Salakblog - Az utolsó lépcsőfok
Az utolsó lépcsőfok
Fotó: Europress/AFP

Az utolsó lépcsőfok

Szántó PetraSzántó Petra
2014/08/11 22:06

Kétféle szemszögből lehet nézni Roger Federer idei évét.

Jómagam ezidáig a tisztelettel vegyes ámulat állapotában néztem azt a sokszor ihletett teniszt, melyet jóval harmincon túl, eleinte két gyerek és egy várandós feleség, majd négy gyerek mellett, karrierjének a szakértők általi huszonhetedik eltemetése után tett le a pályára. Sokszor volt még versenyben, amikor a többi nagy már nem, és sokszor produkált olyan hetet, hogy már-már mindenki őt tartotta esélyesnek a végső győzelemre.

Az elveszített döntőkről pedig nem vettem tudomást, hiszen mindegyiket el lehetett veszíteni azok ellen, akik ellen elveszítette.

Ma viszont elolvastam Steve Tignor gondolatait a tennis.com-on, és egy picit más irányból csodálkoztam rá Federer évére. Tignor azt írja, hogy amikor az ESPN közvetítésében tavaly megkérdezték John McEnroe-t, hogy szerinte fog-e még Roger Grand Slam tornát nyerni, akkor azt mondta, hogy simán benne van a játékában jónéhány Grand Slam döntő, de hogy van-e benne trófea is, az nehéz kérdés.

Példaként a 2005-ös US Open döntőt hozta fel, amikor a 35 éves Andre Agassi kapott ki egy bizonyos Roger Federertől.

Az ember ilyenkor joggal gondolhatja azt, hogy ha valaki konzisztensen képes eljutni Grand Slam döntőkig és képes hat mérkőzést megnyerni egymás után, akkor miért ne nyerhetné meg a hetediket is?

Erre ugyanakkora esély van, mint amekkora esély volt arra, hogy bombaerős két hét után eljut a wimbledoni döntőig, de ott szoros csatában kikap Novak Djokovictól.

Csak hát itt most nem csak erről a döntőről van szó. Federer idén összesen hét, igen 7 döntőt játszott, ebből ötöt, igen 5-öt elveszített. Elbukta Wimbledon mellett a három 1000-es fináléját is. Persze bárki, egy huszonéves is bármikor kikaphat Djokovictól, Wawrinkától és Tsongától.

Csakhogy itt jön vissza az a gondolat, melyet McEnroe pedzgetett már egy éve, és ami bármennyire is hihetetlen, mégis igaz lehet. Hogy 30 felett egy dolog eljutni a döntőig, és egy másik dolog megnyerni azt.

Nyilván a sorozatterhelés ennyi idősen már megterhelőbb, ami a döntőben kiütközhet. Ám Federer nem a fáradtságra fogta a vereséget, hanem arra, hogy nem tudott kellő mennyiségű lehetőséget kialakítani az ellenfél szervájából. Annak ellenére nem vette el egyszer sem Tsonga adogatását, hogy a francia csak 50%-ban ütötte be az elsőket. Wimbledonban pedig három szetten át volt képtelen brékelni Djokovicot.

Ennek tükrében válik világossá McEnroe gondolatmenete: ez a két döntő a fogadójátékon ment el. Ő már csak tudja, hogy 30 felett észrevétlenül fog ki rajtad az idő. Hogy észre sem veszed a változást, csak azt, hogy a tenisz leggyorsabb ütését, az adogatást már nem tudod úgy kezelni, mint 5-8 éve. Hogy megvan az erő még a returnben, de a fiataloknak ott az a brutális kick a szervájukban.

Ez pedig beleköltözik a fejedbe, az egódba, és megrágcsálja az önbizalmadat, azt, amire a legnagyobb szükséged van ahhoz, hogy ne csak hat meccset nyerj egy GS tornán, hanem hetet. Hogy ne csak eljuss a döntőig, de fel is emeld a trófeát.

Kétféle olvasata van tehát ennek a Roger-szezonnak eddig. Igazából az a jó, hogy maga Federer valószínűleg mindkettővel tisztában van, ez esetben pedig bőven van remény az előrelépésre.

Mert aki 33 évesen is képes az előremutató fejlődésre, annak előbb-utóbb azért csak csurran-cseppen valami.

Hozzászólások