Salakblog - Fiatal magyar tenisztehetség a New York Timesban
Fiatal magyar tenisztehetség a New York Timesban
Fotó: Europress/AFP

Fiatal magyar tenisztehetség a New York Timesban

Németh DánielNémeth Dániel
2017/07/03 19:08

A New York Times hosszú cikkben mutatja be, milyen nehézségekkel kell szembesülnie azoknak a teniszezőknek, akik szeretnének bekerülni az elit játékosok közé. Az amerikai lap két játékos, a korábbi top25-ös kanadai, Alexandra Wozniak és a magyar tehetség, Stollár Fanny szemszögéből mutatja be a kisebb versenyeken küzdő teniszezők életét.

Kevesebb, mint fél órával a két néző előtt elszenvedett csalódást keltő vereség után, Alexandra Wozniak az Alabamában lévő dothani teniszközpont folyosóján járkált, miközben telefonon a légitársaság képviselőjével beszélt.

A korábbi top25-ös Wozniak úgy tervezte, hogy tovább maradhat a kis tornán, de a veresége miatt kénytelen volt azonnal szerezni egy olcsó, reggel hat órás csatlakozást, hogy hazautazhasson Montrealba. Egy másik kis tornára készült, az egy héttel később kezdődő charlottesville-i viadalra, ahol egy újabb magányosan eltöltött hét várt rá az alsóbb osztályú teniszversenyen.

Dothanban és Charlottesville-ben a 29 éves Wozniak teniszjátékosoknak azzal a különleges rétegével versengett, akik a sportág kevésbé megbecsült tornáin próbálják megalapozni a karrierjüket. Közéjük tartozik a gyönyörű 18 éves magyar teniszező, Sollár Fanny, aki abban bízik, hogy bekerülhet az elit játékosok közé.

Stollár és Wozniak karrierjük teljesen más állomásán tartanak. Egyikük egy feltörekvő tehetség, másikuk egy veterán, aki a visszatérésén dolgozik. A céljuk azonban - rendszeresen játszani a WTA Touron - ugyanaz, és ezért mindketten a Nemzetközi Teniszszövetség Pro Circuit versenyein küzdenek, a fiatalok profi eseményein, ahol a díjazások annyira alacsonyak, hogy megélni sem lehet belőlük.

“Nem itt szeretnék lenni” - mondta Stollár április végén a charlottesville-i Boar’s Head Sports Club kis társalgójában. “De vannak céljaim. És itt kell most lennem, hogy elérhessem őket.”

A Pro Circuit eseményeken versengő játékosok olyan távoli helyszínekre utaznak, mint Dothan, Charlottesville, Andijan (Üzbegisztán), és Yuxi (Kína). Világszerte legalább 70 ilyen versenyt rendeznek egyszerre, és összesen nagyjából 2000 játékos küzd elszántan, a hotelszobák áráért, vagy sokszor még annál is kevesebb összegért. A Nemzetközi Teniszszövetség jelentése szerint a teniszben évente körülbelül 280 millió dollárt osztanak szét, ennek 60%-a az ATP és WTA Touron versengő férfiak és nők felső 1%-hoz kerül.

A Pro Circuit versenyein általában csak néhány néző álldogál a pálya szélén, néhányan összehajthatós szélen ülnek. A versenyeken van ugyan vonalbíró, de labdaszedő gyerekek nincsenek, így a játékosok saját maguk szedik össze a labdáikat és a törülközőiket, esernyőt pedig senki sem tart föléjük.

Az utazással járó költségek megdöbbentően magasak lehetnek, a logisztikai feladatok megszervezése pedig gyakran a már eleve megterhelő szakmát űző teniszezőkre hárul.

“Januárban Ausztráliába mentem, ahol három tornán vettem részt” - mondta Wozniak. “15 ezer dollárt költöttem.”

Wozniak ezeken az eseményeken - beleértve az Ausztrál Open kvalifikációjának első körös búcsúját - durván 6500 adózatlan dollárt keresett. (Csak összehasonlításképp: Serena Williams, a női győztes 2,8 millió dollárt keresett). Wozniak utazása veszteséges volt. Ugyanígy járt Alabamában, ahol 189 dollárt nyert (szintén adó előtt) - ebből természetesen le kell vonni a 40 dolláros nevezési díjat.

Egy olyan játékosról van szó, aki egykoron legyőzte Williamset, és 2009 nyarán a világranglista 21. helyen állt. A sorozatos sérülések után ma a 317. helyen áll, de nem hajlandó feladni.

A játéknak megvan az ára

Április végén Wozniak és Stollár néhány tucat másik női játékos mellett a 60 ezer dollár összdíjazású charlottesville-i salakos tornán vettek részt. Ez azt jelenti, hogy a versenyen részt vevők között összesen 60 ezer dollárt osztottak szét (ezzel szemben csak a US Openen 36 millió dollárt).

A Pro Circuitnek több szintje is van, kezdve a 15 ezer dolláros versenyektől, a 100 ezer dolláros eseményekig bezárólag. Ezeket az ITF a helyi teniszszövetségekkel együtt rendezi, és elkülönülnek a sokkal jövedelmezőbb WTA Tour versenyektől.

Mindenki a WTA-eseményekre szeretne bekerülni, de ehhez szükséges bizonyos szintű világranglista-helyezés, amit a Pro Circuit versenyeken próbálnak megszerezni.

Stollár két nappal a tornát megelőzően érkezett Charlottesville-be, ahol egy városon kívüli házban rendezkedtek be barátnőjével, a 18 éves Usue Arconadával. Dothanban szintén együtt laktak.

A lakhatási rendszer - mivel a klubtagok gyakran felajánlják a saját házukat a játékosoknak - ingyenes. Csakhogy a két lány ezúttal egy távoli, hideg házban találta magát az erdőben, Stollár pedig lefoglalt egy szállodai szobát, ahol a költségeket megfelezték egymás között.

Még aznap hívott egy Ubert, és beutazott a klubba, ahol akkori edzőjével, Federico Rodriguezzel találkozott. A jelenleg 204. helyen rangsorolt Stollár mintegy 86 helyet lépett előre azt követően, hogy családja felbérelte a nagy tiszteletnek örvendő trénert.

Stollár Budapest környékén nőtt fel. Kezdetben a korábban sportoló szülei edzették és irányították a karrierjét. Már korán nagy reménységnek számított, 2012-ben megnyerte a rangos, 14 éven aluli fiataloknak rendezett Eddie Herr versenyt, és meghívást kapott az IMG Academy tenisziskolától.

Itt három évet töltött, majd otthagyta az akadémiát és visszatért Magyarországra, ahol néhány hónapnyi útkeresés várt rá. Stollár a tavalyi téli időszakot káosznak nevezte, de a mélypont márciusban jött el, amikor egy katasztrofálisra sikeredett hetet töltött Ausztráliában - teljesen egyedül. Egyetlen meccset játszott egy 25 ezer dolláros eseményen, és végül elégedetlenül távozott.

“Soha nem fogok ilyesmit csinálni” - mondta az egyedül utazásra utalva. “Nagyon amatőr dolog volt. Nem úgy éreztem magam, mint egy profi teniszjátékos, sokkal inkább, mint egy turista.”

Nem sokkal később visszatért Floridába, ahol Rodriguezzel kezdett dolgozni. Áprilisban eddigi legnagyobb skalpját szerezte, amikor legyőzte a 14. helyen rangsorolt Elena Vesninát a charlestoni WTA-tornán. Júniusban mégis befejezték a közös munkát Rodriguezzel, miután némi habozás és anyai közbenjárásnak köszönhetően felbérelték Adam Altschulert, hogy segítsen felkészülni a wimbledoni selejtezőre. (Ott végül Fanny az első körben búcsúzott - a szerk.)

A benne rejlő lehetőségek és az életkora miatt Stollár rendelkezik néhány kiváltsággal, amivel Wozniak (már) nem. Ilyen például a vele utazó tréner, a főállású ügynök, a támogatás a Nike és a Babolat részéről, valamint a Magyar Tenisz Szövetség jelképes anyagi támogatása.

Egykor a magyar lány édesanyja, Varga Yvette és édesapja (valamint első edzője) Stollár Tibor intéztek minden logisztikai feladatot. Ők választották ki, melyik tornán vegyen részt, megszervezték az időbeosztását és lefoglalták a repülőjegyeket, vonatjegyeket, hoteleket és megszervezték az étkezést. Anyukája mára csak a repüléssel foglalkozik, ügynöke pedig a szállásról gondoskodik - kivéve persze, ha az ügyfele felülbírálja, és inkább becsekkol egy hotelba.

“Túl hideg volt” - mondta Stollár Fanny a charlottesville-i szállásról. “Vacogtunk.”

A Pro Circuit versenyeken minden dollár számít, alaposan átgondolják még a taxi vagy az étkezés költségeit is. A lány édesanyja úgy becsüli, évente 100 ezer dollárba kerül (kb. 25 millió forint - a szerk.), hogy tornáról tornára utazzanak, és ha utazó edzőt is bérelnek, akkor ez kétszer annyi.

Stollár idén 25 ezer dollárt keresett (durván 7 millió forint - szerk.). Varga Yvette szerint ez, és a szponzoroktól, valamint a Magyar Tenisz Szövetségtől érkező összeg közel sem fedezi a lánya kiadásait.

A magyar lány szülei azt mondják, szeretnék egészen addig támogatni, ameddig nem nyereséges a karrierje - vagy amíg nem tört be a WTA Tourra. Ez rendszerint azt jelenti, hogy bekerül a top 100-ba, így a pénzügyi terhek csak nagyobb nyomást helyeznek a feltörekvő fiatalokra.

“Fogalmam sincs meddig tudjuk ezt csinálni” - mondta Varga Yvett Párizsban a Roland Garros alatt, ahol Stollár a kvalifikáció első körében búcsúzott. “Túl kell valahogy élnünk ezt az időszakot, és reménykedni abban, hogy nem tart hosszú ideig.”

Újrakezdeni a nulláról

Egy első körös vesztes Charlottesville-ben csupán 533 dollárt vihet haza, ami épp, hogy csak elegendő a repülőjegy árának fedezésére - már ha egy játékos hajlandó ennyit áldozni rá. Elena Bovina, az oroszok korábban 14. helyen is rangsorolt, visszatérésre készülő játékosa például 13,5 órát vezetett, hogy eljusson Dothanból Charlottesville-be. Nem meglepő, hogy a fárasztó utazást követően kikapott a kvalifikáció első fordulójában, és nem nyert pénzdíjat.

Stollárhoz hasonlóan Wozniak is inkább repülővel utazik, de ő egyedül. Nem tart vele edző, ügynök vagy tréner, akikkel megoszthatná a terheket, akik támogathatnák ők a kisvárosok magányos estéin, akikkel együtt ünnepelhetné a nagy győzelmeket, vagy akik egyszerűen csak cipelnék a csomagjait.

Egészen májusig - amikor a montreali Visual Group felajánlott egy meglehetősen szerény támogatást a hotelek és az utazások finanszírozására - nem rendelkezett komolyabb szponzorral, a Kanadai Teniszszövetségtől pedig már nem kap pénzt.

Egykor mindez megvolt neki, de ahogyan csúszott hátra a ranglistán, az anyagi támogatás is megfogyatkozott. Ma legalább annyi időt tölt az utazásainak és finanszírozásának megszervezésével, mint amennyit a röptéin dolgozik.

A charlottesville-i első körös búcsúját megelőzően Wozniak a klub egyik asztalánál ült, és készült a meccsre. Nem nyújtással vagy meditálással, hanem Yonex-szel kötött megállapodásnak megfelelően dekorálta az ütő fejét. Ez a gyártó biztosítja neki az ütőket, a húrokat és a piros táskát, amiben mindezeket hordozhatja.

Wozniak kotorászott egy darabig, majd megtalálta a sablont, rátette az ütők húrjaira, és egy fekete filc segítségével felrajzolta a Yonex logót, közben lelkesen beszélt.

“Nem felejthetjük ezt el, különben elveszítjük a szponzori szerződéseket” - mondta.

Az ütők húrozása egy újabb rejtett költség lehet. Minden tornán biztosítanak húrozókat, de ütőnként 20 dollár ennek a költsége. Wozniak elmondása szerint hat ütőt és 30 tekercs - szintén Yonex által biztosított - húrt vitt magával. A céggel kötött idei megállapodását megelőzőn minden meccsre 90 dollárt költött húrokra és a három-hat ütő felhúrozására. Wozniak könnyedén felidézi a szokásos rutinjának minden lépését, és emlékszik minden költségre.

Három évesen kezdett teniszezni Blainville-ben, Quebecben, így ez a munka nem új számára. A jelenlegi élete sokban hasonlít a junior éveire, azt leszámítva, hogy most egyedül van.

Feltörekvő fiatalként édesapja, Antoni edzette, aki végzettségét tekintve szerelő volt, és aki a család Nissan Micráját valósággal széthajtotta az évek során. Tucatnyi alkalommal vezetett át Észak-Amerikán keresztül, hogy lánya részt vehessen a junior versenyeken. Wozniak a brit televíziós műsor után Mr. Bean Autójának nevezte el, elmondása szerint mintegy 400 ezer kilométer került az autóba. Amikor apukája nem ért rá, édesanyjával buszoztak Amerika délebbi területein.

“Azok a buszok néha egészen ijesztő helyeken álltak meg” - emlékezett vissza. “Az ütőim a busz alján voltak, én pedig az ablakhoz ültem, hogy lássam ha valaki megpróbálná ellopni őket.”

Wozniak végül szép pénzt teniszezett össze a WTA Tour és Grand Slam-eseményeken, ahol még az első körös búcsú is megér 30 ezer dollárt (8 millió forint - a szerk.). Karrierje során 2 millió dollárnál jár, vagyis sikerült egy kisebb vagyont felépítenie. De a jelenlegi célja, hogy visszatérjen az elit játékosok közé, egyenletes ütemben apasztja a számláját.

“Karrierem során ez a harmadik alkalom, amikor a nulláról kellett kezdenem” - mondta.

A sérülés állandó veszély a sportolóknál, Wozniak pedig kénytelen volt elviselni a fizikai megpróbáltatásokat. Hét évvel ezelőtt azonban érzelmileg is mélypontra került, ami időbe és pénzbe került.

“2010 áprilisa életem legkeményebb időszaka volt” - mondta Wozniak. “Kiégtem és depressziós voltam. Soha nem beszéltem róla. De óriási nyomással kellett megbirkóznom azt követően, hogy elértem a 21. helyet a világranglistán."

Szülei és nővére segítettek neki túljutni a sötét időszakon, de ha egy teniszező nem játszik betegség vagy sérülés miatt, nem kap fizetést.

Wozniak a 200. helyig csúszott vissza, de folytatta a küzdelmet, és 2012-ben egészen a 41. helyig lépett előre. Ezután viszont egy komoly vállműtét 27 évesen arra kényszerítette, hogy kihagyjon egy egész szezont. A világranglistán 2015-re a 946. helyig csúszott vissza, de tavaly a kisebb tornákkal sikerült visszajönnie a 287. helyig.

A büszke sportolókat a napi rutinnal járó megpróbáltatások elbátortalaníthatják. A legtöbb versenyen 40 dollár a nevezési díj, amit rendszerint a pénzdíjakból vonnak le. Amióta viszont nem fizetnek a kvalifikáció első körében elszenvedett vereség után, néhány tornán már előre kérik az összeget - készpénzben.

Így fordult elő, hogy tavaly Surprise-ben (Arizona) Wozniaknál csak egy 20 dolláros volt, így egy amerikai teniszező, Ashley Weinhold segítette ki. Wozniak jól szerepelt a versenyen, öt meccset nyert. Ugyanakkor az esemény rávilágított a kis tornák paradoxonára: több időt töltött szállodában - és a 10 napért összesen 2500 dollárt fizetett - miközben csak 654-et kapott a negyeddöntős helyezésért.

Legalább Weinhold pénzét képes volt visszafizetni.

A továbblépés

Stollár megnyerte első körös Charlottesville-i meccsét, miután Carol Zhaót két szettben verte. A délutánt a klubban töltötte a többi játékossal együtt - többségében ismerőssel - majd edzett egyet Rodriguezzel. Mivel a következő napon volt az edző születésnapja, Stollár a hotel recepciójának segítségével rendelt neki egy speciális, gluténmentes tortát.

Uberrel visszament a szobájába, ahol szokás szerint a FaceTime-on beszélt anyukájával és a barátaival. Rodriguez közben elment, és szusival, Stollár kedvencével tért vissza, amit felküldött a szobájába.

Másnap Stollár két szettben kikapott Claire Liutól. Édesanyja - aki mindig lánya fejlődését tartja szem előtt - otthonról feszülten figyelte internetes közvetítésen keresztül a mérkőzést, és azonnal hívta az utazási ügynököt, hogy megszervezzék Fanny következő útját. Egy órán belül egy magyar utazási ügynök elküldte az e-mailt, hogy megvan a Boca Ratonba vezető járatuk, ahol Stollár akkoriban Rodriguez családjánál edzett és lakhatott.

A járatuk már azt megelőzően elment, hogy Rodriguez tortája elkészült volna.

“Kár érte" - mondta Stollár. “De a terveinket egyetlen torta miatt nem változtathatjuk meg.”

Wozniak addigra már Montreal felé tartott. Charlottesville-ben kikapott az első körben - szintén Liu verte - mintegy féltucat ember (köztük vendéglátója, Stephanie Scheel) előtt. Neki az volt az ésszerűbb, ha marad az ingyenes szállásnál.

“Nagyszerű vendég volt” - mondta Scheel. “Még a szennyes edényeit is elmosta.”

A vereség után Wozniak elhagyta a pályát, és egyből az edzőterembe ment, hogy ott is dolgozzon egy órát mielőtt bement a klub irodájába. Felvette a megszerzett pénzdíjat: mind a 228 dollárt.

Becslése szerint 2500 dollárt költött az útra.

Mivel egy ismerőse elvitte a vendéglátója házához, legalább néhány dollárt megspórolt a taxin.

“Persze, elég lélekölő” - mondta. “Az emberek nem értik, min megyünk keresztül. Magányos itt lenni. De ez a szenvedélyem. Azt teszem, amit tennem kell, hogy teniszezhessek.”

via New York Times

Hozzászólások