Salakblog - A srácról, akiben egyszerre van benne Borg, McEnroe és még egy adag Federer is
A srácról, akiben egyszerre van benne Borg, McEnroe és még egy adag Federer is
Fotó: Europress/AFP

A srácról, akiben egyszerre van benne Borg, McEnroe és még egy adag Federer is

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/06/04 09:59

A srác háta egy merő salak volt, szinte alig látszott ki alóla a kék pólója. A vörös por makacsul rárakódott a combjára, a vádlijára, a zoknijára és a kezére, sőt beette magát a körmei alá is.

A Suzanne Lenglen pálya zászlóit alig-alig mozgatja a szél. Iszonyú meleg van. Az arcát égeti a Nap. 

Ő Stefanos Tsitsipas, a 20 éves görög, akinek az arca most végtelenül elgyötört, és aggodalommal teli. Meg nem mondaná senki, hogy már a világ legjobbjai közé tartozik, és 1936 óta ő az első görög, aki zsinórban három meccset tud nyerni a Garroson. Ahogy talán azt is kevesen tudják róla, hogy befelé forduló, és egyfolytában elemzi önmagát.

Ő többet akar. 

"Egy magának való, zárkózott ember vagyok. Mindig is az voltam" - írta a Twitteren.

A meccs egy pontján iszonyú dühös lesz magára egy Wawrinka nyerőt követően. Megbotlik a csúszós salakon, így aztán esélye sincs visszaadni a svájci keményen meghúzott ütését. Felcseszi magát ezen. Nem is kicsit. Mindeközben a közönség önkívületi állapotban őrjöng, és elismerően tapsolja Stan bravúros ütését. Stefanos kiáltásai nem is hallatszanak egészen addig, amíg a nézők hangja alább nem hagy egy kicsit. 

Nem teljesen egyértelmű, mi miatt dühös, ahogy az sem, mit is mondott pontosan. Vajon az eredmény zavarja őt? Ekkor egyébként szetthátrányban van, ugyanakkor brék-előnyben a negyedik játszmában. Lehet, hogy a legutóbbi tenyeresével nincs megelégedve? Netán a tikkasztó hőség tett be neki? Vagy egyszerűen az a tény frusztrálja, hogy a tökéletesség csak egy elméletben létező elgondolás, melyet a valóság kicsit széjjelkapott? 

tsitsi2.jpg Fotó: Europress/AFP

Valószínűleg az utóbbi, és, ha így volna, az abszolút érthető is volna. Talán egy pillanatra átfutott az agyán saját élsportolói mivoltának lehetséges maximuma, hogy vajon játszhat-e majd ennél jobban, miközben a saját bőrén tapasztalta meg, milyen elementáris ütés tud lenni Wawrinka inside-out tenyerese. 

Ennek a fiúnak elképesztő filozófiai mélységei vannak, főleg ahhoz képest, hogy még csak 20 éves. Az interjúiban rendszerint túllép az agyonrágott kliséken, melyekkel időnként még a sokat látott újságírókat is meglepi. Sokan azonban elsősorban az oldszkúl tenisze miatt kedvelik, az egykezes fonákja miatt, a hanyag hálójátéka miatt. Másoknak az a hozzáállás tetszik, hogy még a győzelemnél is fontosabb számára az, hogy meghaljon a pályán. Az, hogy testének, lelkének minden mozdítható darabját otthagyja a küzdőtéren. 

Ha nálad a filozófia, a komolyság és az erőkifejtés a nyerő hármas, akkor Tsitsipas a te embered. 

Lehet őt szeretni vagy utálni, de az biztos, hogy egy olyan egyedülálló erő birtokában van, ami szinte mindenkit lenyűgöz és magával ragad.

Görögül mormol magában valamit a pályán, aztán átvált angolra, majd vissza görögre. Vadul gesztikulál, miközben a feje nyugtalanul jár fel és alá azok után, hogy Wawrinka ellen zsinórban három brék-labdát is kihasználatlanul hagyott. Hosszú, nyurga lábaival el-vissza szédeleg, miközben persze próbálja biztatni magát. Stan pedig a törölközőjéért nyúlva igyekszik néhány másodpercnyi nyugalmat találni. 

Wawrinka a közönség szimpátiájával és a nagy pontokkal együtt végül megnyeri ezt az őrületes csatát is. Összeszedi és magához öleli Tsitsipast olyasfajta bölcsességgel, amilyet csak egy háromszoros Grand Slam-bajnok, egy 56-szoros GS-induló tud adni, aki ráadásul túl van már két olyan térdműtéten, melyek akár a karrierjébe is kerülhettek volna. 

tsitsi.jpg Fotó: Europress/AFP

Érthető módon még Wawrinkát is megérinti ez a srác, aki salakon is úszik a levegőben a labdákért. Amit Tsitsipas áraszt magából, az valódi, és teljesen jól érzékelhető bárki számára, aki a közelébe kerül. 

A több, mint ötórás eszement ütközet után besétál az öltözőbe, sír egyet, majd megjelenik az interjúszobában, hogy kiöntse az érzelmeit egy csapatnyi riporter előtt is. Megkérdezik tőle, hogy vajon mit tanult ebből a szívet tépő vereségből. Gyorsan reagál is.

"Fogalmam sincs. Az elmém most teljesen üres. Még gondolkodni sem tudok, úgyhogy tényleg nem tudom."

Általában hajlamos hosszan válaszolni a feltett kérdésekre, ám most igyekszik lényegre törő lenni. Sokszor elkalandozik a mondanivalójával, annyi mindent szeretne ugyanis megosztani a jelenlévőkkel, most azonban nincs kitérő, nincs vargabetű, csak tömörség van. Csak néhány rövid tőmondat, semmi más.

Teljesen kiürült. Szinte hallani, ahogy konganak a fizikai, az érzelmi és a mentális raktárai. Mindent otthagyott a pályán. Kimaradnak a lehetőségek, és aztán jön Wawrinka fonák nyesése, amely hajszálpontosan a vonalra hullik. És a mérhetetlen eufória, ami elöntötte a Lenglent. Vége van. Mindent beleadott, és aztán mindent elveszített.

"Ennél nincs rosszabb érzés. Maguk itt nem akarnának a helyemben lenni."

tsitsi3.jpg Fotó: Europress/AFP

Ennyi a Stefanos Tsitsipas élmény dióhéjban. Teljesen beszippant. Általa érezni a tenisz örökkévalóságát, az időtlenségét. Megelevenedik minden sakk- és bokszpárhuzam, és velük együtt a harcos mentalitás. Egyszerre van benne McEnroe és Borg. Meg talán még egy zónaadag Federer is.

Húszévesen még annyira nyers és friss. Őrült módon akar élni, küzdeni és győzni. Annyira más minőséget képvisel, mint a következő generáció többi tagja. Nehezebben értelmezhető és magyarázható, mint kortársai együttvéve. 

Most ugyan elvesztett egy csatát, nem kell azonban sokat várni a pillanatra, amikor majd úgy hal meg a pályán, hogy azzal együtt a trófeát is megszerzi. 

via TennisNow

Hozzászólások