Salakblog - Andre Agassi 20 éve nyerte meg a Roland Garrost, megcsinálva a karrier Grand Slamet
Andre Agassi 20 éve nyerte meg a Roland Garrost, megcsinálva a karrier Grand Slamet
Fotó: Europress/AFP

Andre Agassi 20 éve nyerte meg a Roland Garrost, megcsinálva a karrier Grand Slamet

Takács MártonTakács Márton
2019/06/06 09:35
20 évvel ezelőtt, 1999. június 6-án Andre Agassi 0-2-ről fordítva, 1:6, 2:6, 6:4, 6:3, 6:4 arányban legyőzte a Roland Garros döntőjében Andrei Medvedevet, begyűjtve a kollekciójából addig hiányzó Garros-trófeát is. Múltidézőnk.

1999 sok szempontból is fontos év volt. Olyan kultikus filmek készültek akkor, mint az Amerikai szépség, a Harcosok klubja, a Mátrix, a Notting Hill, a Hivatali patkányok. A Red Hot Chili Peppers kiadta Californication című, zseniális lemezét. Megjelent magyarul J. K. Rowling Harry Potter-könyvsorozatának első része Harry Potter és a bölcsek köve címmel. Volt egy felejthetetlen Manchester United-Bayern München labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő. Magyarország belépett a NATO-ba. E sorok írója betöltötte a 18. életévét. Andre Agassinak pedig még volt némi haja, de 1999. június 6-ig még nem volt Roland Garros-trófeája. Aznap viszont már annak tudatában hajthatta álomra egyre inkább kopaszodó fejét, hogy mind a négy Grand Slam-tornát megnyerte már legalább egyszer. Vagyis megvan a karrier Grand Slam, sőt, az atlantai olimpián nyert egyéni aranyéremmel a karrier Golden Slam is.  

Amikor két évvel ezelőtt összegyűjtöttük a cikk szerzőjének kedvenc Garros-mérkőzéseit, nem maradhatott le a listáról a '99-es Agassi-Medvedev döntő sem. Ezt írtuk akkor erről a partiról:

"'Andre játszik Andrei ellen.' Az hagyján, hogy Agassi pályafutását kiemelt figyelemmel követtük - kezdetben a Pete Samprasszel szembeni rivalizálása miatt -, aztán már önnön jogán is, de kedveltük Medvedevet is, pláne, miután 1997 szeptemberében szereztünk tőle aláírást a magyar-ukrán Davis-kupa-találkozón, a Római Teniszakadémián. Alig két évre rá aztán ők ketten játszották a '99-es Garros két és háromnegyedórás döntőjét, minden idők egyik legjobb párizsi fináléját. Az első két szettet simán, 6:1, 6:2-re hozta az ukrán, Agassi viszont fordított, és begyűjtötte addig hiányzó Roland Garros-trófeáját, teljesítve a karrier Grand Slamet."

Mit adott nekünk a Roland Garros? | Hosszabbítás

Januárban összegyűjtöttünk néhányat az Ausztrál Open számunkra legemlékezetesebb vagy legkedvesebb mérkőzéseiből, és most így teszünk a hétfőn a selejtezőkkel már elrajtolt Roland Garros esetében is. Időutazás az 1990-es évekbe és a közelmúltba, személyes történetekkel gazdagítva. Januárban Szántó Petrával beszélgettünk arról, milyen jó lenne összegyűjteni néhányat az év első Grand Slam-tornájával kapcsolatos emlékeinkről, kedvenc meccseinkből, személyes történetekkel tarkítva.

Agassi előtt nagy lehetőség adódott, 1990-ben és 1991-ben is volt már finalista Párizsban, de előbb az ecuadori Andrés Gomez, egy évvel később pedig Jim Courier győzte le őt. Nyolc esztendővel később kapott egy újabb esélyt, az a Medvedev lett az ellenfele, akit bő egy hónappal korábban éppen ő kanalazott össze Monte-Carlóban egy bárban éjjel, és látta el tanácsokkal, mert az ukrán teljesen kiborult egy veresége után, 24 évesen már azon gondolkodott, abbahagyja a teniszt. Ezt Szántó Petra is összefoglalta közel négy évvel ezelőtti cikkében, minden idők legjobb sportönéletrajzi könyve, Agassi Open c. műve alapján. 

Andre Agassi és a párizsi végzet | Hosszabbítás

Azokban az írásainkban, melyekben a tenisz nagy pillanataira tekintünk vissza, mindig érdekes történetek rajzolódnak ki. Olyan történetek, melyek nagyban meghatározták egy játékos, egy éra, generáció vagy éppen a tenisz sorsát. Ilyen év volt 1999 Andrei Medvedev és Andre Agassi számára. Utóbbi szemszögéből pedig pláne.


Az amerikai óriási menetelés végén jutott el a Garros-győzelemig. Mindezt alsónadrág nélkül - mintha ő lenne Joey a Jóbarátokból -, mert a nyitó körben, az öltözőben jött rá, hogy elfelejtett alsógatyát csomagolni. Franco Squillari, a "salakpatkány" várt rá az első körben, már egy nyert játszmának örült volna az önbizalomhiányban szenvedő, és Steffi Grafba teljesen belezúgó Andre. 3:7, 7:5, 7:5, 6:3-ra intézte el őt. A hazai pályán szereplő Arnaud Clément következett. "A második körben ragaszkodom az alsógatyátlansághoz. (Soha többet nem viselek alsógatyát. Bevált recepten ne változtass!) Ötjátszmás csata - 6:2, 4:6, 2:6, 7:5, 6:0 - kerekedik belőle. A harmadik körben honfitársa, Chris Woodruff jött szembe, 6:4, 6:4, 6:3-mal küldte haza. A címvédő Carlos Moya sem állíthatta meg Agassit, 4:6, 7:5, 7:5, 6:1 a vége, szanaszét futtatta a spanyolt. Két nap pihenő, és egy párizsi Bruce Springsteen-koncert megtekintése után a negyeddöntőben az uruguayi Marcelo Filippini volt az ellenfele, bár nem bizonyult annak. Ez volt a legsimább meccse, 6:2, 6:2, 6:0. Az elődöntőben a szlovák Dominik Hrbaty következett. Agassit egy esőszünet mentette meg a negyedik játszmában járva, végül 6:4, 7:6, 3:6, 6:4-re ezt is behúzza. 

Agassi olyan pocsékul kezdte a 20 évvel ezelőtti finálét, hogy közel volt a vereséghez. Ismét. Az első két szettet simán elbukta (1:6, 2:6), a harmadikban pedig Medvedevnek bréklabdája volt ahhoz, hogy adogathasson a tornagyőzelemért. Na, innen fordított az isteni Andre. Petra 2015-ben az angol eredeti kiadást használta cikkéhez, azt az írást kiegészítendő, mi most a magyar fordításból (Andre Agassi: Open - Önéletrajz, Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2010) idézünk hosszabban abból a részből, melyben Agassi erről a döntőről mesél.

"A döntő előtti este a szállodai szobámban ülök, nézem a tévét. Kikapcsolom. Az ablakhoz lépek. Rosszul vagyok... Tudom, hogy ez az utolsó esélyem a Roland Garros megnyerésére, az utolsó esélyem, hogy megnyerjem mind a négy Grand Slamet, és befejezzem a sorozatot, ami az utolsó elem a megváltásomhoz. Megrémít a gondolat, hogy veszíthetek, de ugyanúgy elrettent a győzelem gondolata. Hálás leszek? Méltó leszek? Építek rá, vagy - eltékozlom a lehetőséget?

Medvegyev sem áll messze a gondolataimtól. Az én játékomat játssza. Magam adtam neki. Még a keresztnevünk is egyezik. Andrij. Andre Andrij ellen. Én a hasonmásom ellen.

... De nincs rendben. A bemelegítésnél tudom. Úszom a verejtékben. Úgy izzadok, mint aki esküvőre készül. Olyan ideges vagyok, hogy vacog a fogam... Mikor elkezdődik a meccs, verejtékben úszó roncs vagyok. Ostoba hibákat követek el, balfék hibákat, és elcseszek mindent, amit csak el lehet cseszni a teniszpályán."

Andre_RG.jpg Fotó: Europress/AFP

Majd a harmadik játszmához érünk - az addig történteket Petra összefoglalta négy éve -, innen vesszük fel újra a történet fonalát.

"Most 30:40. Bréklabda. Köröket róva megyek, összeszorítom a szememet, majdnem sírva fakadok. Össze kell kapnom magam. Odaállok a vonalhoz, megint feldobom a labdát a levegőbe, és még egy szervát elrontok. Öt rontott szerva egyhuzamban. Szétesek. Egy rontott szervára vagyok attól, hogy Medvegyev szerválhasson a Garrosért. 

Lehajol, készen rá, hogy hatástalanítsa ezt a második szervát. A fogadó játékos mindig találgatja ellenfele pszichéjét, és Medvegyev tudja, hogy az én pszichém rongyokban lóg, miután öt szervát rontottam el egyhuzamban. Ezért magabiztosan találgatja, hogy lesz-e bátorságom támadónak lenni. Szép, puha pörgetett adogatásra számít. Azt hiszi, nincs más választásom. Előrébb jön, jóval az alapvonalon belülre, azt az üzenetet küldve felém, hogy puhányra számít, és ha megkapja, akkor le is fogja nyomi a torkomon. Az arckifejezése minden kétséget kizáróan azt sugallja: Gyerünk, szarházi! Támadj csak, szembeszállok veled.

Ez a pillanat mindkettőnk számára döntő. Ez a mérkőzés fordulópontja, talán mindkettőnk életének is. Két akarat, szív és férfiasság próbája. Feldobom a labdát a levegőbe, és nem vagyok hajlandó meghátrálni. Medvegyev várakozásaival ellentétben keményen és agresszíven szerválok a fonákjára. A labda gonoszul, farolva megpattan. Medvegyev kinyúl, és a pálya közepére kanalazza a labdát. Egy tenyerest ütök mögé. Eléri, egy fonákot üt a lábamhoz. Lehajolok, egy ügyetlen tenyeres röptét játszom meg, ami a vonalon ér földet, ő átlapátolja a háló fölött, és akkor én könnyedén visszapöccintem. Lágy és mégis hatalmas, győztes ütés. 

Ezután hozom az adogatást. Kicsit ugrándozva lépdelek a székemhez. A közönség őrjöng. A lendület nem fordult még át, de megbillent. Ez Medvegyev pillanata volt, ő elhibázta, és azt hiszem, látom az arcán, hogy tudja. 

Allez, Agassi! Allez!
Egyetlen jó játék kell, ez jár a fejemben. Játssz végig egyetlen jó játékot, akkor megnyered a játszmát, és legalább emelt fővel távozhatsz innen.... Visszaesik semmi : 40-re. Elveszem az adogatását, és megnyerem a harmadik játszmát. 

Most már az én szabályaim szerint játszunk. Egyik oldalról a másikra mozgatom Medvegyevet, hatalmasan ütöm meg a labdát, megcsinálok mindent, amit Brad mondott. Medvegyev egy lépéssel lassabb, észrevehetően szétszórt. Túl sokáig dédelgette magában a győzelem gondolatát. Öt pontra volt tőle, öt pontra, és most gyötri a tudat. Folyton ez jár a fejében. Olyan közel voltam! Ott voltam. A célvonalnál, mondogatja magában. A múltban él, én meg a jelenben, Ő gondolkodik, én érzek. Ne gondolkodj, Andre! Üss erősebben!

Agassi_Garros_99.jpg Fotó: Europress/AFP

A negyedik játszmában megint elveszem az adogatását. Aztán ádáz küzdelem veszi kezdetét. Mindketten jó, biztonságos teniszt játszunk, mindketten futunk, nyögünk, és mélyre hajolgatunk. Még mindig nyitott a játszma. De nekem határozott előnyöm van, a titkos fegyverem, amit bármikor előhúzhatok, ha szükség van rá - a hálójátékom. Akármit csinálok a hálónál, működik, és ez láthatóan zavarja Medvegyevet, megzavarja a fejét. Ideges lesz, csaknem paranoiás. Ha csak úgy teszek, mintha a hálóhoz futnék, összerezzen. Ha ugrom, ő megindul.  
Megnyerem a negyedik játszmát.

Az ötödik játszma elején elnyerem az adogatását, és elmegyek 3:2-re. Megtörténik. Megfordul. 5:3-ra vezetek. Ő szervál, 15:40. Két mérkőzéslabdám van. Meg kell most rögtön nyernem ezt az egészet, vagy a meccsért kell majd adogatnom, és azt nem akarom. Ha most ezt nem nyerem meg, talán egyáltalán nem nyerem meg. Ha nem nyerem meg most, én leszek Medvegyev cipőjében, és engem nyomaszt majd, hogy milyen közel voltam a győzelemhez. Ha nem nyerem meg most, öreg koromban, a hintaszékemben, kockás takaróval a lábamon, mikor a Roland Garrosra gondolok, Medvegyeven fogok rágódni. Tíz éve nyomaszt már ez a bajnokság, nem tudom elviselni a gondolatát, hogy még nyolcvan évig nyomasszam magam miatta. Ennyi munka és fáradtság után, a hihetetlen visszatérést követően és ez után a csodálatos verseny után ha most nem nyerem ezt meg, soha többé nem leszek boldog, igazán boldog. A célvonal olyan közel van, hogy meg lehet csókolni. Érzem, hogy húz. 

Medvegyev megnyeri mindkét mérkőzéslabdát. Elkerüli a halált. Egyenlő lesz megint. Megnyerem a következő pontot. Megint mérkőzéslabda. 
Kiabálok magamra: Most! Most! Most nyerd meg!
De ő nyeri a következő pontot, aztán a játékot.

A térfélcsere egy örökkévalóságig tart. Letörlöm az arcomat egy törülközővel. Bradre pillantok, és arra számítok, hogy ugyanolyan vigasztalhatatlan, mint én. De elszántság tükröződik az arcán. Feltartja négy ujját. Még négy pont. Négy pont, ami egyenlő a négy Grand Slam-győzelemmel. Gyerünk! Nyomás!

Ha elveszítem ezt a meccset, ha sorvasztó önsajnálatra vagyok ítélve, nem azért lesz, mert nem azt tettem, amit Brad mondott. A fülembe cseng a hangja: Menj vissza a forráshoz!
Medvegyev tenyerese a forrás.
Felmegyünk a pályára. Mindent Medvegyev tenyeresére fogok ütni, és ő is tudja, hogy ezt teszem. Az első pontnál feszült, puhatolózó, és egy egyenes elütésnél a hálóba üti a labdát. 

Azért a következő pontot ő nyeri, mikor én a hálóba ütöm futtából a tenyeresemet. 
Hirtelen újra felfedezem a szervámat. A semmiből kiáramlik egy hatalmas első szerva, amit nem tud kezelni. Egy messzire repülő, fáradt tenyerest üt. A következő első szervámat ütöm, még nagyobb, és ő tenyeressel a hálóba küldi.
Bajnokság-pont. A közönség egyik fele az én nevemet kiabálja, a másik azt, hogy Ssssh. Ütök még egy sistergő első szervát, és mikor Medvegyev oldalra lép, üt egy 'csirkeszárny' lendítést, és én vagyok a második ember, aki tudja, hogy megnyerte a francia nyílt teniszbajnokságot. Brad az első, Medvegyev a harmadik. A labda az alapvonalon túl ér földet. Életem egyik legboldogabb pillanata, mikor nézem, hogy hullik le a földre. 

Felemelem a karomat, és az ütőm a salakra esik. Szipogok. A fejemet törlöm. Megrettenek, hogy milyen jó érzés is ez. A győzelemnek nem lenne szabad ilyen jól esnie. Nem lenne szabad, hogy ennyit számítson a győzelem. De számít, számít, nem tehetek róla."

Könyve egy korábbi szakaszában, amikor Agassi arról ír, hogyan próbálkozott Steffi Graf kegyeibe férkőzni már a '90-es évek eleje óta, Andre így fogalmaz: "Próbálkoztam és próbálkoztam. Nincs eredmény. Steffi Graf olyan, mint a Roland Garros. Egyszerűen nem jutok át azon a bizonyos célvonalon."

Nos, 1999-ben meglett a hőn áhított Garros-győzelem, még abban az évben elkezdtek randevúzni Steffivel, 2001 októberében pedig összeházasodtak.


Hozzászólások