Salakblog - Djokovic vagy Nadal nyeri a Roland Garrost?
Djokovic vagy Nadal nyeri a Roland Garrost?

Djokovic vagy Nadal nyeri a Roland Garrost?

Szabó Gábor ·
2019/01/29 11:24

Sokan gondolják, hogy az élet semelyik területén, így nyilvánvalóan a sportban sincs semmiféle értelme a jóslásoknak, pláne akkor nincs, ha valaki mást jósol, mint amit ők hallani szeretnének. Én azonban ezzel nem feltétlen értek egyet.

Egyfelől vitatom, hogy az, ha valaki elgondolkodik azon, hogy a közeli, vagy a nem olyan közeli jövőben mi fog történni, az jóslás volna, sokkal inkább nevezném ezeket latolgatásnak, ha már feltétlen kell valaminek, másfelől úgy hiszem, hogy azzal, ha az ember eljátszik a gondolattal, hogy mi történhet, mi fog történni, azzal pusztán csak meghosszabbítja az adott élményt, ami az eseményhez köthető.

Hogy egészen konkrét legyek: annak, aki elgondolkodott azon, hogy mi fog majd történni, annak nem csak két óráig tartott vasárnap a Djokovic-Nadal döntő.

Ugyanakkor tökéletesen egyet tudok érteni azokkal, akik azt mondják, hogy egy 31 és egy 32 éves játékos esetében nincs nagyon értelme azon gondolkodni, mi lesz négy-öt hónap múlva. Azon túl, hogy majdnem 32 és 33 évesek lesznek. Pláne Rafael Nadal esetében nincs, aki annyira sokat sérült - bár a legritkább esetben a salakszezonban -, hogy a vele kapcsolatos események ennél sokkal rövidebb időtávon sem látszanak előre.

Éppen ezért tartottam és tartom most is elképzelhetőnek, bármennyire mást is mutatott a melbourne-i játékuk, akár az is lehet, hogy GS-döntőben esetleg ez volt az utolsó meccsük egymással. 2014-ben, amikor ott álltak a Garros-döntőben, akkor se sejtette szerintem senki, hogy öt évet kell várni a következőre.

Ám mindettől függetlenül, belátva a dolog esetleges értelmetlenségét, úgy hiszem, pillanatnyilag kevés izgalmasabb dolog van annál, minthogy eljátsszunk azzal a gondolattal, hogy mi történne Párizsban, ha ebben a formájukban állnának oda a döntőre egymás ellen. (Rafának ugyan van egy csomó megvédendő pontja a salakos tornákról, ám Amerikában tavaly nem játszott, így aztán a mögötte következő Zverevnek még több. Így szinte biztos, hogy ők lesznek az első két kiemelt a Garroson, így csak döntőt játszhatnak)

Szóval, az az alapvetésünk, hogy ott állnak szemben egymással a Garros döntőjében, olyan formában, mintha vasárnap játszottak volna, fitten, egészségesen.

Bár a címben feltett kérdés szerintem azért igazán érdekes, mert nem tudni, mit hozhat egy meccs, amit Rafa (esetleg) megújult agresszívebb teniszével játszik, az ellen a Novak Djokovic ellen, aki a döntőben és az elődöntőben összesen 12 ki nem kényszerített hibát követett el Melbourne-ben, még egy bizonytalansági faktort azért feltétlen fel kell vázolni. Egészen pontosan azt, hogy az oda vezető úton nemcsak azért érdekes, hogy megmaradnak-e egészségesnek, megmarad-e minden ilyennek, amilyen most, hanem azért is, mert ha megmarad, akkor azért jó eséllyel túl leszünk egy, két, esetleg három Nadal-Djokovic meccsen. Melyek között nagyon valószínűleg lesz/lenne legalább egy salakos meccs is.

Annak a meccsnek, azoknak a meccseknek a végkimenetele viszont szerintem döntően befolyásolná az esetleges Garros-döntő végkimenetelét. Sőt talán mindennél jobban. 

Ha Nole megveri Rafát mondjuk a római döntőben megint, mint 2014-ben, és esetleg még egy másikban is, akkor le kell írni azt a mondatot, amit még soha nem kellett, lehetett. Azt, hogy Rafa esélytelenként kezd egy Garros-döntőt. Ami nyilván még mindig nem a világ vége, nyert már így játékos, pláne, hogy a másik oldalon is lenne nyomás bőven – úgyis, mint a második non calendar Grand Slam, és ezzel az örökkévalóság, és egy ilyen meccset az ember szerintem leginkább bárhol máshol szeretne megvívni, mint Nadal ellen salakon -, de azért mégiscsak újfajta, eddig nem tapasztalt helyzet állna elő.

Persze ezek közül a felvezető meccsek közül nyerhetne éppen akár Nadal is, és szerintem ez volna az a helyzet, az a lelkiállapot, amiről valójában beszélünk, amelyik megegyezne a vasárnapival. Rafának kell legalább egy győzelem Nole ellen, hogy kiheverje élete első három szettes zakóját, amit GS-döntőben szenvedett el.

Ha viszont kiheveri, akkor a szélesebb repertoárból, az agresszívebb teniszből egyértelműen profitálhat a Garroson. Pláne akkor, ha nem csak akkor próbálja hamar befejezni a pontokat, nem csak akkor teniszezik ilyen lényegre törően, amikor minden rendben, hanem akkor is amikor bajban van. Mint ahogyan tette azt 0:3 után, egészen szett 2:2-ig a döntőben.

Djokovic tenisze, azt hiszem, vasárnap elérte a maximumát. Egyszerűen nem látom azt, hogy az ő teniszével hova lehetne előre lépni. Mégis, mit lehetne jobban csinálni, mint vasárnap? Kevesebbet hibázni? Aligha. Több nyerőt ütni? Az sosem lesz az ő játéka. Jobban ütni a fonák keresztet Nadal tenyerese ellen? Ennél? Az egyetlen feladata átmenteni ezt a játékot salakra, a szükséges apró pici igazításokkal. 

És felkészülni élete legnagyobb kihívására.

Mert azért abba gondoljunk bele, milyen lehet az a Rafael Nadal a Garros salakján, aki jobb, mint az eddigi? Aki – ha akar – tud még agresszívebb is lenni. És azt hiszem, ez a ha akar volna a kulcs. Tudjuk, hogy Nadal azért kezdett rövidebb labdameneteket játszani, hogy a karrierje hosszabb legyen, hogy ne legyen annyi meló egyetlen pontban, viszont azon az egy meccsen ez semmiképpen nem lehet szempont. Sőt azon a meccsen végzetes hiba lenne, ha végig, szinte minden adogatópontot így játszana. Salakon ez egyébként sem egy szerencsés taktika, Djokovic ellen pláne nem, aki pedig a világ legjobb kontrajátékosa. 

Nadalnak - azon az egy meccsen - profitálnia kell abból, hogy már ezt is tudja, profitálnia abból, hogy még szélesebb a repertoár, hogy van még egy opció. Variálnia kell az eddigi teniszét, kiegészíteni vele az eddigieket, nem pedig ragaszkodni hozzá. 

Ha ezt meg tudja csinálni, akkor továbbra is ő a favorit. Ha nem, akkor mondjuk fifty-fifty. 

Hozzászólások