Salakblog - Hétéves a tenisz történetének legzseniálisabb ütése
Hétéves a tenisz történetének legzseniálisabb ütése
Fotó: Europress/AFP

Hétéves a tenisz történetének legzseniálisabb ütése

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/03/26 15:43

Megboldogult középiskolás korunkban szívesen kezdtük úgy a magyar-feleleteinket, hogy mondjuk 'Ady Endre az egyik legnagyobb magyar költő'. Tökéletes nyitómondat volt, biztonságot adott, mellyel úgy lehetett valamit mondani, hogy tulajdonképpen nem is mondtunk vele semmit.

Ráadásul Ady Endre nevét fölcserélhettük bármely, a tankönyvben szereplő költő nevével. Tehettük ezt a legnagyobb nyugalommal, ugyanis biztosak lehettünk benne, hogy nem tévedünk nagyot, és a tanárnő sem fog az orrunkra koppintani érte. 

Ma már persze tudjuk, azzal, hogy a mondat biztonságot adott, egyszersmind megúszóssá is vált az egész. Kibújtunk a felelősség alól, hisz a fönti mondat kimondásával, ezzel az olcsó trükkel elérhettük, hogy nem kellett véleményt alkotnunk. Vagy, ha esetleg volt is egy határozott álláspont a fejünkben, azért nem kellett felelősséget vállalnunk. 

Most úgy döntöttünk, vállalunk. Innen a cím. Ezért a legzseniálisabb, nem pedig az egyik legzseniálisabb. 

De hogy jövünk mi ahhoz, hogy ezt megmondjuk? Sehogy, ez itt csak egy vélemény, semmi több. Ráadásul, ugye onnantól kezdve, hogy valami zseniális, semmiféle egyéb jelzőre vagy fokozásra nem szorul. Ha valami zseniális, annál már nincs feljebb.

Ez mind igaz. Most mégis arra jutottunk, hogy nem mismásolunk, hanem színt vallunk. Vállaljuk ország-világ előtt, hogy amióta, Agnieszka Radwanska 2013. március 25-én, Miamiban, a Kirsten Flipkens elleni negyeddöntős meccsén megérintette ütőjével a labdát ÍGY, azóta ez a kedvenc ütésünk. 

Tudjuk, merész kijelentés ez egy olyan világban, ahol 38 évesen, még mindig a világ egyik legjobbjaként ott ütöget a pályán Roger Federer. Az a Federer, aki nem is olyan régen ütött egy ilyet, kicsit régebben egy ilyet, még az előtt pedig egy ilyet. És persze a lista még hosszan folytatható volna. Akár svájciakkal is, hisz például Martina Hingistől nehéz feledni ezt, vagy épp Stan Wawrinkától ezeket. De persze mondhatnánk John McEnroe-t, vagy visszamehetnénk akár Rod Laverig is. 

De, hogy akkor mégis miért Radwanska? Mert ebben az ütésben sűrűsödik talán leginkább össze mindaz a varázslat, amire ő képes volt az ütőjével. Hihetetlen reflexek, egyedülálló játékintelligencia, egészen kivételes technikai tudás és improvizációs készség. 

Nekünk tehát ez. Nektek melyik?

Hozzászólások