Salakblog - Djokovic: "Amikor rájössz, hogy tehetetlen vagy, úrrá lesz rajtad a szabadság egy fura érzése"
Djokovic: "Amikor rájössz, hogy tehetetlen vagy, úrrá lesz rajtad a szabadság egy fura érzése"
Fotó: Europress/AFP

Djokovic: "Amikor rájössz, hogy tehetetlen vagy, úrrá lesz rajtad a szabadság egy fura érzése"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/08/26 10:12

Novak Djokovic még csak 11 éves volt, amikor az éjszaka közepén egy hatalmas robbanás riasztotta fel az álmából. Egy robbanás, melyet előbb üvegcsörömpölés majd a légvédelmi sziréna rettenetes hangja követett.

1999. március 24-én éjjel a Belgrád elleni légicsapásokkal kezdődött a NATO hetvennyolc napon át tartó fegyveres akciója Jugoszlávia ellen. A beavatkozás célja az volt, hogy véget vessenek az etnikai tisztogatásnak, melyet az akkori elnök, Slobodan Milosevic hajtott végre a Koszovóban élő albánokkal szemben. 

Amíg az édesapja, Srdjan az édesanyjának, Dijanának próbált segíteni, aki az első robbanást követően beütötte a fejét, és átmenetileg elvesztette az eszméletét, addig Novak a két öccsét kereste a sötét lakásban; a nyolcéves Markót, és a négyéves Djordjét. 

"Tizenegy évesen én voltam a nagy testvér" - írta Nole a 2013-ban, 'Serve to Win' címmel megjelent önéletrajzi könyvében. "A bombázás idején végig úgy éreztem, az én dolgom, hogy ők biztonságban legyenek."

Figyelemreméltó utazás

Két évtizeddel a háború után, a most 32 éves Djokovic a ma kezdődő US Open talán legnagyobb esélyese. A világelső uralta az elmúlt bő egy évet, ez számokban azt jelenti, hogy a legutóbbi öt Grand Slam-torna közül négyet ő nyert meg. Jelenleg 16 major-trófeával rendelkezik, kettővel van lemaradva Rafael Nadal, és néggyel a rekorder Roger Federer mögött. 

Útja a háború dúlta Belgrádból a sportág csúcsára egészen rendkívüli. Önéletrajzi könyvében egyebek mellett arról is ír, hogy annak idején mennyire valószínűtlennek tűnt, hogy egyáltalán esélye lehet topteniszezővé válni.

"Hogy teniszbajnok legyen egy hozzám hasonló, Szerbiában nevelkedett srácból? Ez teljesen esélytelennek tűnt, még a legjobb körülmények között is. Amikor pedig a bombák elkezdtek hullani, a dolog valószínűsége még tovább csökkent."
Bombabiztos fedezék

Könyvének első fejezetében Djokovic érzékletesen felidézi azt az éjszakát, mely örökre megváltoztatta az életét. 

Miután Dijana visszanyerte az eszméletét, a család nekivágott Belgrád sötét utcáinak, és megpróbált eljutni az egyik rokonuk házához, mely rendelkezett egy bombabiztos óvóhellyel. 

dja.jpg Fotó: CNN

Miközben a szülei futottak az utcán két kisebb testvérével a karjukban, Djokovic egyszerre csak teljesen egyedül találta magát a kivilágítatlan városban. 

"Ami ezután következett, azt sosem fogom elfelejteni. Egy szürke F-117-es bombázó jelent meg fölöttem. Még most is hallom azt a hangot, ami a mai napig félelemmel tölt el."

A bombázó két rakétát is kidobott, melyek a néhány utcányira lévő kórház épületébe csapódtak. 

"Emlékszem a homokos, koszos, fémes szagra a levegőben, és arra, hogy az egész város lángokban állt."

Ezek után, ahogy világosabb lett, Djokovic megpillantotta a szüleit és a testvéreit a távolban, és utánuk eredt. Nem sokkal később már együtt érték el biztonságban a betonbunkert. Nagyjából húsz család tartózkodott az óvóhelyen.

"A gyerekek sírtak, én pedig reszkettem. És ez az éjszaka hátralévő részében már nem változott."

Egy 2015-ös interjúban Djokovic felidézte a bombázás időszakát. Minden nap este 8-tól a bunkerben tartózkodtak, és csak napi néhány órára jutottak áramhoz.

"Ezek olyan idők voltak, amit senkinek nem kívánok, hogy átéljen. Két és fél hónapon keresztül minden egyes nap hullottak a bombák a városra. Láttuk a fejünk fölött elhúzó repülőgépeket, és bombákat, melyek fél mérföldnyire tőlünk csapódtak be."

Varázslatos gyerekkor

1999. tavaszáig minden tökéletes volt; könyvében mágikus gyerekkorként emlegette ezt az időszakot. Apja, Srdjan korábban profi síző volt, a kis Novak pedig négyévesen kezdett el teniszezni. Korábban senki sem űzte ezt a sportot a családban. 

Djokovic a fiatal éveinek elég nagy részét a szerbek kedvelt téli üdülőhelyén, Kopaonikon töltötte, ahol a szülei egy pizzázót üzemeltettek. 

dj2a.jpg Fotó: CNN

"Sorsszerű volt az egész. A semmiből jött. Megláttam egy teniszpályát, ráadásul láttam teniszt a tévében is. Apa vett nekem egy teniszütőt, és szerintem mindannyian azonnal beleszerettünk a sportágba."

Hatéves korában Kopaonikon felfigyelt rá az a Jelena Gencic, aki korábban az újvidéki Szeles Mónikával is dolgozott. "A legnagyobb tehetség, akit Szeles Mónika óta láttam" - mondta Djokovic szüleinek.

Öt éven át edzettek együtt, és Gencic nem csak teniszre, az életre is tanította a fiatal teniszpalántát. Nolét rettenetesen megrázta korábbi mesterének halálhíre a 2013-as Roland Garros alatt. Annyira, hogy le is mondta a meccse utáni sajtótájékoztatót.

Egy más szemlélet

Bár a bombázás akár véget is vethetett volna a pályafutásának, ehelyett inkább segített neki, hogy egy más nézőpontból tudja szemlélni az életet.

"Elkezdtem sokkal jobban megbecsülni azokat az értékeket, melyek jelen voltak az életemben. Itt nem csak a teniszre gondolok, sok minden másra is. Tudom, milyen érzés, hogy gyakorlatilag semmid nincs, aztán pedig egyszer csak ott vagy ennek a hihetetlenül népszerű sportágnak a csúcsán. Ez a kontraszt segít nekem az élethez való megfelelő hozzáállásban."

Bár azt írta a könyvében, hogy a bombázás idején tehetetlennek, védtelennek érezte magát, mindez nem nem változtatott a teniszhez való viszonyán.

Nemhogy, nem hagyta abba az edzéseit a háború időszakában, hanem még feljebb is lépett egy szintet, és napi öt órát készült Gencic utasításai szerint. A mester Belgrád legkülönbözőbb helyein edzette a fiút, általában olyan helyeken, ahová nem sokkal korábban bomba csapódott. Bízva abban, hogy a NATO gépei nem veszik célba ugyanazt a helyet kétszer egymás után. 

dj3a.jpg Fotó: CNN

Ahogy a bombázás folytatódott, a kezdeti bénító félelem valahogy megváltozott Djokovicban. 

"Úgy döntöttünk, hogy nem félünk tovább. Annyi halál és pusztítás után egyszerűen elkezdtünk nem bujkálni. Amikor rájössz, hogy tehetetlen vagy, úrrá lesz rajtad a szabadság egy fura érzése."
A világelső

1999. június 10-én a légicsapások befejeződtek, ugyanis Milosevic belement abba, hogy kivonja csapatait Koszovóból. 

Néhány hónappal később, a már 12 éves Djokovic elhagyta Szerbiát és Münchenbe, Németországba ment, hogy a korábbi profi jugoszláv játékos, Niki Pilic teniszakadémiáján készüljön tovább. Négy év múlva Novak már a profik között versenyzett.

1994-ben, az akkor hétéves Nole szerepelt a jugoszláv tévében, és rendkívül magabiztosan azt mondta az őt kérdező riporternek: "A célom az, hogy világelső legyek."

Tizenhét évvel később ő lett az első szerb férfi világelső azt követően, hogy életében először győzni tudott Wimbledonban. 

CNN 

Hozzászólások