Salakblog - Budapesti ATP-torna: hogyan verjük el az adófizetők pénzét?
Budapesti ATP-torna: hogyan verjük el az adófizetők pénzét?
Fotó: facebook.com/huntennis

Budapesti ATP-torna: hogyan verjük el az adófizetők pénzét?

Szabó GáborSzabó Gábor
2017/05/02 20:28

Kezdjük az egyszerűbbel: Azért volt jó a pesti ATP-torna, mert jó dolog kilenc napot eltölteni azzal, hogy az ember teniszt néz. Mégpedig nem is akármilyen teniszt, hanem olyat, amilyet az elmúlt tíz évben magyar földön biztosan nem láttunk. Ha láttunk már egyáltalán valaha. Tétmeccsen láttunk egykori és jövendőbeli Top 10-es játékosokat, olyan kulisszák között, melyek méltóak voltak egy 250-es ATP-tornához. Sőt, ha az ember felült a túlsó alapvonali lelátóra, megpróbált elfelejtkezni arról, hogy egy mobillelátón ül, Lucas Pouille vagy Fernando Verdasco hátáról pedig a hármashatárhegyi TV-toronyra vetette a tekintetét, néhány pillanatra Európában érezhette magát.

Kevés ahhoz fogható dolog van ebben a sportágban, mint amikor három méterről lehet csodálni egy világklasszis játékát, és erre a hátsó pályák tökéletesek voltak. Azt hiszem, ebből a távolságból jön át valójából, hogy ezek a játékosok mit is tudnak igazán, hogy milyen tempóban teniszezik manapság a világ élvonala.

A torna tehát szép volt, színvonalas volt, a rendezéssel sem voltak olyan nagy problémák, vagy szerencsésebb talán azt mondani, hogy ami probléma volt, abból egy átlagnéző talán, ha annyit vett észre, hogy a labdaszedő gyerekeknek nem jutott pulóver, hanem csak póló, abból is csak XL-es. És mivel még így is elegánsabbak voltak és szervezetebben mozogtak, mint annak idején, a Római-parton, ez sem hiszem, hogy sokaknak feltűnt.

Most, hogy Fucsovics Marci végül megkapta az isztambuli szabadkártyát, már annak sincsen jelentősége, hogy a törökök végül nem tudták igénybe venni a cserealapként felajánlottat, de úgy hiszem,

ha Marci nem játszhatott volna ezen a héten azért, mert Ilhant sorsolták be a főtáblára Ilkel helyett, akkor most joggal bosszankodhatnánk.

Annál is inkább, mert a magyar férfi tenisz jelenlegi helyzetében kulcsfontosságúnak érzem a szabadkártyák felhasználását. Ezen a héten az estorili tornán, ami szintén 250-es, öt portugál játszik a főtáblán, míg nálunk mindez csak Fucsovics Marcinak adatott meg. Ugyan a portugálok semmivel sem nagyobb tenisznemzet, mint mi, de nekik van két olyan játékosuk, akik alanyi jogon főtáblásak, így ők megengedhetik maguknak, hogy az egyik wild cardot odaadják egy Ferrernek. De véleményem szerint mi, akiknek ilyen teniszezőnk sincs, nem adhatunk oda egy szabadkártyát Fognininek.

Egy Murray-nek nyilván igen, de egy Fognininek semmiképp.

Persze az olasz nagyon jó játékos, bitang jó keze van, de mint az látszott is, nagyjából ezer embert érdekel. Előzetesen lehet vele tárgyalni, mert annyira van jó, de nem látom azt, miért ő kapta a harmadik wild cardot és miért nem Balázs Attila? Aki salakon ebből a mezőnyből simán nyerhetett volna néhány játékos ellen. Lajovic legyőzése a selejtezőben hatalmas skalp, csak éppen nem sokat ér, Ati mindössze 8 helyet jött vele előre a világranglistán. Ugyanez a győzelem a főtáblán azt jelentette volna, hogy indulhat a Roland Garros selejtezőjében.

Nem véletlen rugózom ennyit egyébként ezen a kérdésen, nem a szőrszálat akarom hasogatni, azért érzem kulcsfontosságúnak a szabadkártyák elosztását,

mert ez nem egy üzleti alapon szerveződött ATP-torna volt, mint a legtöbb ilyen verseny a világon, hanem a Magyar Tenisz Szövetség által rendezett.

A Magyar Tenisz Szövetség pedig nem azért van olyan jól eleresztve anyagilag, hogy egy ilyen, kb. másfél milliárd forintos tornát megengedhessen magának, mert olyan jól végzi a dolgát és annyira sok a szponzori bevétele, hanem azért mert brutális állami pénzek felett diszponál.

Magyarul, ha úgy tetszik ezt a tornát (is) mi, adófizetők finanszíroztuk.

És ha már nekünk kell finanszírozni, akkor legalább a magyar teniszezőket támogassuk belőle, ahogy tudjuk. Én nem gondolom, hogy egy szövetségnek feladata volna, hogy ATP-jogot vásároljon Tiriactól, akinél dörzsöltebb ember aligha van az egész teniszcirkuszban, de akadhatnak olyan helyzetek, amikor esetleg ezzel még egyet is lehet érteni. Sok vállalkozás lehet, aminek kell a kezdő lökés. Az után azonban, hogy a tornán jóformán csak a Gazprom és az Emberi Erőforrások Minisztériuma hirdetett, nem arra gondolok, hogy itt csak a kezdő lökést kapta meg a torna. (Apropó: meg tudja mondani valaki, hogy ha két szponzor van össze-vissza feltüntetve a pálya körül, akkor minek van körben ledfal?)

Az, hogy a Gazprom lerakott több mint egy millió eurót az utolsó pillanatban a névadó szponzori címért, ha jóindulatú vagyok, az ATP-nek szól elsősorban, ha rosszindulatú, akkor azt írom: Paks II-nek. De mégis mit keres egy minisztérium a reklámtáblán? Vagy inkább megfordítom: miként fordulhat elő, hogy ők a második legnagyobb támogatók? Egy olyan eseményen, ami mindenütt a világon hatalmas üzlet. Mi nem tudunk találni egy támogatót szigorúan üzleti alapon?

Itt alapvetően két eset lehetséges. Vagy az, hogy az irgalmatlan állami támogatás elkényelmesítette a szövetséget, és egyszerűbb nekik megrendezni az egészet abból, ami van, vagy pedig a TAO-rendszer azt eredményezte, hogy a legnagyobb cégek, akik hirdethetnének egy ilyen rendezvényen, úgy gondolják, már letudták azzal a sport támogatását, hogy befizették a társasági adójuk egy részét, az aktuális (foci)csapatnak.

Egyik sem túl biztató kilátás.

Ennek az egésznek ugyanis csak akkor van jövője, ha üzleti alapon szerveződik meg. A szövetségnek az volna a feladata, hogy legyen, mondjuk, keretedzés U14-es szinten, hogy legyenek Future-tornák dögivel, elősegítve ezzel a fiatalok fejlődését.

De ha ők ezzel nem értenek egyet, és az ATP/WTA-tornák megszervezését is a feladataik közé sorolják, akkor is meg kell próbáljanak jó gazda módjára hasznot hajtani az egészből, hogy aztán azt visszaforgassák a magyar teniszbe.

De ebben az uram-bátyám világban, ahol támogatók vannak, nem pedig szponzorok, ennek aligha van realitása.

Hozzászólások