Roland Garros - Salak a salakiaké!
Salak a salakiaké!

Salak a salakiaké!

Szabó GáborSzabó Gábor
2010/06/05 17:47

Lehetne most jönni azzal, hogy Francsi azért nyerte meg, mert ezen a borításon nőtt fel, és képes volt lejátszani úgy a fontos pontokat, ahogyan csak az tudja, aki tényleg ezen a borításon nőtt fel.

Akit nem zavar, ha salakos a háta.

Tovább  is vihetném a gondolatot, hogy itt bizony jobban felpörögtek a labdák, mint amikor Serena vagy Justine állt a túloldalon, de nem érzem értelmét. Még az sem igaz, hogy nem ezen múlott, mert szerintem ezen is, de amiben biztos vagyok az az, hogy nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy két olyan játékos, akikről sok jót senki nem gondolt, lejátszotta egyfelől az elmúlt évek legszínvonalasabb és legizgalmasabb döntőjét, és a kettő közül ráadásul az nyert, akiről talán még annyira nem gondolt semmi jót senki sem.

Először azt hittem, jópofa lesz, ha a tegnapi beharangozómat idebiggyesztem pusztán az igeidőket egyeztetve, de aztán rájöttem, hogy ez nem jópofa, hanem fontos. Mert innen derülhet ki igazán, hogy Schiavone min ment keresztül eddigi karrierje során, és milyen mélységekből indulva lett Roland Garros győztes. És nem úgy lett bajnok, mint ahogyan a nők java része bajnok szokott lenni, hogy a másik összeomlik, vagy csak veszít parasztosan magától, hanem úgy, hogy élete legfontosabb napján, messze a legjobbját nyújtva, a fontos pillanatokban nem csak jó, hanem gyönyörű döntéseket hozva.

Éppen ezért az utolsó mondatot ünnepélyesen vissza is vonom. Ez ilyen értelemben nem női döntő volt. Szóval itt van Francesca Schiavone útja egészen tegnapig. Továbbá még egy mondat, ami közhely, de ettől még igaz.

Ilyesmi csak a sportban fordulhat elő. De nagyon jó, hogy előfordul.

Nehéz Samantha Stosurra úgy gondolni, mint a női döntő favoritjára, de nem lehet másként.

Nem lehet másként gondolni arra, aki 19 Grand Slam torna győztesét búcsúztatta el, plusz Jelena Jankovicsot. Serenát ráadásul meccslabdáról, Henint pedig szetthátrányból. Arról nem beszélve, hogy aki látta őt a charlestoni döntőben Zvonereva ellen, az már akkor tudta, hogy azzal a tenisszel bárkit képes lehet megverni. Schiavone ellen ráadásul az utolsó négy meccsét nyerte, kétszer salakon, szettveszteség nélkül. Köztük volt egy itt a Garroson tavaly az első fordulóban, amikor még csak Sam volt kettejük közül kiemelt, ő is épphogycsak.

Arról nem beszélve, hogy Francesca egyike volt azoknak a játékosoknak, akik egy mezei tornadöntőt is képesek voltak szétizgulni, legyen az mondjuk Hasseltben, Taskentben vagy Luxemburgban. Nyolc elveszített finálét követően nyerte meg végre első tornáját még 2007-ben, a festői Bad Gasteinben.

Jó, mondjuk ebben a mutatóban Stosur sem parádézott, neki is kellett öt kísérlet, mire meglett az első siker, de azt ne feledjük, hogy ő azért ötszörös GS győztes párosban és vegyes párosban, ami egyfelől nem mond sokat, mert a vegyespáros finálét 47 fizető nézőnél több ritkán tekinti meg, de tétjében azért legalább picikét hasonlít. Schiavone eddig Fed kupa döntőknél nagyobb meccset még nem igazán vívott, ott meg azért mégsincs egyedül az ember. 2006-ban a mindent eldöntő meccsen is ott volt mellette Vinci, amikor behúzták azt a belgák ellen.

Mindezekből azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy Schiavone nyer simán kettőben.

Mégiscsak női döntőről van szó.

francesca

Hozzászólások