Salakblog - Federer, Nadal, Hirscher, egykutya
Federer, Nadal, Hirscher, egykutya
Fotó: Europress/AFP

Federer, Nadal, Hirscher, egykutya

Szabó GáborSzabó Gábor
2019/09/06 12:23
Ahogyan az várható volt, és ahogyan arról már beszámoltunk, minden idők talán legnagyobb alpesi sízője szerdán bejelentette visszavonulását.

Akik látták Marcel Hirschert a világbajnokság után síelni Stockholmban, Banskón vagy éppen Krajnska Gorán, azoknak már az ottani menetekből egyértelművé vált, hogy ennek a korszaknak alighanem itt most akkor vége. Persze az ember ritkán akar hinni a szemének, szeretné, hogy minden maradjon úgy, ahogyan megszokta, jöjjön a tél, nyerjen Hirscher, aztán csókolom...

Azoknak, akik nem hittek a testbeszédnek, még mindig ott voltak a versenyek utáni nyilatkozatok, a jövőt illető lebegtetésekkel, azzal, hogy kimondta: az óriás-műlesiklásomon nagyon sokat kell dolgoznom, amennyiben folytatom. Persze akadnak olyanok is, akik nem csak a szemüknek nem hisznek, hanem a fülüknek se, pláne, ha nem akarnak hinni. Természetes emberi reakció ez, a legtöbben ragaszkodunk szinte mindenhez, amit megszoktunk és jó, sőt sokan szerintem ahhoz is ragaszkodnak, amit megszoktak, de nem jó. Csak tartson elég ideig. 

Marcel Hirscher is hiányozni fog mindenkinek szinte, aki szerette az alpesi sít, nem csak azoknak, akik neki drukkoltak. Mint ahogy Federer és Nadal is hiányozni fog mindenkinek, még a Djokovic-drukkereknek is, ha egyszer majd befejezik. 

Mert egyszer ők is befejezik, kevés biztosabb dolog van ennél az életben. 

Talán Lendl mondta az Eurosport vodcastjében néhány napja, hogy egy dolgot nem fognak tudni elkerülni még ők sem, és ezt az egy dolgot úgy hívják: leszállóág. Aztán jött Marcel Hirscher és bebizonyította, hogy ez a mondat ahogy van, hülyeség, igenis el lehet kerülni a leszállóágat, csak ha az ember elkerüli, akkor szükségszerűen benne hagy még a karrierjében jó néhány győzelmet.

Ki többet, ki kevesebbet. 

Borg nyilvánvalóan nagyon sokat benne hagyott, Hirscher is néhányat, bár szerintem annyit azért nem, hogy Stenmark rekordját megdönthette volna. Ahhoz még két, de inkább három sérülésmentes szezon kellett volna, az pedig – ebben a sportágban – reálisan nem lehetett benne. 

Ez a tudat, ez a balanszírozás a még megnyerhető és a leszállóág között teszi nehézzé a befejezést, és éppen ezért a kérdést legtöbbször valami külső tényező dönti el. Vagy az, hogy megutálom a játékot (Borg), vagy az, hogy úgy szeretnék visszavonulni, hogy én dönthessek, ne a testem (Hermann Maier), vagy az, hogy focizni, hegyet mászni szeretnék inkább a gyerekeimmel (Hirscher).

Vagy Mirka.

Hozzászólások