Salakblog - Fabio Fognini: Egy olasz, aki csak úgy teniszezik, de azért nyert egy ezres trófeát
Fabio Fognini: Egy olasz, aki csak úgy teniszezik, de azért nyert egy ezres trófeát
Fotó: Europress/AFP

Fabio Fognini: Egy olasz, aki csak úgy teniszezik, de azért nyert egy ezres trófeát

Szántó PetraSzántó Petra
2019/04/21 21:02

Fabio Fognini nyerte a monte-carlói tenisz mesterversenyt, pályafutása és Olaszország első ATP 1000-es trófeáját begyűjtve. Bár a döntőben "csak egy" Dusan Lajoviccsal kellett játszania, az addig vezető úton legyőzte Alexander Zverevet és Rafael Nadalt, valamint 4:6, 1:4-ről fordította meg az Andrey Rublev elleni első fordulós mérkőzését, majd 1:6, 0:2-ről jött vissza a Borna Coric elleni negyeddöntőben. 

Ha ez a forgatókönyv nem mond el mindent a Fabio Fognini-jelenségről, akkor semmi. Ezért is gondoltam, hogy írni kellene róla valamit, mégiscsak ritkaság ha új ezres győztest avatunk, pláne az ő korában. De akárhogy is törtem a fejem, nem jutott eszembe róla okosabb, mint amit öt éve írtam róla, amikor Budapesten járt a Tennis Classics kapcsán, és beszélgethettünk vele. 

Úgyhogy ez most így egy elég megúszós írásnak tűnhet, de az az igazság, hogy az is mindent elmond a Fabio Fognini-jelenségről, hogy ezalatt az öt év alatt a világon semmi nem változott, minden maradt ugyanaz. 

Leszámítva azt, hogy Fabio Fognini immáron ATP 1000-es tornagyőztes és a top 10 ajtaján kopogtat. Vagy nem. Neki valószínűleg tökmindegy.

 

000_1FT843.jpg Fotó: Europress/AFP

_____________________________________________________________________________________

2014. november 25. 


Fabio Fognini megosztó személyiség.

Kevés teniszezőnek van olyan gyönyörű fonák egyenese, kevesen tudnak úgy táncolni és brillírozni a pályán, mint ő. Viszont sokan vannak, akik egyszerűen nem bírják őt.

Sokat gondolkoztam azon, hogyan is tudnám megfogalmazni az ő megosztó jellemét, de megint nem jutott eszembe jobb nagypapám kissé keresetlen, a finomkodó újságírói stílust nem ismerő megjegyzésénél, miszerint egy tajparaszt digó .

Igen, van benne valami. Pedig be kell vallanom, én bírom. Mert ő nem más, mint egy olasz, aki történetesen épp teniszezik. Múlt héten Budapesten járt a Tennis Classics miatt, és megmutatta, hogy ő tényleg csak egy olasz, aki teniszezik.

Olaszságából  fakad minden. Az, hogy mindent tud erről a sportágról és művészi szintre tudja emelni ezt a tudást, ha épp olyan napja van. És az is, hogy nem a professzionális sportoló megtestesítője, csak egy olasz, aki nagyon tud teniszezni.

Kommentátori szempontból nincs szórakoztatóbb játékos Fabio Fognininél. Ha őt közvetítem, tudom, hogy lesz valami. Biztosan tudom, hogy sokat fogok nevetni, és hogy látok majd néhány olyan ütést, amit soha nem felejtek. Tudom, hogy jó eséllyel összetör egy ütőt, legalább két emberrel hosszasan vitázik majd, és nagy rá az esély, hogy a végén nem fog kezet a bíróval.

pmibyQOg.jpg Fotó: Europress/AFP

Bírom, ahogy nulla lábmunkával csinálja végig a labdamenetek többségét és mégis öröm nézni a játékát. Bírom, ahogy sokáig nem mozdul, de aztán beveri azt a fonák nyerőt. Bírom, ahogy vadul gesztikulálva beszélget magával. Bírom, hogy minden második meccsén kifütyüli a közönség, mert nem bírja ki, hogy ne szóljon be valakinek.

Bírom, hogy ez egyáltalán nem érdekli , mert ő olasz, és azt tanulta a mammától, hogy ami a szíveden, az a szádon. Bírom, hogy sosem hazudtolja meg önmagát, a személyiségét, az olaszságát csak azért, hogy szeressék. Kevesen maradnak kendőzetlenül őszinték a top 10 közelében, ő az maradt, a pályán is.

Bírom, ahogy flegmán rágózva állt be az interjúra, és ahogy felcsillant a szeme, amikor kiderült, hogy olaszul beszélhet olyan dolgokról, amikről az olaszok szeretnek beszélni. Fociról, kajákról, a mammáról és nyaralásról. Bírom, ahogy zavarba jött, amikor szóba került Flavia, és hogy a végén kacsintva köszönt el tőlünk.

000_1FT847.jpg Fotó: Europress/AFP

Fabio Fognini sosem lesz világelső és nem fog egyéni Grand Slam tornát nyerni. Nem azért, mert nem tehetséges, hanem mert ő ahhoz túl olasz . De ő az egyetlen, aki úgy tudott Roland Garros negyeddöntőbe jutni, hogy tulajdonképpen nem is akart. Montanes ellen az ötödik szettben 5 meccslabdát hárított és 11 lábhibát kiáltottak ellene, miközben tízezren fütyülték őt. Aztán másnap hátrazselézett hajjal, csábos mosollyal mondta el a sajtótájékoztatón, hogy kicsit fáj a lába, ezért nem áll ki a negyeddöntőre, és mégis imádták.

Az az igazság, hogy a profi teniszhez nem csak profi teniszezők kellenek, hanem olyan egyéniségek is, mint ő. Olyan, akire mindig emlékezni fogsz, akkor is, ha vannak olyan napjai, amikor fontosabb neki, hogy hogyan áll a haja, mint hogy megnyerjen egy elődöntőt.

Aki arra a kérdésre, hogy milyen az ideális nyaralás, azt mondja, hogy mindegy, csak lehessen barnulni , az le sem tagadhatná, hogy egy hedonista olasz.

És lehet, hogy tök igaza van, mert világelsőnek lenni nem olyan dolce vita , mint Fabio Fognininek lenni.

000_1FT7YB.jpg Fotó: Europress/AFP

Hozzászólások