Salakblog - Egy új Insta-profil, melyet minden teniszrajongónak érdemes volna bekövetnie
Egy új Insta-profil, melyet minden teniszrajongónak érdemes volna bekövetnie

Egy új Insta-profil, melyet minden teniszrajongónak érdemes volna bekövetnie

Kálmán Laci ·
2019/02/13 15:46

Legtöbben ismerjük, miként működnek a közösségi oldalak, kiváltképp az Instagram. Az emberek föltöltenek tetszetős képeket, videókat mennél több lájk, és mennél nagyobb nyilvánosság reményében. Noah Rubin azonban arra (is) használja ezt a felületet, hogy a valóságot mutassa meg, az embert, aki a teniszező mögött van. 

Az amerikai néhány héttel ezelőtt 'Behind the Racquet', azaz 'Az Ütő Mögött' néven új fiókot hozott létre az Instán. Mindezt azzal a céllal, hogy lehetőséget biztosítson a játékosoknak önmaguk bemutatására. Ám ő ezúttal nem a csilivili ragyogás megjelenítésére, hanem sorsfordító, kemény, néha fájdalmas történetek elmesélésére hívta társait. Az első poszt természetesen az övé volt. Olyasmi ez, mint a The Players' Tribune nevű oldal, vagy, mint nálunk, itt a hosszabbításon a Játékos vagyok, csak kisebb a terjedelem. 

Magyar vagyok, amennyire az lehetek, de kívülről is látom a magyarokat - Ivkovics Sztojan írása | Hosszabbítás

Tengeri gyerek vagyok, Dubrovnikban születtem egy horvát-szerb keverék családban, de Kotorban nőttem fel, szóval ebből a szempontból nem volt egyértelmű, hogy kosárlabdázó leszek. Abból a szempontból viszont nem volt kérdés, hogy ott a kosárlabda a gyerekek mindennapi életének a része. Ahol palánk van, ott mindig pattog a labda, de nem játszhat csak úgy akárki.

Ezúttal tehát nem az a cél, hogy minél szebbnek, boldogabbnak, cukibbnak vagy sikeresebbnek tűnjön valaki, hanem, hogy megmutassa a embert a játékos mögött. Így aztán a formátum is egyszerűbb és visszafogottabb, mint a közösségi oldalakon általában: egy arc és előtte egy ütő. Hisz most a belső számít igazán, nem pedig a külsőségek. 

Noah írta tehát az első bejegyzést, mely január 19-én került föl az oldalra:

"A legijesztőbb félelmem az, hogy cserbenhagyom a hozzám legközelebb álló embereket, a barátaimat, és a családomat. Már nagyon korán fölismertem, hogy bizony nagyon sokak életére vagyok hatással. Ugyanis nagyon sok ember időt, energiát és pénzt áldozott rám. A gondolat, hogy ez nem térül meg, hogy ezt nem tudom majd valamilyen módon visszaadni nekik, elég gyakran kísért engem. Ez a teher vagy megtör engem, vagy segít szintet lépni. De ,ha hatással akarunk lenni a világra, nem szabad megtörnünk. És én nem is fogok."

Azóta mások mellett Nicole Gibbs, Mitchell Krueger, Chris Eubanks, Jamie Loeb és Bjorn Fratangelo is megosztotta történetét egy posztban. 

- Nicole Gibbs a depressziójáról mesél
- Jamie Loeb arról, hogy édesanyja stroke-ja hogyan változtatta meg az életét
- Ernesto Escobedo arról, hogyan él együtt a dadogásával
- Bjorn Frantangelo a junior-kori nehézségeiről
- Marcos Giron pedig arról, hogy miként élte meg egyszerre a csípősérülését és szülei válását 

A legutóbbi bejegyzés Tennys Sandgrené, aki arról a pillanatról mesél, amikor megtudta, hogy édesapja meghalt.

"Az apám 2011. októberében hunyt el. Ekkor még csak három hónapja voltam profi. Kaptam egy olyan hívást, melynél rosszabb nincs a világon. Egy texasi future-tornán versenyeztem és épp beléptem az ottani szobámba. Anyu este 8-9 körül hívott. Azt hiszem, egy részem örökre ottmaradt abban a szobában..."

Rubin azt mondja, hogy a 'Humans of New York' nevű fotóblog inspirálta őt. Ez az oldal hétköznapi emberektől gyűjt fényképeket és történeteket, ő pedig ezt próbálja most átültetni a tenisz világába.

"A Grand Slam-győzelem mellett az az álmom, hogy visszahozzam egy kicsit az izgalmat az amerikai teniszbe. Szeretném, ha minél többen csatlakoznának hozzánk, és bemutatnánk, hogy 'ezek is mi vagyunk'. Az emberek nagyon fogadókészek, azok a játékosok pedig, akik eddig eddig posztoltak, mind nagyon szívükön viselik a kezdeményezés sorsát. Most az a tervem, hogy nagyobb neveket is megnyerjek az ügynek. Nick Kyrgios például már jelezte, hogy néhány nap múlva megajándékoz minket egy történettel."

Nem nagyon tudunk másik olyan ötletről, amely ennyire közel tudna juttatni minket a játékosokhoz. A valódi, hús-vér emberekhez. A tenisz ugyanis nem csak fonákból és tenyeresből áll.

Sőt, nem is csak győzelmekből meg trófeákból. 

(részben via)

Hozzászólások