Salakblog - Akiknek soha nem sikerült Garrost nyerni
Akiknek soha nem sikerült Garrost nyerni
Fotó: Europress/Getty

Akiknek soha nem sikerült Garrost nyerni

Kálmán LaciKálmán Laci
2016/05/26 19:45

Mostanában elég sokszor kerül szóba Novak Djokovic kapcsán a karrier Grand Slam. Azt, hogy mekkora teljesítmény volna ezt megcsinálni, kevés dolog bizonyítja jobban, mint azoknak a nagy bajnokoknak a listája, akiknek ez nem sikerült. Persze nem mindenkinek Párizs hiányzik, de azért elég hosszú az a névsor, akik a Roland Garros salakján csúsztak el.

Az alábbiakban egy olyan felsorolás következik, a teljesség igénye nélkül, melyből kiderül, mennyire sokan voltak azok, és milyen hatalmas teniszezők, akik végül nem tudtak célba érni Párizsban. Lehet, hogy nem a karrier Grand Slam múlott ezen, hanem egyszerűen csak brutálisan jó salakosok voltak, és kvalitásaik alapján simán megnyerhették volna a Garrost. Azonban valamiért ez mégsem sikerült nekik.

Manuel Orantes A rendkívül szimpatikus spanyol megnyerte az 1974-es Garros-döntő első két játszmáját, de aztán az ellenfele, a hihetetlenül atletikus svéd, Björn Borg összeszedte magát és öt szettben győzött. Orantes egyetlen Grand Slam-sikerét a rákövetkező évben, a US Open zöld salakján érte el. Összességében 33 tornát nyert, melyek közül 31-et salakon.

Jimmy Connors

Jimbo könnyen lehet, hogy behúzta volna a Garrost a legdominánsabb évében, 1974-ben, ha elindulhatott volna. A szervezők ugyanis nem engedélyezték, hogy részt vegyen a tornán, mert korábban úgy döntött, részt vesz a World Team Tennis liga mérkőzésein. Erre válaszul Connors kihagyta a francia nyílt teniszbajnokságot a következő három évben, pont akkor, amikor pályafutása legeredményesebb időszakában volt. 1976-ban azonban a US Open zöld salakján legyőzte a döntőben Borgot, a borítás akkori legnagyobbját.

ConnorsFotó: Europress/Getty

Jose Luis Clerc

Clerc fontos tornákat tudott nyerni Madridban, Rómában, Bostonban, Indianapolisban és Gstaadban. Játszott két egymás utáni elődöntőt is Párizsban, de ennél tovább nem jutott. 1981-ben legyőzte Connorst a negyeddöntőben, és meccslabdája is volt Ivan Lendl ellen a legjobb négy között, ennél közelebb azonban nem tudott kerülni a hőn áhított címhez.

Vitas Gerulaitis

Alapvetően szerva-röpte játékos volt, de nagyon jól érezte magát salakon is. Kétszer győzött Rómában, és 1980-ban Párizsban is a fináléig jutott. Hogy miért nem jött az áttörés a Garroson? Valószínűleg a könnyű drogok sem segítettek, de a legnagyobb probléma az volt, hogy egy korszakban játszott Borggal.

Tracy Austin

Ő volt az a copfos amerikai lány, aki véget vetetett Chris Evert 125 meccses salakos győzelmi sorozatának. A kétszeres US Open-bajnoknő 1982-ig nem is indult a Garroson, utána pedig sorozatos sérülések is akadályozták abban, hogy komoly sikereket érjen itt el. 21 éves korában pedig gyakorlatilag vissza is vonult.

Andrea Jaeger

Austinhoz hasonlóan iszonyatosan nagy tehetségnek indult. 17 évesen már döntőt játszott Párizsban, ahol kikapott Martina Navratilovától. Kiégés és sérülések miatt azonban még az előtt kénytelen volt visszavonulni, hogy a legjobb teniszét láthattuk volna.

John McEnroe

Johnny Mac verhetetlen volt 1984-ben. Egészen addig, amíg meg nem verte saját magát a Roland Garros döntőjében Ivan Lendllel szemben. Kettő-null volt a javára a szetteket tekintve, amikor is lankadt a figyelme. Nem csak ő, de egyébként is kevesen gondolták volna, hogy az addig minden igazán fontos döntőjét elvesztő Lendl ilyen vert helyzetből fordítani tud. Pedig megtette. McEnroe ezek után játszott még egy elődöntőt Párizsban, de ilyen közel sosem került többé a győzelemhez.

Stefan Edberg

A svéd játékstílusa garantálta, hogy nem lesz egyszerű dolga, ha Garrost akar nyerni. Mégis 1989-ben nagyon jó esélye volt. Pontosabban - mint utólag kiderült - ez volt élete esélye. A 17 esztendős Michael Chang volt az ellenfele, és 2-1-re vezetett a szetteket tekintve. Aztán az utolsó két játszmát és a bajnoki címet is 6-4, 6-2 arányban bukta el. Soha többé nem jutott túl a negyeddöntőkön.

Pete Sampras

Pete sokkal jobb salakos volt, mint amilyennek így utólag sokan gondolják. 1994-ben megnyerte a római tornát, majd 1995-ben nagyon fontos meccseket húzott be az amerikaiaknak a Davis-kupában. Például Yevgeny Kafelnikov ellen is, aki fél évvel később megnyerte a Garrost is. Mindezek ellenére Sampras csak az elődöntőig jutott Párizsban, addig is csak egyszer.

Martina Hingis

A Swiss Miss 1997-ben kis híján megcsinálta a naptári Grand Slamet. Persze ezt akkor még nem tudtuk, amikor a párizsi fináléban kikapott a horvát Iva Majolitól. Aztán két év múlva ismét ott volt a Roland Garros döntőjében. Mit ott volt? Vezetett is szett és break előnnyel Steffi Graf ellen. És ha McEnroe esetében azt mondtuk, hogy saját magát verte meg, akkor ez Hingisre is igaz. Nem tudta kezelni az érzelmeit, akaratlanul is saját maga ellen hangolta a közönséget és végül teljesen elvesztette a fonalat. Kevesen gondoltuk akkor, hogy többé nem játszik itt döntőt, pedig így történt.

Venus Williams

2000-ben, 2001-ben vitathatatlanul ő uralta a női teniszt, de a salakos játékát nem igazán tudta összerakni. 2001-ben például kikapott az első körben Barbara Schett-től. Aztán 2002-re valahogy megtalálta azt a teniszt, amivel sikeres lehet ezen a borításon, akkor azonban a fináléban szembe találta magát Serenával. Azzal a Serenával, aki épp akkor érett meg arra, hogy a világ legjobbja legyen, így aztán sima két szettben a fiatalabbik Williams-testvér győzött.

Guillermo Coria

Megnyerte az első szettet 6-0-ra, megnyerte a másodikat 6-3-ra. Teljesen egyértelmű, hogy a 22 éves argentin volt 2004 legjobb salakosa, és útban volt a borítás legfontosabb címe felé. A munka java részét tulajdonképpen el is végezte, azonban az idegei felmondták a szolgálatot. A bajnok végül az esélytelenebb honfitárs, Gaston Gaudio lett 0-6, 3-6, 6-4, 6-1, 8-6 arányban. Coria soha nem heverte ki ezt a vereséget és karrierje korán véget is ért.

Elena Dementieva

Úgy tűnt, 2010-ben végre eljött Dementieva pillanata. Hat évvel azt követően, hogy ugyanezen a pályán lejátszotta élete első Grand Slam-döntőjét, most a kevésbé esélyes - bár kiváló salakos - Francesca Schiavone ellen teniszezhetett az elődöntőben. Ráadásul úgy, hogy a fináléban a szintén verhető Samantha Stosur várt volna rá. De az egészből nem lett semmi. Dementieva izomszakadást szenvedett a vádlijában, és az első szett után kénytelen volt feladni a meccset. A szezon végén vissza is vonult.

Samantha Stosur

Az akkor hetedik kiemelt ausztrál iszonyatos formában teniszezte végig a 2010-es Garrost. Legyőzte a négyszeres bajnok Justine Henint a negyedik fordulóban, Serenát a negyeddöntőben, a korábbi világelső Jelena Jankovicot az elődöntőben. De a feje a döntőt nem bírta el, és kikapott a 17. helyen rangsorolt Schiavonétól.

(Forrás: Douglas Perry / oregonlive)
Hozzászólások