Salakblog - Delpónak vajon meddig lesz még ereje újra és újra visszatérni?
Delpónak vajon meddig lesz még ereje újra és újra visszatérni?
Fotó: Europress/AFP

Delpónak vajon meddig lesz még ereje újra és újra visszatérni?

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/06/23 11:43

Hatalmas szív, kikezdhetetlen idegrendszer, végtelen hit.

És mindez egy csontváznak csúfolt, ám sokkal inkább egy porcelándarabokból összeragasztgatott, iszonyatosan törékeny szerkezetbe zárva.

Ez a szív, ez az idegrendszer, ez a hit nem ilyen testet érdemel. Egy olyan váz járna neki, amely kiszolgálja, támogatja, segíti őt, de legalábbis nem hátráltatja, nem tesz neki keresztbe.

Juan Martín del Potro elmúlt közel tíz éve azzal telt, hogy majdhogynem többet volt sérült, mint egészséges. Innen visszanézve még szerencse, hogy a teste engedélyezett legalább egy Grand Slam-győzelmet neki a 2009-es US Openen. Nem sokkal ezt követően ugyanis egy olyan negatív spirálba került, melyből azóta sem sikerült kikeverednie.

Az első csuklósérülést, melyből sajnos műtét is lett a 2010-es szezon legelején egy, az Ausztrál Open előtti bemutatótornán szenvedte el. Ezt követően egymást érték a sérülések, általában a jobb vagy a bal csukló volt érintett, néha csak pihenő kellett, máskor sajnos operációra és hosszú rehabilitációra is szükség volt. Előfordult, hogy lábsérülés miatt kellett kihagynia tornákat, legújabban pedig a térdkalácsa okoz neki komoly gondokat.

Októberben egy szerencsétlen esést követően tört el először a jobb patellája, ezt konzervatív kezelésekkel rendbe hozták, és DelPo újra versenyképes lett. Egészen a queen's-i tornáig, ahol egy csúszást követő újabb szerencsétlen mozdulat miatt a térdkalácsa ismét eltört, és a műtét, melyet azóta sikeresen elvégeztek ezúttal elkerülhetetlen volt.

De meddig lehet ezt még bírni? Meddig lesz még ereje újra és újra végigcsinálni a rehabilitációt, elkezdeni az edzéseket, és visszatérni a versenyekre? Vajon meddig hajthatja még őt előre a hite és meddig tarthat még ki a tűz?

Persze mondhatnánk, hogy Rafa is visszatért már nagyjából ennyiszer. Igen, de neki Garros-győzelmek tömkelege, további GS-sikerek és két olimpiai bajnoki cím is elégtételt hozhatott, melyek mindig újabb lendületet adhattak a folytatáshoz, és üzemanyagot a hitének és a benne is kiolthatatlanul égő tűznek.

Nyilván azért Delpónak is jutottak részsikerek, melyek mindig lökést adhattak neki, és meggyőzhették őt arról, hogy van értelme folytatni. Olimpiai érmek, örökké emlékezetes meccsek Djokovic ellen, például 2013-ban a wimbledoni elődöntőben, vagy három évvel később a riói olimpia első fordulójában. Illetve természetesen ott volt a tavalyi US Open, ahol ismét döntőt játszhatott. Igen, ezek mind-mind átsegíthették a menet közben adódó nehézségeken.

Lehetne mondani, hogy a mostani is csak egy újabb sérülés, egy újabb műtét, amelyből majd ismét felépül, és megint visszatér. Ez nyilván meg se kottyan valakinek, aki 2014-15-ben, volt, hogy közel két teljes szezont is kénytelen volt kihagyni.

A dolog azért nem ilyen egyszerű, hisz ne feledjük, Delpo már elmúlt harminc. Azért ilyenkor már sem a test, sem a lélek nem gyógyul olyan gyorsan, sem olyan eredményesen, mint amikor az ember még fiatal. A műtétet megelőző napon posztolt egy videót arról, hogy nem tudja, de lehet, hogy a queen's-i volt az utolsó meccse..., minden attól függ, hogy sikerül az operáció és az azt követő rehabilitáció. Hogy a teste hogyan bírja majd az újabb megpróbáltatásokat. 

Egy ilyen beavatkozás előtt az ember ritkán optimista, ezt persze bele kell kalkulálni. És talán most, a sikeres műtétet követően már valamivel derűsebben látja a világot. A fönti képből legalábbis mindenképp ez jön le. Ez fontos, hisz a fizikális alkalmasságon túl, a fej és a lélek megfelelő állapota is elengedhetetlen feltétele a sikeres visszatérésnek. Sőt, már magának a visszatérés szándékának is. "Most rehab módba kapcsolok" - írja a Twitteren, amit azért is jó olvasni, mert jól mutatja, hogy elkötelezett egy újabb comeback-kísérlet mellett. 

A sportban nincs olyan, hogy érdem. Mégis azt gondoljuk, hogy az ő mentalitása, a benne dobogó hatalmas szív és végtelen hit megérdemelne legalább még egy nagy dobást. Legalább még egy nagy GS-győzelmet.

Így aztán arra kérjük az ő sokszorosan toldozott-foldozott testét, adjon még neki egy esélyt a hozzá méltó folytatásra, vagy legalább egy méltó befejezésre.

A szívén, az idegrendszerén, a hitén nem fog múlni. Ahogy a pusztító erejű tenyeresén sem.

Hozzászólások