozzátett négy ATP-trófeát, két GS-negyeddöntőt, egy világranglista nyolcadik helyet, valamint két Novak Djokovic elleni világelső-skalpot. Sem arra, hogy rendszeresen nehezítette a legjobbak dolgát (ő volt az első, aki Roger Federert élete első maratoni döntő szettjére kényszerítette Grand Slam-tornán), megverte Moyát, Safint, Hewittot, Ferrerót, Roddickot, csupa korábbi világelsőt. Még csak arra sem, hogy túlélt jónéhány komoly sérülést, betegséget, műtétet, de ha fizikai ereje engedte, sohasem hagyott kis Davis-kupa párharcot, és pályafutása utolsó ATP-meccsén kilenc meccslabdát hárított, majd aztán a lehető legméltóbb módon, a szerb válogatott színeiben búcsúzott, hazájáért küzdve. 

043_dpa-pa_191121-99-831221_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem ezekre fogunk visszaemlékezni. Inkább különleges, vibráló személyiségére, rettenthetetlen küzdőszellemére, sokszor keserűen frusztráltnak tűnő, filozofikus lényére, és arra, hogy bár tényleg a szépség menti meg a világot, ő sokszor elveszett a szépségben inkább, és végül nem lett belőle akkora teniszező, mint amekkorának indult. 

Felmerül a kérdés, hogy az ő intellektusával, széles világlátásával erre mikor jött rá, rájött-e egyáltalán, és ha tényleg rájött, hogyan dolgozta fel.

Janko Tipsarevic nem egy átlagos figura. Szabadidejében hobbi DJ, iszonyú sokat olvas, nagyon érdekli a filozófia, a modern szociológia és a szépirodalom. Dosztojevszkij Félkegyelműjéből japánul tetováltatta magára a fentebb idézett mondatot, a hátán pedig egy Arthur Schopenhauer gondolat olvasható. Bár nem hívő, fontosnak tartja, hogy rendszeresen tanulmányozza a Bibliát, mert hiszen ki tudja, lehet, hogy mégis. Tenisziskoláiban pedig egy olyan oktatási koncepciót dolgozott ki, aminek köszönhetően a gyerekek szakmai, fizikai és pszichológiai képességeit egyaránt ki akarja aknázni, mindeközben a szellemi oktatást is ugyanolyan fontosnak tartja. 

000_1GX8XK.jpg Fotó: Europress/AFP

Janko Tipsarevic olyasvalaki, aki középszerű eredményekkel is nyomot hagyott a tenisz világán, riválisai és csapattársai gondolkodásán, hozzáállásán. Janko Tipsarevic viszont olyasvalaki is, aki a jövőben még annál is nagyobb nyomot hagy majd a szerb utánpótlás generációin és a teniszezni szerető kisgyerekek életén, mint amilyet játékosként hagyott. 

És ha belegondolunk, végül ez számít majd igazán. 

Gyermekkori jó barátja, a végül minden szempontból messze fölé növő Novak Djokovic hosszasan mesélt róla a szerb csapat utolsó idei DK-sajtótájékoztatóján. 

Az ő szavai végképp alátámasztják mindazt, amit a kifürkészhetetlen Janko Tipsarevicről gondoltunk.   

"Emlékszem, amikor 10-11 éves lehettem, Janko pedig 14 éves volt, játszottunk egy edzőmeccset ott a hegyekben, ahol felnőttem, és ami az ő otthonához is közel volt. Sokat találkoztunk, amikor kisebbek voltunk, mert a családjaink jóban voltak, apáink jó barátok, és jól ismerték egymást. Emlékszem, hogy csak játékszer voltam számára. Persze, idősebb is volt nálam, de akkoriban ő volt az ország legjobbja. 14 és 18 éves kora között ő volt Szerbia valaha volt legjobb junior teniszezője, és igazi különc volt. Színesre festette a haját, piercinget viselt, már akkor is rengeteg tetoválása volt. Mindig is valamiféle lázadó egyéniség volt. 

Janko nagyon öntudatos, ezt tisztelem és nagyon kedvelem benne. Hiteles és őszinte ember, aki sosem kertelt, és sosem játszotta meg magát. Mindig kimondta, amit gondolt. Sosem szépített, sosem akart mások kedvében járni csak azért, mert az igazságot néha nehéz lenyelni. Janko egy egyenes srác, aki nagyon szereti a teniszt. Ő volt Szerbia egyik legszenvedélyesebb sportolója, ha a hazájáért kellett játszania. A szerb csapat és a Davis-kupa iránti elkötelezettsége nem ismert határokat, igazi hősként kell ünnepelnünk, és fejet kell hajtanunk előtte. 

Ez a hét, az utolsó hete megindító neki is, és számunkra is. Szépen helytállt a csapatban, nyert meccset párosban, és nagyon örülünk neki, hogy úgy döntött, a Davis-kupában akar visszavonulni, és így mi is együtt lehettünk vele még egyszer utoljára egy teljes hetet. 

Jankót nem kell félteni, ami a jövőt illeti. Van egy nagyon sikeres teniszakadémiája, a Tipsarevic Tennis Academy, ami több különböző helyszínen is jelen van Szerbiában, valamint megtalálható Kínában és Mexikóban is. Szerte a világban terjeszti a filozófiáját és a koncepcióját, ami teljesen más, mint amit valaha is láttam tenisziskolákban. 

De legfőképpen, Janko régóta nagyon jó barátom. A legjobbakat kívánom neki élete következő fejezeteihez, és biztos vagyok benne, hogy sokat látjuk egymást, hiszen a tenisz közelében marad az akadémia, az edzősködés, a mentorálás és sok más dolog révén. 
Az biztos, hogy fantasztikus utazás volt ez vele és mellette, hiszen voltak felejthetetlen pillanataink."


063_484160810.jpg Fotó: Europress/AFP 

Hozzászólások