Salakblog - A Halep - Wozniacki női döntő elé
A Halep - Wozniacki női döntő elé
Fotó: Europress/AFP

A Halep - Wozniacki női döntő elé

Szántó PetraSzántó Petra
2018/01/26 14:26

Csak egyszerűen képzeljük magunkat a helyükbe.

Valahol Melbourne-ben, két különböző szállodai szobában lefekvéshez készülődik két lány. Mindketten életük legfontosabb napja előtt próbálják álomba küszködni magukat.

Mindketten tudják, miről szól ez az egész. Mindketten voltak már ott, mindkettejükben ott van az a tehetetlenséggel vegyes, iszonyúan kellemetlen, állandóan és alattomosan ott lappangó hiányérzet. Az egyik oldalon ez már egy teljes évtizednyi hiányérzet, a másik oldalon pedig a ki nem használt lehetőség frusztrációja.

Ez a két lány úgy készül erre a forgolódósnak, zaklatottnak, álmatlannak ígérkező éjszakára, hogy mindkettő pontosan tudja, ez az érzés másnap végre elmúlhat. Eltűnhet az örök kétkedés, a mardosó hiányérzet, a bizonyítási vágy soha nem múló viszketése.

Hogy szombaton ez meg fog változni. De csak egyikőjük élete fog megváltozni.

És ez az, ami miatt ez az éj sötét, és tele van iszonyattal.

Caroline Wozniacki és Simona Halep a női tenisz megfoghatatlanul ingoványos halálzónájában jár éppen: korábbi és jelenlegi világelsők, kétszeres Grand Slam-döntősök, de még senki nem tartja őket igazi bajnoknak. Mert mondjuk ki, addig nem lehetsz igazi teniszlegenda, amíg nem nyersz Grand Slam-tornát.

Kettejük közül talán Wozniacki az, aki egy picit közelebb jár a halhatatlansághoz, hiszen ő úgy játszott két US Open-döntőt, hogy egyik elvesztéséért sem okolható. Kim Clijsterstől és Serena Williamstől kikapni nem szégyen, ráadásul azóta már világbajnok lett. Simona Halep helyzete egy fokkal árnyaltabb, hiszen ő ugyan Maria Sharapova ellen lejátszotta minden idők egyik legjobb színvonalú női döntőjét, de a tavalyi párizsi finálét szett- és brékelőnyről bukta el Jelena Ostapenko ellen.

Az azért fájhatott.

Éppen ezért most teljesen felesleges szakmai elemzésbe bonyolódni. Hogy kinek mi kell ahhoz, hogy nyerjen. Mert szombaton semmi más nem fog számítani, csak a szív. Na, meg a lábak.

Mondjuk abban mindketten eléggé jók.

Kellett is, mert a vereség szele mindkettőjüket megcsapta az elmúlt napokban. Caroline a második forduló forróságában a 100-on kívüli Jana Fett ellen állt a kiesés szélén, döntő szett 1:5, két meccslabdáról jött vissza.

Simona Halepnek kifordult a bokája az első fordulóban, Lauren Davis ellen három, Angelique Kerber ellen két meccslabdát hárított.

Lélekben már pakolhattak volna, foglalhatták volna a repjegyet hazafelé, vagy legalábbis gondolkodhattak volna azon, hogy te jó ég, mit fogok mondani a sajtótájékoztatón, ahol záporoznak majd a kínos kérdések, miután kiestem világelsőként/világbajnokként az első héten.

De ezt a fenti bekezdést egyből zárójelbe is tehetjük, hiszen, ha van két játékos ezen a világon, akik soha, még a szakadék szélén sem, döntő szett 8:9, semmi negyvennél sem gondolkoznak azon, hogy vajon melyik lehet a következő járat haza, az anyukám főztjéhez, akkor azok ők ketten.

És ez az, ami miatt megérdemlik, hogy megnézzük a 2018-as Ausztrál Open női döntőjét. Ez az, ami miatt megérdemlik ezt a páratlan lehetőséget. Ez az, ami miatt megérdemlik, hogy egyikük számára holnap végleg lezáruljon egy korszak.

Szív, láb. Ez a kettő dönt.

Két olyan lány harcol élete első Grand Slam-trófeájáért, akinek mindkettőből nagyon-nagyon erős van.

Szép álmokat, Simona és Caroline!

Hozzászólások