Salakblog - A britek fogják csak be Andy Murray kapcsán
A britek fogják csak be Andy Murray kapcsán
Fotó: Europress/AFP

A britek fogják csak be Andy Murray kapcsán

Kálmán LaciKálmán Laci
2015/07/26 18:26

Andy Murray "a nagy négyes" negyedik, gyakran vitatott tagja, az eredmények tekintetében kétségkívül nincs olyan elöl, mint a másik három - Djokovic, Federer és Nadal. Bárki bármit mond azonban, Murray elképesztő edzésmunkát végez és hihetetlen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy versenyképes legyen bárki ellen a világon, bármilyen meccsről is legyen szó.

Vegyük például az egy héttel ezelőtti Davis Kupa hétvégét. Győzelemre vezette maroknyi kis csapatát a jóval szélesebb palettával rendelkező franciák ellen. Ott volt Andy, hozta mindkét egyes meccsét, közben összeállt testvérével Jamie-vel is, azért, hogy párosban, együtt is arassanak egy óriási győzelmet.

Ez a dolog pusztán Murray tehetségéről szól?

Aligha. Sokkal inkább a keménységről és az elszántságról.

Rob Koenig, korábbi játékos, jelenleg szakkommentátor a következőket írta twitter üzenetében. "Remélem, soha többé nem fogok hallani panaszkodni egy britet sem Andy Murrayvel kapcsolatban. Nem is tudják, milyen szerencsések, hogy van egy ilyen játékosuk."

Bármit is mondanak a rajongók Murrayről, az ő hosszú évek óta tartó kemény, kitartó munkája már régen el kellett volna, hogy oszlassa még a látszatát is a vele kapcsolatban gyakran felmerülő kritikáknak, hogy időnként közönyös, fásult és hisztis. Most is, amíg a többiek pihennek, ő hozzátesz még két extra kemény hetet az amúgy sem könnyű júliustól szeptemberig tartó időszakhoz, részt vesz két Davis Kupa hétvégén, plusz ott van ugye Montreal, Cincinnati és a US Open. (Azt azért jegyezzük meg, hogy szeptemberben Federer és Wawrinka is játszik majd a svájci csapatban.)

A kiemelkedés és a frusztrációk

Az egész akkor kezdődött, amikor 2006-ban Murray megverte az akkor karrierje csúcsán lévő Federert Cincinnatiben. Az elvárások hatalmasak voltak. Ez a nyomás nagyon sok más játékost agyonnyomott volna. (Ricahrd Gasquet talán még Murraynél is favorizáltabb - és talán kézben tehetségesebb játékos is - volt 2006 nyarán. Idén Wimbledonban láthattunk újra egy kis ízelítőt abból, hogy a francia mire vihette volna...)

Murraynek akkor kellett felépítenie játékát, amikor Federer és Nadal uralták a teniszt. Kapott is néhány verést tőlük és Djokovictól is, miközben megpróbált közelebb kerülni hozzájuk; 2008 és 2011 között három Grand Slam döntőt is elveszített, mindet sima három játszmában.

Nem lehetett egyszerű átélni és feldolgozni, amint Djokovic is rettentően megverte őt a 2011-es Ausztrál Open döntőjében, és elindult felfelé, a teniszvilág trónja felé. Ez olyasmi lehet, mint amikor az ikertesód egyszer csak kinövi magát melletted, sikert sikerre halmoz, te meg ott állsz és benne ragadsz a szürkeségben. És ha még nem lenne amúgy is elég rossz, páran időnként odajönnek és megkérdezik, hogy "miért nem tudsz olyan lenni, mint a tesód?"

A Murrayre jellemző elképesztő munkamorál nélkül könnyen egy David Nalbandian-féle karrier várt volna rá. Hatalmas alapütései voltak az argentinnek, amikkel abszolút versenyképes lehetett volna, viszont a játék melletti elkötelezettség nem mindig volt meg.

Murray esetében viszont ott volt az a "keljfeljancsiság", hogy amikor elesett, ha nem is azonnal, de felállt. Újra és újra. Időközben elveszített egy újabb Grand Slam finálét - immáron a negyediket - Roger Federerrel szemben Wimbledonban 2012-ben. Ezek után könnyű lett volna azt gondolni, hogy Murray ennyi volt, többet még döntőbe sem fog jutni, nemhogy nyerni.

Murray2

Ezt követően megnyerte a soron következő Grand Slam tornát, a US Opent, elsősorban azért, mert egy pillanatig sem nyugodott bele a "futottak még" státuszba. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellett leküzdenie újabb akadályokat, legyőzni a kétségeit a "nagy hármassal" szemben, de ő konokul dolgozott és ment előre, amíg minden össze nem állt. A 2013-as wimbledoni torna idejére már kezdett kifizetődni az elvégzett kemény munka, addigra már félresöpörte a kétkedőket és behúzta két Grand Slam torna bajnoki címét.

Mindig egy újabb visszatérés

2014 elején Murray kétségbeesetten próbálta visszanyerni formáját. Elég lassan tért magához a hátműtét és a rehabilitáció után. Kikapott az újra formába lendülő Federertől az Ausztrál Open negyeddöntőjében, ráadásul fel kellett dolgoznia még Ivan Lendl távozását is.

Ehhez hozzájött az az elvárás, hogy egy bajnoknak folyamatosan sikerre éhesnek kell lennie, és motiváltnak maradnia még akkor is, ha elérte pályafutása talán legnagyobb célját és wimbledoni bajnok lett. Sokan még meg is kérdőjeleztük, hogy vajon ott van-e még Murrayben az a győzni akarás, ami egykoron ott volt, és ami legnagyobb sikereihez segítette.

Nos, a választ megkaptuk.

Továbbra is készen áll bizonyítani keménységét, eltökéltségét, annak ellenére, hogy két éves (nyolc meccs óta tartó) nyeretlenségi szériában van Djokoviccsal szemben. Hinni tud(ott) egy új edzőkkel  - Amelie Mauresmóval és Jonas Björkmannal - való sikeres együttműködésben és közben felvállalta azt a döntést is, hogy megválik segédedzőjétől és barátjától Dani Vallverdutól és fitnesz edzőjétől Jez Greentől is. Továbbra is kemény meccseket vív, és újra és újra feláll az olyan fájdalmas vereségekből is, mint a 2015-ös Ausztrál Open döntője, valamint az idei Garros és a wimbledoni elődöntők.

Mindezek után feltölti magát és készen áll arra, hogy képviselje Nagy Britanniát a Davis Kupában, vezesse csapattársait, vállaljon egy elképesztően fontos páros meccset, valami olyat, amit meglehetősen ritkán szokott - és mindezeknek köszönhetően újraértelmezze és új karaktert adjon a brit tenisznek és sikeressé tegye az ország Davis Kupa csapatát.

Murray volt az egyik esélyes idén Wimbledonban. De a Federer elleni elődöntőben inkább a svájci játékát játszották - azt mondjuk nem akárhogyan - amivel a skót egy újabb fontos meccsen veszített Federer ellen. Néhány nappal később már ott volt a Queen's Clubban és maximálisan odatette magát hazája Davis Kupa reményeinek érdekében.

És a zsúfolt időszaknak koránt sincs vége. Jön az amerikai kemény pályás szezon, melynek végén Murray ismét megpróbál majd egy újabb Grand Slamet nyerni.

Murrayhewitt

Közvetlenül a US Open után pedig következik a Davis Kupa elődöntője. Az ellenfél az az Ausztrália lesz, akik mögött ott az elképesztő teniszmúlt, ott a nagy "öreg" Lleyton Hewitt, és ott vannak az időnként botrányos fiatalok. Elképesztő csatára van kilátás, hisz Hewitt utolsó nagy dobására készül, a Davis Kupa győzelemre, ami méltó befejezése lenne egy fantasztikus pályafutásnak, Murraynek pedig egy egyre erősebb nemzeti kihívást kellene teljesítenie az ausztrálok legyőzésével.

Llyeton csak ennyit írt Andynek a twitteren, Davis Kupa találkozójuk kapcsán: "Már alig várom, bajnok!"

Murray tehát a keménység, az eltökéltség és a munkamorál egy olyan magas szintjét képviseli, ami lehetővé teszi számára, hogy hatalmas csalódást okozó vereségekből jöjjön vissza, hogy aztán ismét a legfontosabb tornák elődöntőiben, döntőiben harcoljon. Nagy játékos, ezt tudtuk, de az idén bizonyítja azt is mindenkinek, hogy keményebben küzd, mint valaha.

(Forrás: Jeremy Eckstein / bleacherreport, fotók: Europress/AFP)

Hozzászólások