Salakblog - Del Potro US Open-győzelmének 10. évfordulójára
Del Potro US Open-győzelmének 10. évfordulójára
Fotó: Europress/AFP

Del Potro US Open-győzelmének 10. évfordulójára

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/09/16 15:03
Jól tudjuk, a sportban nincs igazság. Pontosabban, hol van, hol meg nincs, de győzelmeket nem adnak érdem alapján. Nincs olyan, hogy megérdemli, meg, hogy jár neki. Meg kell őket szerezni. És ez így is van jól.

Mégis, így tíz évvel Del Potro US Open-győzelme után azt kell, hogy mondjuk, elcseszett húzás lett volna a sorstól, vagy a Nagyfőnöktől, ha nem hagyja őt nyerni 2009. szeptember 13-án.

Nyilván ő volt az, aki megfordította azt a meccset, Federer meg, aki kiengedte a kezéből. Ne fogjuk az égiekre. Ugyanakkor, ha a sérülései kapcsán azt mondjuk, hogy kibabrált vele a sors, akkor itt meg talán mondhatjuk, hogy kegyes volt hozzá. Hogy azon az estén szerette őt.

A dolog ugyanis nem múlott sokon. Két ponton talán. Annyi kellett volna még Federernek. 6:3, 5:4 30-0-je volt ugyanis a svájcinak, amikor előbb a hálóba nyesett egy fonákot, majd ütött egy pocsék rövidítést, amiből DelPo könnyedén átemelte őt.

Jó, lehet mondani, hogy ezeket a svájci elkönnyelműsködte. Talán így is volt. 30 mindnél azonban az argentin elütése éppen csak elcsípte az oldalvonalat. Először be is mondták az outot, a sólyomszem azonban DelPónak adott igazat. Ennél a pontnál különösen szerethették őt odafönn.

Innen Federer bukta a szerváját, majd a rövidítést is. És, bár mindezek ellenére a meccset még bőven megnyerhette volna, a továbbiakban már nem ugyanaz a DelPo állt vele szemben, mint aki az első két szettben. Az argentinnek már nemcsak a hatalmas szíve és a kötél-idegrendszere állt ott a háló túloldalán, hanem a hite is. Ekkor már tényleg hitt abban, hogy megverheti Federert. Meg is verte.

Hátborzongató, hogy tíz év mennyire fölülírhat mindet. A feje tetejére állíthat korábban a Napnál is világosabbnak tűnő érzéseket. Azon az estén ugyanis úgy gondoltam, gondoltuk talán sokan, hogy Federernek kell nyernie. Szentül hittem, hogy folytatnia kell azt a sorozatot, amiben akkor éppen benne volt. Hogy ütnie kell tovább a vasat, és a legnagyobbságát meg kell szilárdítania.

Ez az érzés csak még tovább erősödött, amikor néhány hónappal később behúzta az Ausztrál Opent. Meglehetett volna a nem naptári Grand Slam. Persze, ha megveri DelPót, talán épp az AO nem jött volna össze. Ezt már sosem tudjuk meg.

Ma már teljesen másként látszik minden. Mindannak ismeretében, amin az argentin az elmúlt tíz évben keresztülment, ez a meccs az övé kellett, hogy legyen. Legalább ez.  Azon az estén azt lehetett gondolni, nyer ő még eleget, úgyhogy most még a nagy bajnoknak kell tovább száguldania. Nyert is volna ő, ha a szívén, a fején, és ha a kezében lévő tehetségen múlik.

Gondoljuk meg, ha nincs az az este, ez a csupaszív óriás, ez a bődületes tenyeres, ez a kikezdhetetlen idegrendszer itt állna GS-trófea nélkül. Könnyen lehet, hogy most már végleg. 

Mégis milyen egetverő, milyen csúfos igazságtalanság lett volna már ez a sorstól? 

Azt a US Opent neki kellett nyernie. Legalább azt.

Hozzászólások