Salakblog - Goran Ivanisevic 18 éve nyerte meg minden idők egyik legemlékezetesebb wimbledoni döntőjét
Goran Ivanisevic 18 éve nyerte meg minden idők egyik legemlékezetesebb wimbledoni döntőjét
Fotó: Europress/AFP

Goran Ivanisevic 18 éve nyerte meg minden idők egyik legemlékezetesebb wimbledoni döntőjét

Takács MártonTakács Márton
2019/07/09 12:09
18 éve, 2001. július 9-én nyerte meg a világranglista 125. helyezettjeként, a versenyen szabadkártyával induló Goran Ivanisevic a Patrick Rafter elleni wimbledoni döntőt, pontot téve minden idők egyik legnagyobb menetelésének végére. Múltidézőnk.

Volt már olyan célotok, amelyért éveken át küzdöttetek, mire elértétek? Nektek is tele volt bukkanókkal az odáig vezető út? Előfordult, hogy már feladtátok volna, amikor valamiből újra erőt merítettetek és mentetek tovább? Na, ilyen lehetett Goran Ivanisevic karrierje is, mire 2001-ben megszerezte első és egyben egyetlen Grand Slam-győzelmét. Már majdnem 30 éves volt, amikor végre begyűjtötte első GS-sikerét.

2001-ben úgy diadalmaskodott, hogy már kilenc évvel azelőtt döntőt játszhatott a füves pályás Grand Slamen. Akkor Andre Agassi győzte le őt játszmában. 1994-ben is eljutott a londoni fináléig, ezúttal Pete Sampras állította meg egy háromszettes meccsen. Négy évvel később, az 1998-as döntőben is összefutottak, Sampras akkor nehezebben, öt felvonásban múlta őt felül. Majd elérkeztünk 2001-hez, amikor negyedszer is ott állhatott élete legnagyobb győzelmének kapujában a horvát óriás, de ezúttal nem csak bekopogott a kapun, hanem berúgta a bejárati ajtót.

Goran.jpg Fotó: Europress/AFP

E sorok írója nem volt még 20 éves akkor, az első egyetemi évünk végéhez értünk Wimbledon alatt, túl a vizsgaidőszakon. Nem volt ez mindig így, előfordult, hogy egy vizsgára várva apánk hívott telefonon mondjuk Lleyton Hewitt aktuális meccsének végeredményével. Ha jól tévedünk, 18 esztendővel ezelőtt magát a finálét már zavartalanul nézhettük, talán a nyár végén várt ránk egy-két utóvizsga a körülbelül 10 sikeres számadás után.

Ivanisevicnek nálunk mindenesetre kevesebb, hét próbatételen kellett átesnie - ami sokat elmond az akkori magyar egyetemi oktatás keménységéről -, mire wimbledoni bajnoknak mondhatta magát. A svéd Fredrik Jonsson volt az első áldozata, 6:4, 6:4, 6:4-gyel pipálta ki őt. A második körben nem akárki, a Roland Garros 1998-as bajnoka - és a nők egyik kedvence -, Carlos Moya következett, rajta négy szettben jutott túl Goran, 6:7, 6:3, 6:4, 6:4 lett a vége. Aztán az az Andy Roddick állt vele szemben, aki később szintén háromszor játszott döntőt Wimbledonban, de mindegyiket elveszítette. Mindháromszor Roger Federer ellenében, ami növeli finálés szerepléseinek értékét. 

A negyedik körben a kanadaiból lett brit adogatógép, Greg Rusedski próbálta megállítani a horvátot, sikertelenül. Ivanisevic 7:6, 6:4, 6:4-gyel küldte őt haza, közeli londoni otthonába. A negyeddöntőben a US Open előző évi bajnoka, a zseniális Marat Safin volt az ellenfele, de csak négy szetten keresztül. A horvátok kedvence 7:6, 7:5, 3:6, 7:6-ra nyert és bejutott a legjobb négy közé. Az elődöntőben az angolok favoritja, az a Tim Henman jött szembe, akinek sosem sikerült az áttörés, négyszer is az elődöntő jelentette számára a végállomást Wimbledonban, ez volt a harmadik alkalom, fináléba egyszer sem sikerült bejutnia. Eddigi legnehezebb és legfordulatosabb mérkőzése volt ez Ivanisevicnek azon a tornán, amelyen 1-2-es hátrányból fordítva, esőszünet után végül öt szettben, 7:5, 6:7, 0:6, 7:6, 6:3 arányban győzött. Három napon (!) át tartott a parti. Jöhetett a kétszeres US Open-győztes Patrick Rafter elleni döntő, amelyre 18 évvel ezelőtt hétfőn került sor. Mi apánkkal együtt néztük, szokás szerint. Ő nagyon szerette Ivanisevicet, és szurkolt a horvát első GS-győzelméért. 

Goran_team.jpg Fotó: Europress/AFP

Minden idők egyik legemlékezetesebb tornagyőzelme volt Goran Ivanisevicé. Az övénél alacsonyabb aktuális világranglistás hellyel (125.), és szabadkártyával sem nyert senki rajta kívül Wimbledonban. Rengetegen neki drukkoltak a fináléban, amely nagyszerű meccset hozott Patrick Rafter ellen. Sosem felejtjük, ahogy Goran fohászkodik, hogy "csak ez sikerüljön!", majd sírva rogy a földre, miután az ausztrál a hálóba üti a meccslabdát. "Rengeteg ausztrál és horvát szurkoló volt a nézőtéren, olyan volt, mint egy focimeccs" -  mondta utólag a horvát.

Úgy 10 ezer szurkoló látta a helyszínen kettejük örökké emlékezetes csatáját, olyan atmoszféra uralkodott a partin, mint egy Davis-kupa-meccsen. Ausztrál és horvát drukkerek keveredtek az angol nézőkkel, és ebből a mixtúrából alakult ki a karneváli hangulat. Ezért is választottuk be két éve kedvenc wimbledoni meccseink közé ezt a varázslatos döntőt.

Még egyszer nézzük végig a Goran által legyőzöttek névsorát: Jonsson, Moya, Roddick, Rusedski, Safin, Henman, Rafter. Minimum négy világklasszis, egy adogatógép és egy füves pályás specialista. 


Ivanisevic júliusig mindössze kilenc mérkőzést tudott megnyerni 2001-ben. A szezont egy Challenger-tornával kezdte Heilbronnban. A bal válla, amelyet előző decemberben operáltak meg, fájt, és ez az önbizalmát apró darabokra törte. A 125. helyre esett vissza a világranglistán. Úgy emlegették, mint a legtehetségesebb teniszezőt, aki soha sem nyert Wimbledont. Aztán hasonló feltámadást produkált, mint Jennifer Capriati, az Ausztrál Open és a Roland Garros az évi bajnoka. 

Senki sem várt tőle semmit, John McEnroe például azt találta mondani, hogy "Ivanisevic egydimenziós játékos", mire a karizmatikus horvát úgy replikázott, hogy "zseni vagyok". 

Döntő szett 7:7-nél gyakorlatilag új meccs kezdődött, ez volt a mérkőzés legjobb része, izgalmak a tetőfokon, arcok a tenyerekbe temetve a nézőtéren, Ivanisevic édesapja talán fia születése óta nem izgult annyira, mint ekkor. Goran két pazar ritörnnel fejezte be a játékot és brékelt, a meccsért adogathatott. Leírhatatlan volt a hangulat, amire nem találunk szavakat, meg vagyunk kövülve. Ilyen szurkolást csak focimeccseken tapasztaltunk addig (illetve ugyanott, 1997, 3. forduló, Tim Henman-Paul Haarhuis, döntő szett 14:12). Talpon a lelátó népe, mindenki üvölt, tapsol. A filmtörténet egyik legzseniálisabb színésze, Jack Nicholson sem bírta ülve.

Jack_Nicholson.jpg Fotó: Europress/AFP

Ivanisevic 15-30-cal kezdi az utolsó gémet, egy pazar ásszal javít, második adogatásból. Egy újabb ásszal jut meccslabdához, hangrobbanás, a horvát elkéri azt a labdát a labdaszedő fiútól, amelyikkel a második védhetetlen szervát ütötte. Közben fohászkodik az égiekhez. Elképesztő képsorok, 18 év elteltével is megkönnyezzük. Miközben mosolygunk. Kint az első szerva, már ezrek ünnepelnének. Kettős hiba. Egyenlőnél egy jó adogatás, Rafter a hálóba üti a fogadást. Újabb kettős hiba. Lehetne ennél is izgalmasabb? Rafter fonákja kiesik, Ivanisevic keresztet vet, leguggol és úgy imádkozik. Mi viszont azért fohászkodunk, hogy ne legyen még vége ennek a fantasztikus meccsnek. 

Goran kinyújtja a nyelvét, vigyorog, mint egy gyerek. Jöhet a harmadik mérkőzéslabda. A szerva előtt megcsókolja a labdát. De ez sincs meg. Rafter egy zseniális fonák átemeléssel hárítja. Ivanisevic második adogatását a hálóba üti az ausztrál, a horvát megint elkéri ugyanazt a labdát. Megint második adogatás, Rafter a hálóba üt a ritörnt. Ivanisevic hasra esik és zokog, mi is padlót fogunk. Megnyerte a tornát. A lelátón még annál is nagyobb a robaj, mint az Egy asszony illata c. film végén, az alakításéért Oscar-díjjal jutalmazott Al Pacino emlékezetes védőbeszéde (magyar hangja a csodálatos Végvári Tamás) után.

Ivanisevic végül öt játszmában, 6:3, 3:6, 6:3, 2:6, 9:7-re húzta be a 3 óra két percen át tartó meccset, és Wimbledon 2001-es bajnoka lett. Sírva ment a hálóhoz megölelni Raftert, sírva fogott kezet a székbíróval, hitetlenkedve mutogatott a páholya felé, majd a hozzátartozói, barátai által elfoglalt boxba futott, és mindenkit megölelt. Ő lett az első szabadkártyás bajnok, és mindössze a harmadik nem kiemelt játékos Boris Becker és Richard Krajicek után, aki nyerni tudott Wimbledonban. Ebben a két hétben 212 ászt ütött Ivanisevic, megdöntve az 1992-es rekordját (206). Sikere a sportág egyik legnagyobb sztorija, ami jól mutat, hogy a horvátot 150 ezer (!) szurkolója köszöntötte hazatértekor szülővárosában, Splitben. Rafterrel együtt 90 nyerőt ütöttek, és nem követtek el 40 ki nem kényszerített hibát sem, a leghosszabb labdamenet nyolc ütésből állt. 

Goran Ivanisevic írta az egyik legszebb mesét, amit Wimbledon közönsége valaha látott.

"Megoldhatatlan rejtély, hogyan nyertem." - nyilatkozta évekkel később Ivanisevic a CNN-nek. "Valahol azt írták, hogy ez az én időm. Miért csináld meg könnyen, ha meg tudod csinálni a keményebb úton is?"

Most meg 18 év elteltével, a címvédő Novak Djokovic meghívására a szerb világelső edzői stábjának tagjaként tért vissza Wimbledonba. Folytatódik a mese?

Djokovic_Ivanisevic.jpg Fotó: Europress/AFP


Hozzászólások