Salakblog - A sportszerűség fontos erény: egy labdaszedő válasza a frusztrált Verdascónak
A sportszerűség fontos erény: egy labdaszedő válasza a frusztrált Verdascónak
Fotó: Europress/AFP

A sportszerűség fontos erény: egy labdaszedő válasza a frusztrált Verdascónak

Kálmán LaciKálmán Laci
2018/10/03 15:21
(Az alábbi írás a The Guardian oldalán jelent meg.)


Három éven át voltam labdaszedő a Miami Openen, ahol egy dolgot föltétlenül megtanultam: olyan láthatatlannak kell lennünk, mint egy pincérnek egy Michelin-csillagos étteremben. Kivéve persze, ha kérnek tőlünk valamit.

A játékosok dühe és adrenalinja gyakran elárasztja a pályát. Így amikor Fernando Verdasco ráförmedt egy labdaszedő srácra a múlt heti Shenzhen Openen, csak mert az a kelleténél egy picit később adta oda neki a törölközőt, egyáltalán nem voltam meglepve. És úgy vélem, maga a srác sem. A munkánk legfontosabb része, hogy kiszolgáljuk a játékosokat és a mérkőzésvezetőt. 

Persze ennek a melónak azért jócskán van haszna is a számunkra. A jegyek és a cuccok ingyenesek, de a legnagyobb kiváltság kétségtelenül az, hogy közel lehetünk a példaképeinkhez, beszélhetünk velük, és, ha valaki odavan az izzadt sportolókért, akkor még szagolhatja is őket. 2009 és 2011 között abban a szerencsében volt részem, hogy egy pályán lehettem a legnagyobbakkal kivéve Rafael Nadalt, Roger Federert és Juan Martín del Potrót. 

Andy Murray időnként zsémbes volt, de soha nem tett semmi sértőt, Novak Djokovic és Gael Monfils pedig rendkívül poénos és kedves, de Marcos Baghdatis volt a kedvencem, aki egyszer még viccet is mesélt meccs közben. 

Persze nem mindenkivel volt könnyű dolgunk. Andy Roddick soha nem rakta zsebre a labdákat, és egy centit sem mozdult arrébb, hogy elkapja őket. A labdának egy pattanás után pont az ütőjén kellett landolnia. A törölközőt minden pont után kérte, ráadásul nagyon gyorsan játszott, ezért feszült figyelemmel kellett lesnünk a testbeszédét. 

Amikor olyan, a karrierjük vége felé forrófejű játékosok mint Nicolás Massú és Michaël Llodra léptek pályára, a rendező összehívott egy gyűlést, ahol elmondták nekünk, hogy bármilyen szitkokat is szórnak ránk, bármilyen stílusban is beszélnek velünk, nekünk mindenképpen csöndben kell maradnunk, és tennünk kell tovább a dolgunkat.

A fegyelmen és a megfelelő erőnléten kívül egy jó labdaszedő ismérve, hogy ismerje a játékosok babonáit. Noha én soha nem voltam pályán Nadal meccsein, azt mindenki tudja, és már akkor is tudta róla, hogy úgy szereti, ha két vizes palack van a jobb lába mellett térfélcserénél. Nekünk kell odaadni ezeket, és ő teszi le őket a számára megfelelő helyre. Mindig a baloldaliból iszik először, majd mindkettőt gondosan visszahelyezi az eredeti helyükre. Ez így ment egész karrierje során. Ha valaki felborítja a rutinját, az nagy meccseken aligha dolgozhat többet. 

A Miami Open gondoskodott arról, hogy felkészüljünk a torna kihívásaira. A verseny rendezője azzal büszkélkedett, hogy Wimbledon után itt a legképzettebbek a labdaszedők. A torna előtti négy vasárnap során több mint 300 jelentkező készült a versenyre. A feladatok a szokásosak voltak. Mérték például, hogy ki mennyi ideig tudja tartani a karját egyenesen fölfelé. Minden reggel 7.30-ra kellett érkezni, ha valaki késett, az már ki is esett a rostán. Aztán jöttek az őrült sprintek, melyeket egy korábbi katona vezényelt le. Nem volt egy sétagalopp, ráadásul a tiszt a lassabbakat csúnyán ki is fütyülte. 

Ha bejutottál a csapatba, az szuper volt; azonnal a torna részesévé váltál. Tiéd volt a legjobb hely az egész stadionban, feltéve, ha nem zavartak Ivo Karlovic 220-as szervái. Persze tudtuk, és el is mondták nekünk, hogy nem mi vagyunk a fő attrakció, hanem a játékosok. Ahogy azzal is tisztában voltunk, hogy számíthatunk majd érzelemkitörésekre a részükről. Egy labdaszedő munkája az, hogy amennyire lehet, segítsen a sportolóknak elviselni a pályán tapasztalható feszültséget. És ezt a játékosok is pontosan tudják.

De létezik egyfajta egyensúly a pályán, melynek nem szabad fölborulnia. A sportszerűség és a tisztelet a sport legnagyobb erényei. Verdascónak tudnia kellene, hogy a legtöbb labdaszedő önkéntesként dolgozik, esetleg egy minimális összegért. Ők azért vannak ott, mert szeretik ezt a játékot.

via
Hozzászólások