Salakblog - Ha van még, amire igazán fáj Federer foga, az a hiányzó egyéni olimpiai arany
Ha van még, amire igazán fáj Federer foga, az a hiányzó egyéni olimpiai arany
Fotó: Europress/AFP

Ha van még, amire igazán fáj Federer foga, az a hiányzó egyéni olimpiai arany

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/03/05 18:47
Roger Federer nem pusztán megszerezte pályafutása 100. ATP-trófeáját a múlt hétvégén, hanem egyszersmind jelezte a drukkereinek, hogy továbbra is készen áll arra, hogy komoly győzelmekkel örvendeztesse meg őket.

Federer mindig is több volt, mint egy teniszjátékos. A rajongói sportemberi nagyságáért is csodálják, művészként is tekintenek rá, sőt nem ritkán a tökéletesség szimbólumaként is emlegetik. Olyasvalaki, aki egy kicsit a többiek fölött lebeg a szurkolói szemében, akiről nem is föltételezhető, hogy valamit rosszul csináljon, még akkor sem, ha ez esetleg valahogy mégis megtörténik.

A pályafutása azonban lassan a végéhez közeledik, amiről persze a legelvetemültebb drukkerei nem föltétlenül szeretnek tudomást venni. A búcsú pillanatának közeledtét nyilván Federer is érzi, hisz aligha véletlen, hogy az idén úgy döntött, hogy összerak egy kurta salakszezont, és elmegy a Roland Garrosra. Talán utoljára. 

A svájcit két dolog bizonyosan hajtja még. Az egyik a játék szeretete, a másik pedig az egyetlen hiányzó cím, az egyéni olimpiai arany megszerzése. 

A rajongók egy része erre nyilván azt mondja, hogy az olimpiai arany az olimpiai arany, az pedig megvan neki Stan Wawrinkával párosban, tehát kész, pipa. Valóban, de ahogy a páros Grand Slam-cím presztízse sem mérhető az egyeséhez, így nyilván hasonló a helyzet az olimpiai bajnoki címek esetében is.

Nem kérdés, az ambíciói és az egója biztosan hajtani fogják őt Tokióig, sőt lehet, hogy erről egy szponzori szerződés is gondoskodik. A 2020-as olimpiai tenisztorna férfi egyesének döntőjére majd augusztus 2-án, hat nappal Federer 39. születésnapja előtt kerül sor. 

Nem mintha bármit is el kellene még érnie, vagy bárkinek is bizonyítania kellene, de annál tökéletesebb koronát nemigen tehetne föl a karrierjére, mint, hogy megnyeri a tokiói játékok egyéni aranyérmét.

fed.jpg Fotó: Europress/AFP

Sokan, akik nem a svájci drukkerei, talán csodálkoznak, vajon miért van még itt egy dúsgazdag, négygyermekes apuka, miért nem hagyja már az egészet a csudába. Megtehetné, de, ahogy azt már többször elmondta, ő már nem elsősorban a dicsőség miatt csinálja, hanem azért, mert imádja a játékot, és imádja az emberek szeretetét. Élvezi a teniszt, élvezi a hangorkánt, ami óriási erővel kezd tombolni minden egyes alkalommal, amikor besétál a stadionba, amikor valami zseniálisat művel a pályán, amikor meccslabdához jut, és legfőképp akkor, amikor magasba emel egy újabb trófeát. 

A 100. siker egyszersmind azt is jelenti, hogy kilenc győzelemre került Jimmy Connors rekordjától. Nem nagyon lehet kérdés, hogy ha már csak egy versenyt nyerne karrierje hátralévő részében, és az a tokiói olimpiai tenisztorna lenne, végtelenül boldog volna.

"Kemény volt, de maximálisan megérte minden áldozat. Meglátjuk, mennyi maradt még a tankban" - mondta Federer Dubajban, az egész pályafutására, az elmúlt évtizedekre utalva.

Ne legyen kétségünk, másfél év még biztosan maradt abban a tankban. És talán még egy tokiói arany is. 
Bár ehhez azért másoknak is lesz majd egy-két szava.


(A The Guardian írása nyomán)
Hozzászólások