Salakblog - Csengetés nélkül nyitotta ki Balázs Attila a top 100 ajtaját
Csengetés nélkül nyitotta ki Balázs Attila a top 100 ajtaját
Fotó: Europress/AFP

Csengetés nélkül nyitotta ki Balázs Attila a top 100 ajtaját

HosszabbitásHosszabbitás
2020/02/25 13:23
Nem betévedt, nem becsusszant, hanem csak átlépte azt a küszöböt, ami a világ legjobb száz játékosát választja el a többitől. Azt a küszöböt, ami oly régóta kísértette, és ami miatt annak idején profi teniszezőnek állt. Balázs Attila ettől a héttől 79. a világranglistán.

Nem a teniszén múlt eddig sem. Az alapján sokak szerint reális cél volt ez már évek óta. Azonban a megfelelő körülmények ritkán álltak össze. Nemhogy egy év, de néhány hónap erejéig is csak ritkán. Idei első versenye előtt egy hosszabb beszélgetésben mesélt arról a Hosszabbításnak, hogyan jutott el pár évvel ezelőtt az abbahagyásig. Majd az újrakezdésig.

Balázs Attila: Megvan a teniszem a legjobb 100-ba kerüléshez | Hosszabbítás

Balázs Attila sok sérülés, hullámvölgy és egy kétéves kihagyás után gyerekkori barátjával kezdett el készülni, aminek tavaly az első ATP-döntő és egy ranglista csúcs lett az eredménye. A magyar Davis-kupa csapat tagjaként egyéniben és párosban is pozitív mérlege van, ami nélkül a világcsoportba jutás és ottmaradás aligha jöhetett volna össze.

Talán nem túlzás azt írni, hogy idén mindent egy lapra tettek föl edzőjével, Szendrei Dániellel, hogy 31 évesen először meglegyen a legjobb száz közé jutás. Ennek jegyében bővült a stáb Noszály Sándorral, akinek még Sávolt Attila és Fucsovics Márton előtt sikerült a top 100-ba kerülnie magyarként az elmúlt 30 évben. Úgy tűnik, hogy az ő jelenléte és szakmai rálátása tökéletesen kiegészíti Dani és Attila eddig bevált közös munkáját.

A tavalyi umagi ATP- és több Challenger-döntőnek köszönhető 130. körüli ranglistahelyezés jó alapot kínált az idei évre. Főleg úgy, hogy nincs áprilisig megvédendő pont. Az Ausztrál Open helyett Thaiföldre utaztak, ahol Ati 10 év után Challenger-tornát tudott nyerni, majd jött a dél-amerikai turné egy-két főtáblára jutás reményében. 

Córdobában elkapta a stabilan 50. hely környékén álló Lorenzo Sonegót, majd attól a Cristian Garíntól kapott ki, aki minden meccsét megnyerte idén salakon, és Córdoba után most Riót is zsebre tette. A Buenos Aires-i selejtezőben aztán jött egy fájó vereség szett és breakelőnyből Pedro Martinez ellen, és egy torokgyulladás, ami miatt ki is kellett hagynia pár napot Rió előtt. 

A Gianluca Mager elleni selejtezős vereség ellenére a tavalyi győztes, Györe László visszalépése adott egy második esélyt. Igaz, a mezőny egyik legrutinosabb salakspecialistája - Pablo Cuevas ellen, aki 2016-ban Rafael Nadalt legyőzve nyert itt. Ennek ellenére Attila mindössze két breaklabdát engedve, két szettben le tudta győzni az uruguayit. 

Innentől kezdve már minden csak ráadás volt. Három olyan meccset játszott le, amiből még jó játék mellett is el lehetett volna veszteni akár mindhármat. Főleg szetthátrányból. De ez a három meccs mindenkit meggyőzhetett arról, hogy megérett a következő szintre. Az, hogy végül az elődöntőben egy rövidítésnyivel kikapott, talán másodlagos. Vagy talán úgy pontosabb, hogy ha fejben ennyire egyben van, meglesz még az esélye egy újabb lépcsőfokot lépni.

A céltudatos tervezés egyik jeleként a következő chilei torna helyett a hazautazást és a Davis-kupára való rápihenést választotta a csapat. Ahol – új lebonyolítás ide vagy oda – először lesz reális esélye párharcot nyerni a világcsoportban a válogatottnak.

Aztán jön a tavasz, meg a Roland Garros. Két magyarral a főtáblán.  


(Szöveg: Kollarics Attila)

Hozzászólások