Salakblog - A láthatatlan ember
A láthatatlan ember
Fotó: Europress/Getty

A láthatatlan ember


2015/01/10 13:16

Függetlenül attól, hogy mi történik a délutáni, dohai döntőben, David Ferrer megmutatta, hogy idén is számolni kell vele, pályafutása tizenhatodik szezonjában, közel a harmincháromhoz. Ő az a játékos, akinek meccséről az ember szívesen elkapcsol egy fél órára, majd visszakapcsolva azt veszi észre, hogy még mindig csak első szett, kettő-kettő. Aki szereti az iparos munkát, az szereti Ferrert.

Abban a sportágban, ahol olyan fonákkeresztek léteznek, mint Wawrinkáé; ahol olyan tenyeres keresztek, mint Nadalé vagy olyan eleganciák, mint Federeré vagy Djokovicé, no, ott írja a saját kis történetét. Kisebb túlzással semmi olyan nincs a játékában, ami kiemelné őt a tömegből, de ha összerakjuk a tenyeresét, a szerváját, és a lábmunkáját, akkor olyan egyveleget kapunk, amely a nagyok (közé) mögé repítette. Úgy, Ferreresen.

Mint minden sportágban, a kiegyensúlyozottság nem hogy előny, de elvárás. Elvárás, mert nagy játékos nem inoghat meg, nem lehetnek kimaradásai, mert egyszerűen nincsen idő rá. Főleg teniszben. Egy kisebb kihagyás, egy pár hónapos fókuszvesztés, s a ranglistás helyednek búcsút inthetsz, sőt, rendületlenül törnek elő a fiatalok. Fiatalok tucatjai, mint a gátakon átszakadó víz ömlenek a százba, az ötvenbe, a harminckettőbe, a tízbe – tehát nincs idő elfáradni. Ferrer nem is teszi, sőt...

Azt megszokhattuk Federertől, Djokovictól és Nadaltól, hogy úgy játsszanak, mintha minden évben jobbak és jobbak lennének, de azt látni kell, hogy mögöttük nem Murray vagy Wawrinka (jó, akkor már inkább Waw) található, hanem Ferrer, már ha a megbízhatóságot, a munkát tekintjük mérvadónak. Utoljára 2010-ben volt tízen kívül (2005-ben harmincon kívül), azóta pedig rendíthetetlenül játssza a negyeddöntőket, elődöntőket. Igaz, ami igaz, ezzel a játékkal ebből ennyit is lehet kihozni, de Ferrerben nem lehet hiányérzet.

Közel a harmincháromhoz valószínű, hogy már nem ugyanazok a gondolatok vezérlik, mint öt éve. Mint sportember, a legjobb akar lenni, ha nem akarna, nem indulna el tornákon, nem utazna több száz órát az évben. Mint ember, lehet, hogy már csak a szíve vezérli; az a szív, amely a harmadik helyre vezette őt valaha, vagy az a szív, amely Roland Garros-döntőbe. David Ferrer, amíg játszik, fontos tényezője lesz a profi férfi tenisznek. Ha harmincöt éves, ha negyvenöt.

Úgy Ferreresen, láthatatlanul.

Hozzászólások