Salakblog - Andreescu: "Szeretnék barátkozni, de tudom, a szeretet nem számít ebben a sportágban"
Andreescu: "Szeretnék barátkozni, de tudom, a szeretet nem számít ebben a sportágban"
Fotó: Europress/AFP

Andreescu: "Szeretnék barátkozni, de tudom, a szeretet nem számít ebben a sportágban"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/08/27 13:19

Bár még csak 19 éves, és most játszik életében először a US Open főtábláján, Bianca Andreescu mégis kihúzott háttal és széles mosollyal az arcán jár-kel Flushing Meadowsban. 

Tele van önbizalommal. Láthatóan őszintén hisz abban, hogy akár meg is nyerheti a US Opent. Ráadásul nincs is ezzel egyedül; ugyanis John McEnroe azt mondta róla, hogy "ő az egyik legjobb versenyző, akit az elmúlt 10 évben láttam".

Ha valaki nem napi szinten követi a teniszt, talán most visszakérdez, hogy mégis ki az a Bianca Andreescu. Az illetőt nem lehet hibáztatni, hisz ez a fiatal lány, mint afféle teniszütőt ragadó Mary Poppins szinte a semmiből szállt alá a WTA mezőnyébe.

A 2019-es szezont megelőzően mindössze hat tour-szintű meccset játszott, jobbára szabadkártyával. Azóta azonban 25-4 a mérlege, ráadásul úgy, hogy szerzett két nagy tornagyőzelmet is, Inidain Wellsben, illetve Torontóban. Ami pedig talán a leginkább extra vele kapcsolatban, hogy az idén hét alkalommal csapott össze top 10-es ellenféllel, és mindannyiszor ő győzött. Jelenleg a 15. helyen áll a világranglistán. 

"Amikor a világ legjobbjai ellen lépek pályára, akkor nyújtom a legjobb teniszemet" - mondta Andreescu. "Hisz nincs is más választásom, nem igaz?"

"Nem arról van szó, hogy sosem vagyok ideges. Auckalndben, az év első tornáján például az voltam. Ekkor játszottam először topjátékosok ellen. De a tapasztalat sokat segít, és most már jóval komfortosabban érzem magam a nagy pályákon, nagy ellenfelek ellen."

Andreescu érdekes ellentéte a szezon eddigi legjobbjainak. Az idei három GS-bajnok, Naomi Osaka, Ashleigh Barty és Simona Halep inkább visszahúzódók, befelé fordulók, és nem igazán szeretnek a figyelem középpontjában lenni. Nem úgy Bianca, aki rendkívül nyitott, beszédes és minden porcikájával élvezi a közönség szeretetét. 

ba3.jpg Fotó: Europress/AFP

Ami még nagyon különleges vele kapcsolatban, hogy az elfogódottságnak a szikrája sincs meg benne. Úgy viselkedik, mintha a WTA-mezőny legjobbjai között élné az életét már hosszú idő óta. Erre talán a legjobb példa a torontói döntő, melyet Serena Williams ellen vívott, és melyet az amerikainak sérülés miatt már a mérkőzés elején föl kellett adnia. Miközben a 23-szoros GS-bajnok magába roskadva pityergett a székén, Bianca odament hozzá, és azt mondta, "én is sok sérülésen vagyok már túl, tudom, hogy nehéz". 

A fönti szavakkal meg is tudta nyugtatni Serenát, aki nem sokkal később már mosolyogni is tudott. A meccs utáni interjúban Williams el is mondta, mennyire jólesett neki ez a gesztus, amit Andreescutól, ahogy ő fogalmazott "egy bölcs, öreg lélektől" kapott. 

Angelique Kerberrel már nem volt ennyire mosolygós az első közös mérkőzés élménye a Miami Openen. Az általában pókerarcot magára öltő Kerbert meglehetősen irritálta, hogy Andreescu ápolást kért az első játszmában. Amikor a meccs végén kezet fogtak, a német a "valaha volt legnagyobb dráma királynőnek" nevezte a kanadait. 
"Á, ez már régi történet. Nem tudom, miért hívott így, de végül is én nyertem a meccset, úgyhogy nincs is jelentősége."

És mi a helyzet az öltözőben? Inkább társaságkedvelő vagy, mint mondjuk Caroline Wozniacki, vagy magányos típus, mint Maria Sharapova?

"Azt mondanám, hogy valahol a kettő között. Szeretnék én barátkozni, ugyanakkor tudom, hogy a szeretet semmit sem jelent ebben a sportágban."

Toronto mellett, Mississaugában született, és hétéves volt, amikor szülei hazájába, Romániába költözött. Itt kezdett el teniszezni az édesapjával, Nicuval. 
"Tízéves voltam, amikor először megvertem őt. Mindketten nagyon komolyan vettük a meccset, és akkor először büntetésből neki kellett sprinteket nyomni a pályán."

basw.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem sokkal később a család visszatért Kanadába, és hamarosan felfigyelt rá a helyi szövetség, akik két tehetséges fiút is támogattak a pályafutásuk elején, Denis Shapovalovot és Felix Auger-Aliassime-et. Bianca megkapta volna a lehetőséget, hogy a nemzeti teniszközpontban eddzen Montrealban, ám ő visszautasította azt. 

"Az otthonom mindennél fontosabb volt számomra, ahhoz sem hasonlítható. Így aztán megpróbáltam minél többet meríteni a számomra oly kedves környezetből. Társaságkedvelő lány vagyok, bár egyke, akikről sokan azt gondolják, hogy kicsit furák. Nekem azonban sok barátom volt, akiket ma is meglátogatok, amikor otthon vagyok."

És ők vajon mit gondoltak, amikor azt látták, hogy GS-bajnokokat győzöl le?
"Mindig azt mondják, hogy ők biztosra vették, hogy ez így lesz. Én egyébként rendesen elvégeztem a középsulit. Nem volt persze könnyű összeegyeztetni a profi tenisszel, de hiszek abban, hogy a tudás hatalom."

Bianca nagyon szereti New Yorkot. Imádja, hogy ez a város tényleg sohasem alszik. A tinédzserek tágra nyílt szemével járja a várost, miközben minden ütésfajta ott van a kezében, ami csak a szakkönyvekben fellelhető.

A tenyerese egy fát is képes volna kidönteni. Rengetegféleképpen tudja ütni, és Brad Gilbert szerint már most a legjobb a mezőnyben. Azonban nem arról van szó, hogy mindig porrá zúzza ellenfeleit az alapütéseivel, hisz kifejezetten variábilis teniszt játszik. Ha a helyzet úgy kívánja, nyes, ejt vagy átemel. 

sa2.jpg Fotó: Europress/AFP

Mint mondja, kulcspillanat volt számára, amikor Simona Haleppel váltott néhány szót a 2016-os montreali tornán. "Volt ez a gyerekekkel való ütögetés a torna előtt, és én odamentem hozzá. Ő azt javasolta, hogy ne induljak többé a junioroknál, hanem kezdjek el a felnőttek között versenyezni. Én pedig pontosan ezt tettem."

De vajon látott téged játszani Halep, vagy ez csak egy általános tanács volt a részéről?
"Fú, hát ezt nem is tudom. Ezen még nem is gondolkodtam. Akkor, 2016-ban még igazából senki sem voltam."

És most? Most már vagy valaki?
"Igen, azt hiszem" - mondta mosolyogva.

The Telegraph

Hozzászólások