Salakblog - A könyvelő szemével nézve már nem is akkora biznisz sztársportolónak lenni
A könyvelő szemével nézve már nem is akkora biznisz sztársportolónak lenni
Fotó: Europress/AFP

A könyvelő szemével nézve már nem is akkora biznisz sztársportolónak lenni

Németh DánielNémeth Dániel
2019/07/02 14:57
Képzeljünk el egy olyan munkahelyet, ahol nincsenek garantált bérek, ahol alapvető elvárás a rengeteg utazás, de a szállással és az utazással járó költségek a munkavállalót terhelik. Cserébe még a munkáját segítő beosztottait is magának kell fizetnie. Nem hangzik túl csábítóan, nem igaz? Pedig mindez a teniszezők mindennapjainak a részét képezi.

A hétfőn elstartolt wimbledoni tornán elképesztő pénzeket osztanak ki. A férfi és női verseny győztesei fejenként 2,35 millió fontot kapnak, de még az első forduló vesztesei is 45 ezer fonttal gazdagodnak. Mindent egybevetve 38 millió fontot osztanak szét a legszűkebb elithez tartozó teniszezők között a következő két hét folyamán, és ez még csak egyetlen torna. Wimbledonon kívül akad még három másik Grand Slam, kilenc Masters (legalábbis a férfiaknál) és rengeteg alacsonyabb szintű verseny. Mégsem olyan egyszerű teniszből megélni.

Mennyit ér egy első fordulós pénzdíj Wimbledonban?

John Isner, korábbi top 10-es teniszező Wimbledon előtt a Forbes magazinnak írt levelében részletesen kifejtette, mit jelent pontosan egy teniszezőnek az első fordulós vereségért kapott 45 ezer font, azaz nagyjából 16 millió forint. Bár elsőre soknak tűnik ennyi pénz - pláne egy elveszített mérkőzésért - a költségek miatt ennél lényegében kevesebb üti a játékosok markát, ha egyáltalán bármi. Az amerikai klasszis számításai szerint csak a szállás elviheti a pénzdíj nagy részét, és akkor az egyéb kiadások még szóba sem kerültek.

000_17L0GT.jpg Fotó: Europress/AFP

"Amikor egy Grand Slamre utazok, szükségem van egy helyre, ahol a családommal és a stábommal lakhatok. Ráadásul rajtam kívül 256 férfi és nő ugyanazokat a házakat keresi ugyanazon a környéken, és akkor még csak az egyéni játékosokról volt szó. Ehhez kell hozzáadni a turistákat, a televíziók és a média stábtagjait, vagyis a teljes teniszipart. Ebben az évben Wimbledonban 30 ezer fontért találtam szállást a közelben. Az első fordulóért 45 ezer font jár, ehhez jön hozzá az utazás, a fizetések és az egyéb költségek" - foglalta össze Isner.

Ebből könnyedén kiszámítható, hogy egy első fordulós wimbledoni szereplés - 16 millió forintos pénzdíj ide vagy oda - veszteséges lehet egy teniszező számára. Isner, aki pályafutása során közel 18 millió dollárt teniszezett össze még a szerencsésebbek között van. A 100-on kívüli játékosok ellenben minden évben a túlélésért küzdenek. Ahhoz, hogy egy teniszezőnek 30 héten keresztül saját edzője és fiziója legyen, 300-400 ezer dolláros költséggel kell számolnia, miközben a 100. és 150. hely között átlagban 276,410 ezer dollárt keresnek a játékosok.

A határ a csillagos ég

Az adatok Vasek Pospisiltől, egy korábbi top 30-as teniszezőtől származnak. Bár itt-ott túlozhatott a számokkal, tény, hogy a teniszezők saját maguk felelnek szinte minden kiadásért; legyen szó szállásról, utazásról és az edzők fizetéséről. Egy alacsonyabban rangsorolt játékos kevesebbet tud fordítani a felkészülését segítő szakemberekre, sokan azt sem engedhetik meg maguknak, hogy utaztassák edzőjüket. A kör ördögi: minél jobb és több edzőt tud foglalkoztatni egy teniszező, annál jobbak az esélyei. Ehhez viszont kiemelkedő eredmények kellenek.

"Egész évben teljes stábot foglalkoztatok" - írta a folytatásban Isner. "Van egy edzőm, David MacPherson, aki a világ egyik legjobbja. Clint Cordial kiropraktőrként segít, hogy egészséges maradjak. Én állom a fizetésüket. Én fizetek a repülőjegyekért, mivel hetente utazunk világszerte. És én fizetem a szállásuk és az étkezésük költségeit is. Ezen túlmenően az üzleti tevékenységeimet sem egy jól menő klub vezetősége kezeli, ezzel is nekem kell foglalkozni, amit csak ügynökség segítségével tudok megtenni, hogy a meccsekre koncentrálhassak."

Az ügynökség természetesen nem ingyen, jó szándéktól vezérelve vállalja a teniszezők menedzselését, hanem komoly pénzekért cserébe. Egy-egy szponzori megállapodás során például 10-20%-ot is elkérhetnek a kialkudott összegből. Számolni kell továbbá az adókkal, amelyek országonként jelentősen eltérhetnek. Isner szerint Nagy-Britanniában például 45%-os adó terheli a bevételeket. Innen nézve még kevésbé hangzik jól egy Grand Slam-torna első fordulójáért kapott pénzdíj, különösen a kiadások ismeretében.

Minden a teljesítménytől függ

Roger Federer egy évvel ezelőtt 300 millió dolláros megállapodást kötött a japán Uniqlóval, melynek értelmében tíz éven keresztül a márka nagykövete lesz. Legtöbben azonban nem tudnak ekkora szponzori szerződéseket tető alá hozni, sőt, gyakran teljesítményhez kötött a fizetség mértéke. A szponzoroknak az az érdekük, hogy az általuk támogatott versenyző minél több főműsoridős mérkőzést hozzon, ezáltal szélesebb közönség elé vigye a márkát. Vagyis a szponzori pénzek tornáról tornára változhatnak, a piac méretétől függően.

000_1I30G9.jpg Fotó: Europress/AFP

Teniszben - a legritkább kivételtől eltekintve - nincs garantált pénz, ami további nyomást helyez a játékosokra. Csapatsportágakban a sportolók garantált fizetéssel számolhatnak, amit vereségtől, egyéni teljesítménytől, sőt, sérüléstől függetlenül megkaphatnak. Tekintve, hogy a legtöbb szerződés különböző bónuszokat is tartalmaz, egy-egy gyengébb szezonnal millióktól eshetnek el a sztársportolók, viszont a tenisz kegyetlen világában a formahanyatlás vagy a sérülés teljes bevételkiesést eredményezhet.

Ennek érzékeltetésére Isner az NBA-sztár Dirk Nowitzki példáján keresztül szemléltette a teniszezők és csapatsportot űzők eltérő helyzetét. Mint arra rámutatott, Nowitzki állandó lakhellyel rendelkezik Dallasban, az idegenbeli mérkőzésekre a klub fizeti a repülés és a szállás költségeit, a Mavericks franchise főállásban foglalkoztatja a profik edzőket, a fiziókat, az orvosi stábtagokat és az egyéb, kényelmet szolgáló személyzetet. És ami talán a legfontosabb különbség: fix bevételekkel rendelkeznek, fix kiadások nélkül. 

Több pénzt akarnak, ami nem ördögtől való

Nem véletlen, hogy a teniszezők jó ideje küzdenek a nagyobb pénzdíjakért. Noha a játékosoknak járó juttatások szinte minden évben növekednek valamilyen mértékben (korábban például egy első körös vereségért sokkal kevesebb fizetés járt), a sportágban folyó pénzek alapján joggal érzik úgy, hogy még többet érdemelnének. Más sportágakkal, ligákkal történő összehasonlítás alapján egyértelműnek tűnik, hogy alulfizetik azokat a sztárokat, akik a busás bevételeket generálják.

  

Az amerikai major-ligákban (MLB, NFL, NBA, NHL) a bevételek közel 50%-át a sportolóknak csorgatják vissza, de még a profi golfosokat tömörítő PGA is a bevételek 33%-át forgatja vissza a versenyzőknek. Teniszben ez 12 és 15% között mozog.

Bizonyos szint felett természetesen így is megtérülő befektetés a tenisz, az ATP alatti Challenger Touron azonban a mindennapos túlélés a cél. "Ezeken a versenyeken filléreket lehet keresni. Amennyiben a négy Grand Slam-torna úgy döntene, hogy egyenként felajánlanak néhány millió dollárt - ami számukra semmiség - a Challenger Tour számára, a 100. és 300. hely közötti játékosok járnának jól, akik többségében jelenleg pénzt veszítenek" - vázolt fel egy lehetséges megoldást a Guardiannek Pospisil, aki hétfőn épp az első fordulóban búcsúzott Wimbledontól.  

Hozzászólások