Salakblog - Federer, Djokovic és Serena után megverik-e Nadalt is?
Federer, Djokovic és Serena után megverik-e Nadalt is?
Fotó: Europress/AFP

Federer, Djokovic és Serena után megverik-e Nadalt is?

Szabó GáborSzabó Gábor
2019/09/08 11:00

Összeszámolni is nehéz, hogy 2005, tehát Rafael Nadal színre lépése óta, hányadik olyan Grand Slam-döntőt játsszák, melyhez az iránymutatást Pelikán József örökbecsű sorai adják meg leginkább:


57 Grand Slam-tornát játszottak le azóta, és mindössze két döntő akadt, ahol nem volt ott sem Rafa, sem Roger, sem Nole. A maradék 55-ből kéne kivonni azokat, amelyeket egymás ellen játszottak – ez nyilván még a könnyebb feladat – majd azokat, ahol az ember tényleg reális esélyt adott a kihívónak. Ez így utólag már nyilván sokkal nehezebb, mert az eredmény ismeretében mindenki szeret nagyon okosnak látszani.

Egy biztos, minimum hat alkalommal volt reális esély, hiszen Wawrinka háromszor, Murray kétszer, Del Potro pedig egyszer tudott nyerni kivülállóként. Mármint a nagy hármason kívülállóként.

Érdekes, hogyha ebből a hat meccsből indulunk, meglepő következtetésre juthatunk, hiszen a van-e Medvedevnek annyi esélye, mint:

1.    Del Potrónak volt Roger ellen 2009-ben?

2.    Wawrinkának volt Nadal ellen Melbourne-ben?

3.    Wawrinkának volt Djokovic ellen a Garroson? 

kérdésre egytől egyig igennel kell válaszolnunk. És ez azért nem rossz arány.

Másik oldalról vizsgáljuk a kérdést, és azt nézzük, milyen esélyük volt azoknak az outsidereknek, akik végül nem nyertek, az már keményebb dió. Összeszámolni még össze lehet, hogy hány olyan Grand Slam-döntő volt, melyet nem egymás ellen nyertek meg Noléék (28 egyébként), de ezen a nem rövid skálán elhelyezni valahol Medvedevet nem egyszerű feladat. Pláne, hogy 2005-ös meccsek is szerepelnek rajta, és az a kérdés, hogy van-e annyi esélye Daniilnak, mint mondjuk Agassinak volt 2005-ben a szárnyaló Federer ellen itt New Yorkban, gyakorlatilag eldönthetetlen.

Az biztos, hogy Medvedev jobban áll, még így hulla fáradtan is mint mondjuk Anderson állt 2017-ben ugyanitt, vagy Ferrer egykoron a Garroson, hiszen ők tényleg csak Pelikán Józsefbe (illetve, hogy pontosak legyünk Virág elvtársba) kapaszkodhattak, ám ha mondjuk Dominic Thiem idei Garros-döntőjével vetjük össze a jelenlegi helyzetet, annak már hosszú töprengés a vége. 

És az jön ki, hogy nagyjából talán ugyanannyi. Ami nem sok, de azért nem is kevés. Mindenképp több, mint amennyit Thiemnek tavaly adtunk ugyanott például. Befejezem, mert ez így lassan követhetetlen, elég legyen annyi, hogy két fontos következtetést azért levonhatunk, ha átböngésszük ezeket a Nadal/Federer/Djokovic – Bárki GS-döntők eredményeit.

Egyfelől azt, hogy a 26/6 azért nem olyan gyalázatos mutató a Bárkik számára, még akkor se, ha azt a hat győzelmet három ember lapátolta össze. A másik pedig, hogy ebből a 32 sokkal kevesebb volt tükörsima döntő, mint elsőre gondolnánk.

Olyan sima, mint amilyen sima Nadal és Medve montreali döntője volt (6/3 6/0) pedig nem is volt. 

Ps.: Mennyi esélye volt Dimitrovnak Federer ellen a negyeddöntőben? És Safinnak annak idején Pete ellen?

Hozzászólások