Salakblog - 1 döntő
1 döntő

1 döntő

Szabó GáborSzabó Gábor
2010/05/17 09:25

TENNIS -MEN /SPAINElőször is: bár kétségtelen, hogy a mérkőzéslabdánál Rognak óriási pechje volt, sőt továbbmegyek, én ilyen szituációban, életemben még ilyet nem láttam, és valószínűleg nem is fogok, de ettől még nem ezen múlott. És nem azért nem ezen múlott, mert Rafának is néhányszor rosszul pattant a labda, mert az szintén egy hülyeség, hanem azért, mert ennyi tegnap volt köztük.

Tegnap írtam, hogy én arra lennék kíváncsi ezen a meccsen, hogy mennyi az az annyi, így most salakon, hogy Federer levetkőzhette a gátlásait, és őszintén szólva meglepődtem, hogy csak ennyi. Azt hittem több.

Az első szettel nem sokat foglalkoznék, én úgy láttam, hogy ott mind a ketten rengeteg hibával játszottak, az elején Rafa borzasztó ideges volt, Federer meg szerintem ott bukta a szettet, hogy ezt nem tudta kihasználni. Mindkét oldalon megvoltak már ekkor is azok az ütések, amiktől hörögni szoktunk, de összességében azért az ő szintjükhöz képest, ekkor még sokat rontottak. A különbség az volt, hogy Nadal picit jobban élt a lehetőségeivel. De mivel a helyzet egy Rafa- Rogon általában ez, a hangsúly itt most a picin van.

Érdekes volt, hogy Roger, aki tavaly pont itt Madridban talált rá a rövidítésekre, mint fegyverre salakon, második szett 1/1-nél rövidített először. Most így utólag arra gondolok, hogy úgy érezhette, Nadal ellen kell az az egy óra fárasztás, amire eséllyel rövidíthet, meccs közben viszont úgy éreztem, próbálgat dolgokat. Mondjuk azt, hogy a dropot tudja-e brutál fonák keresztekkel helyettesíteni. És a meccs onnan lett jó és érdekes, amikor rájött, hogy helyettesíteni ugyan nem tudja, de a kettő együtt azért működik.

Rafának azt hiszem kizárólag csak a játékával nem lenne érdemes foglalkozni, mert akkor hibás következtetésekre jutnánk. Olyan nyomás alatt játszott, mint talán az első Roger elleni Garros döntő óta sohasem, beleértve a wimbledoni döntőket is. Mérhetetlenül ideges volt, nagyon akarta ezt a győzelmet hazai pályán. És az is tanulságos, hogy a félelem még az ő játékába is hány hibát tud belecsempészni. Aztán a második szettnek  is két olvasata van az ő szempontjából: az egyik, hogy kétszer is előnyben volt, mégis, ha a tie break-ben, 2/4-nél Fed rövidítése nem akad el a háló legtetejében, akkor aligha kerüli el a döntő szettet. A másik meg az, hogy ideg ide - ideg oda, bele tudott felejtkezni a meccsbe annyira, hogy tartsa a lépést az egyre jobb Rogerrel, hogy túl tudta tenni magát az n+1 rövidítésen, és valahogy behúzta a meccset.

Jó volt őket látni.

Jó volt érezni azt a mérhetetlen tiszteletet, amivel viseltetnek egymás, és a játék iránt, jó volt látni azt, hogy mennyire sportszerűek mindketten, azt, hogy Rafa a vonalbíró tévedések után (amik egyébként nem voltak óriásiak, pláne nem szándékosak) szinte bocsánatkérően söpört el minden nyomot, hogy Rog a fatális meccslabda után sem törte rommá az ütőjét, vagy rugdosta szét a pályát, hanem elintézte az egészet egy aprócska grimasszal.

Ilyen játék - gondolhatta.

Hozzászólások