Salakblog - Emaeraté
Emaeraté

Emaeraté

Szántó PetraSzántó Petra
2009/10/31 19:59

Az emberek 99%-a nem szereti, ha szombaton is dolgoznia kell. A mi munkánk azonban néha más. Időnként az ember vidáman kel, és jó érzéssel tölti el, hogy ma Marat szentpétervári elődöntőjét fogja közvetíteni. Útban a munkahely felé már naívan a tornagyőzelmet vizionálja, mert hát mit nekünk egy Stakhovsky, aztán egy Zabellos vagy Kunyitsin.

De hát Marat az Marat, éppen ezért keskenyke határvonal választja el a jókedvet a melankóliától.

Mert Marat elveszítette az első szettet az egyébként nagyon ügyes és félelmetesen iskolázott röptéket ütő Stakhovskyjal szemben. Aztán összekapta magát, és régen látott összeszedettséggel egyenlített, majd kiválóan szerválva hozta a döntő szett játékait egymás után. Pontot alig veszített adogatásainál, bréklabdát még csak mutatóban sem kellett hárítania egy teljes órán keresztül.

Büszkeséggel figyeli az ember mindezt, jól van Marat, látod, tudsz te figyelni, ha akarsz. Tudsz te játszani, mégiscsak van benned motiváció. Szépen akarsz búcsúzni a hazai közönségtől, mondjuk egy tornagyőzelmmel, nagyon király.

Aztán 5/4 az ukránnak a döntő szettben, Marat adogat a meccsben maradásért. És akkor jön négy ki nem kényszerített hiba egymás után, olyan maratosan szanaszét csapkodva, és hirtelen rájössz, hogy ez volt életed utolsó olyan napja, amikor Marat meccset közvetítettél.

Mondom én, keskeny a határvonal.

marat

Hozzászólások