Salakblog - A Djokovic-örökségről
A Djokovic-örökségről
Fotó: Europress/Getty

A Djokovic-örökségről


2014/10/29 15:13

Minden teniszező álma, hogy egy lapon szerepeljen Federerrel, Samprassal és a közvetlen elittel. A krémmel. Mert a krémre száz és száz év múlva is emlékezni fogunk, viszont arra nem, aki csak jó volt, de nem a legjobb. Ma még emlékezünk egy Guillermo Coriára vagy egy Gaston Gaudiora - nem megbántva őket -, de vajon mi lesz a nevükkel húsz, harminc, hatvan év múlva? Futottak még? Na, bár nem ildomos egy (eddig) hétszeres Grand Slam-győztes teniszezőt egy egyszeres bajnokkal, és egy egyszeres finalistával összehasonlítani, de vajon mi lesz Novak Djokovic öröksége? Számíthatunk-e Novak Djokovicra, mint „halhatatlanra”?

Hét Grand Slam, megannyi ezres torna győzelem és több mint száz hét a világ tetején – Novak Djokovic a számok alapján mindenképpen a legnagyobbak egyike. És ezek a számok - Stefan Djokovic ide, Stefan Djokovic oda – korántsem a végleges számok. Sok lehet még benne. De akkor miért kérdőjelezi meg jó néhány szakértő, újságíró a Djokovic-örökség időállását? Azzal érvelnek többnyire, hogy valami plusz hiányzik a szerbnél. Valami plusz, amit nem lehet már tanulni, nem lehet a zavarosban megtalálni – egyszerű a képlet: vagy rendelkezel vele vagy nem. Djokovic szerintük az utóbbiakhoz tartozik.

Igazuk van? Vajon tényleg hiányzik valami Djokovicból, ami Federerben vagy Samprasban, de Nadalban is megvan? Valami láthatatlan tényező talán igen. Valami olyan, ami őket kiemelte a történelem legjobbjai közül, és oda emelte őket, ahol jelenleg csücsülnek. Az örökkévalóság tetején. De ott tartunk még mindig, hogy mi az a plusz? Játék vagy emberi tényező? A tenyeres hiányzik vagy a marketing érték? Egy Federeren jól áll a Rolex, Djokovicon nem? És ez számítana? Meglehet…

Az úriemberek sportja, szokták mondani, ha a teniszről beszélünk. Vajon Djokovicot hányan tartják igazi úriembernek? Vicces, bohóckodó stílusa miatt rengeteg ember kedvencévé vált a világon, akármerre megy, körül rajongják lányok, apák, nagymamák százai-ezrei. De akkor mi a baj? Az, hogy épp ugyanannyi nem szereti emiatt. Talán az, hogy a konzervatívabb teniszkedvelők inkább a federer-i, sampras-i játékot, letisztult attitűdöt kedvelik, mint a mentálisan néha kicsapongó, csúnyán mondva „köznépi”szerbét. Sokszor tűnik úgy, mintha egy lenne közölünk…

Az a plusz tehát pusztán emberi. Senki nem vitathatja el, hogy Djokovic elit játékos, elit játékkal, elit lábmunkával, de soha nem fog a nagyérdemű teljesen azonosulni vele. És itt tessék a nagyérdeműt úgyis érteni. Nem (feltétlen) azonosul vele az átlagnál jobban élő réteg, mert valahogy „visszahúzná” őket a középrétegbe, és azt ugye nem fogja megengedni a Rolexes úriember. Ő nem fél humoros lenni, olykor görbe tükröt tartani elénk, akár saját magát ostorozva. Oly’ nagy bűn az őszinteség? Vajon Djokovic a szegény ember Federerje?

Hozzászólások