Salakblog - Djokovic nemcsak magának, egy kicsit Nadalnak és Federernek is nyerte az Ausztrál Opent
Djokovic nemcsak magának, egy kicsit Nadalnak és Federernek is nyerte az Ausztrál Opent
Fotó: Europress/AFP

Djokovic nemcsak magának, egy kicsit Nadalnak és Federernek is nyerte az Ausztrál Opent

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/02/05 10:38
Bár még csak halványan, de már a tavalyi Nadal-Medvedev US Open-döntő kapcsán is volt olyan érzésünk, hogy az nem csupán kettejük mérkőzése, hanem sokkal több annál, két generáció csatája. Aztán a Djokovic-Thiem Ausztrál Open-döntőben ez az érzés még erősebben, még inkább ellentmondást nem tűrően jött elő.

Több oka is lehet, amiért a New York-i döntőben még nem rajzolódott ki olyan egyértelműen, hogy itt bizony nem csak két játékos, hanem egyszersmind két nemzedék is egymásnak feszül. Az egyik nyilván az, hogy nem sokkal korábban, Wimbledonban még azt láthattuk, hogy két sokat próbált harcos, a Nagy Hármas két tagja, Djokovic és Federer küzdött a trófeáért. Föl sem merült senkiben, hogy volnának trónkövetelők. Jogosan, hisz, legalábbis látszólag, nem voltak sehol.

Ráadásul nemcsak a döntőbe, már a legjobb nyolc közé sem jutott senki a fiatal generáció képviselői közül.

A másik ok talán Medvedev személye volt. Mert jó, hogy volt egy nagyon jó nyara a US Opent megelőzően, de talán azt gondoltuk, részéről ez csupán egy kicsúszott eredmény. Hogy csak vitte tovább a lendület, bejutott a döntőbe, de ott véget is ér a történet. Nem ért véget, ugyanis iszonyatosan nagy csatára kényszerítette Rafát, és végképp bebizonyította mindenkinek, hogy vele bizony számolni kell.

Ezt követően az év vége aztán egyértelműen a fiatalok nagy menetelését hozta. A világbajnokság elődöntőjében ott volt Tsitsipas, Zverev és Thiem, valamint a Nagy Hármas képviseletében Federer. A tornát a görög nyerte az osztrákot verve a döntőben, amivel ismét előtérbe került a következő nemzedék. És ez még akkor is igaz, ha tudjuk jól, a vb nem ugyanaz, mint a Grand Slam. Sem presztízsben, sem a pályán töltött időben, szinte semmiben. 

Aztán jött az Ausztrál Open, melynek döntőjébe Djokovic mellett az a Thiem jutott be, aki a legjobb nyolc között egy óriási meccsen legyőzte Nadalt. Az a Thiem, aki korábban kétszer is járt már GS-döntőben, aki a megelőző öt találkozójukból négyszer legyőzte Djokovicot, és akiről el lehetett hinni, hogy ezt talán újra meg tudja tenni.  

Thiem megalapozta már ezt a döntőt, tudtuk, hogy nála ez biztos nem kicsúszott eredmény. És tudtuk azt is, hogy harmadik nekifutásra már mindennél jobban szeretné megszerezni élete első major-trófeáját. Ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy Djokovic tervei közt ez az Ausztrál Open csak egy állomás, és határozott célja, hogy megelőzze két riválisát a GS-versenyben.

Ehhez pedig elengedhetetlen a status quo fenntartása, a Nagy Hármas dominanciájának folytatása. A nagy tornákon való verhetetlenségi nimbuszuk megőrzése.  

fedal.jpg Fotó: Europress/AFP

Ezzel szemben Thiem saját magáért, a többi fiatalért, sőt, egy kicsit talán még a sosem nyert generáció tagjaiért is harcolt vasárnap. Győzelmével ugyanis megnyithatta volna az utat nemcsak saját maga, hanem bárki más, elsősorban a fiatal nemzedék tagjai előtt.

Nem gondoljuk persze, hogy ha Thiem nyerte volna az Ausztrál Opent, akkor innentől kezdve a következő generáció mindent visz. Azt viszont gondoljuk, hogy akkor több hittel, nagyobb önbizalommal, és így aztán jobb esélyekkel léptek volna pályára a fiatalok Djokovicék ellen.

Nadal és Federer meg egy picit skizofrén helyzetben lehetnek. Hisz egyfelől a szerb a győzelmével kétségtelenül közelebb került hozzájuk a GS-versenyben. Viszont azzal, hogy a zsinórban megnyert 13. majorrel folytatódott a Nagy Hármas hegemóniája, az ő pozíciójuk is erős maradt a fiatalokkal szemben.

Ennek pedig igenis lehet jelentősége Nadal számára a Garroson, Fedrer esetében pedig Wimbledonban. 
Hozzászólások