Tenisz - Hat döntő a tenisz világbajnokságokról, amit soha nem felejtünk el 
Hat döntő a tenisz világbajnokságokról, amit soha nem felejtünk el 
Fotó: Europress/AFP

Hat döntő a tenisz világbajnokságokról, amit soha nem felejtünk el 

Sergő Z. AndrásSergő Z. András
2019/11/17 10:59
A férfi tenisz 40. évzáró világbajnoksága zajlik november 10-17. között Londonban, szokás szerint az elmúlt egy év 8 legjobb játékosával. Az eddigi 39 közül válogattuk ki a legemlékezetesebb darabokat. Láttunk bőven trónfosztást, de volt olyan is, aki a nyaralást és a horgászbotot cserélte teniszütőre. Nem hiába.

6. Stefan Edberg - Boris Becker, 1989, 4:6, 7:6, 6:3, 6:1     

Stefan Edberg első számú riválisa az a Boris Becker volt, aki ebben az időben pályája csúcsán járt. 1989-ben a svéd igazi feltörekvő klasszis volt, aki az akkori legjobbakat, Beckert, Ivan Lendlt vagy a pályája végén járó John McEnroe-t ostromolta; valahogy úgy, ahogy ma teszi a nagyokkal Alexander Zverev vagy Daniil Medvedev. A svéd és a német 35 mérkőzést játszott egymás ellen, ebben az évben 6-ot, ráadásul a tornán másodszor, és még a következő heti Davis-kupa döntőben is. Mind közül ‘89-ben talán a legfontosabb a Becker által megnyert wimbledoni döntő volt. Az akkor még három nyert játszmáig zajló ATP vb döntője ennek volt tehát visszavágója.

Noha az azévi forma és a csoportbann elért győzelem is Becker mellett szólt, a meccset mégis a svéd nyerte, letaszítva ezzel a trónról az egy évvel korábbi győztes ellenfelet. Az első szettet még elveszítette – Boris Becker 3 játékot zsinórban nyerve húzta be 6:4-re, a folytatásban a svéd igazán nagyra nőtt: egy szoros második játszmában egyenlített, majd a folytatásban hengerelt, két szett alatt összesen négy játékot engedélyezve ellenfelének. Edberg itt végleg átvette a hatalmat: a következő két évet világelsőként, 1992-t pedig másodikként végezte. Ezek voltak az ő évei.

 

5. Lleyton Hewitt – Juan Carlos Ferrero, 2002, 7:5, 7:5, 2:6, 2:6, 6:4

Az interregnum időszakában járunk. Már lecsengett a ’90-es évek amerikai hegemóniája Samprasszel és Agassival, de még csak kicsit látjuk jönni Federert és Nadalt. Lleyton Hewitt még nem volt 21 éves, amikor 2001 novemberében világelső lett, és ezt a kiváltságot 2003 márciusáig nem is adta senkinek. Noha ez az időszak az övé volt, a 2002-es év mégsem indult tökéletesen: hazai pályán, az ausztrál openen már az első körben kiesett. Később egy Indian Wells-i és egy wimbledoni győzelemmel vigasztalódott, de döntőbe jutott Cincinnatiben és a párizsi Masters tornán is. A sanghaji vb-re címvédőként érkezett. A spanyol Ferrero salakspecialistaként abban az évben is elsősorban a Roland Garroson és Monte Carlóban teljesített jól, némileg meglepetés is volt, hogy az év végi nyolcas tornán döntőbe jutott.

Fotó: Europress/AFP

Ott azonban majdnem sikerült megfognia az ausztrált. Már két játszmát is megnyert Hewitt, amikor a folytatásban váratlan hanyatlás állt be nála. A harmadik szettben például 4 nyerő ütése mellé 17 ki nem kényszerített hibája volt, nem csoda hát, hogy pillanatok alatt egyenlített a spanyol. A döntő játszmában azonban ismét kijött az ausztrál zsenialitása, és ha a vártnál nehezebben is, de megvédte címét.

 

4. David Nalbandian – Roger Federer, 2005, 6:7(4), 6:7(11), 6:2, 6:1, 7:6(3)

A vb döntő, amit a szabadságról visszatérő argentin nyert meg. David Nalbandian a világranglista 12. helyén már inkább a patagóniai nyaralással volt elfoglalva, mintsem a vb-vel. a sorozatos visszalépés eredményeképpen azonban 4 nappal a verseny előtt behívták őt is a legjobb 8 küzdelmeibe. 24 órás repülés és 11 időzóna után nem éppen ideális felkészüléssel érkezett Sanghajba. Szerencséjére némileg otthon érezhette magát, hiszen a nyolc játékosból még három argentin volt (Guillermo Coria, Gaston Gaudio, Mariano Puerta), ami még különlegesebbé tette a tornát.

Fotó: Europress/AFP

Noha a csoportmeccsek alatt kikapott az aktuális világelső Roger Federertől, a folytatásban azonban két szettben nyert Guillermo Coria és Ivan Ljubicic ellen is, így bejutott az elődöntőbe, ahol 6-0 7-5 arányban győzte le az addig még csak játszmát sem veszítő Nikolay Davydenko ellen. Jöhetett a döntőben a világelső, csoportelső Federer, aki az elődöntőben is megevett egy argentint: Gaudio játékot sem tudott nyerni a svájci ellen. Federer ugyan már két szett előnyben volt, mindkettőt rövidítésben nyerte, ráadásul a másodikban játszmalabdája is volt az argentinnak. Nalbandian viszont mentálisan erős volt, és 2-2-re egyenlített, majd a döntő szettben 4-0-ás előnyre tett szert. Federer még visszajött 4-4-re, hogy a lehető legszorosabban, rövidítésben dőljön el a mérkőzés. Az argentín ebben az évben csak egy 250-es versenyt nyert, mégis az övé lett az év végi trófea.

 

3. Andy Murray – Novak Djokovic, 2016, 6:3, 6:4

2016 egyértelműen Andy Murray éve volt. Az évek óta várt nagy áttörés, az első Grand Slam győzelem már megvolt New Yorkban 2012-ben, de az igazán fontos wimbledoni siker csak következő nyáron jött el. 2016-ban viszont már a skót volt a világelső, ráadásul abban az évben ismét megnyerte a füves pályás Grand Slam tornát. Ebben az évben megvédte olimpiai bajnoki címét is, így ismét kétszer volt csúcsformában egy nyáron.

Fotó: Europress/AFP

Maga a londoni döntő novemberben önmagában nem kerülne be a történelemkönyvekbe. Fontossága abban mérhető, hogy Murray itt ért fel a csúcsra. Első kiemeltként az ősi rivális és világranglista második Novak Djokovic ellen játszhatta a döntőt, és nyerte azt sima két játszmában, mégis viszonylag hosszan, 103 perc alatt. Egy kiváló játékos, aki itt ért végleg a csúcsra, és ez önmagában sporttörténelmi pillanat.

 

2. André Agassi – Stefan Edberg, 1990, 5:7, 7:6, 7:5, 6:2

Amit egy évvel korábban a svéd csinált Ivan Lendllel, 1990-ben így járt Edberg a feltörekvő amerikaival. Csak néhány éve volt profi játékos, de már 20,5 évesen harmadszor jutott be az évvégi vb nyolcas mezőnyébe. 19 alkalommal jutott el idáig pályafutása során, ez csak Lendlnek és Mcenroe-nak sikerült rajta kívül, ennél többször pedig senkinek. A fiatal játékosnak azonban ez az év volt az áttörés: döntőt játszott a Roland Garroson és a US Openen, 1992-ben pedig megnyerte első Grand Slam tornáját is, amit még 7 másik követett. A ’90-es évek pedig egyértelműen az amerikai férfi teniszé voltak, ennek lett nagy alakja Agassi.

A nyolcas döntőben már a csoportmeccsek során találkozott egymással a két játékos, akkor három játszmában a svéd nyert. Az elődöntőben Boris Becker és Ivan Lendl maradt alul, Agassi már a németet is nagy magabiztossággal győzte le. A döntőben az első játszmát még megnyerte a svéd, a folytatásban azonban három szettet is behúzott az amerikai, így egy nagy korszak vette kezdetét.

 

1. Boris Becker – Ivan Lendl, 1988, 5:7, 7:6, 3:6, 6:2, 7:6

„Én voltam a világelső, megnyertem a US Opent, de Ivan Lendl volt akkor a világ legjobb játékosa” – nyilatkozta néhány évvel ezelőtt Mats Wilander az ATP magazinjának. Való igaz, az amerikai állampolgárságra ekkor éppen várakozó cseh világklasszis évek óta vezette a ranglistát, ráadásul az elmúlt 8 vb résztvevője volt. Egy vállsérülésből felépülve egyáltalán részvétele is kérdés volt az évzáró tornán. Mivel azonban lakhelyéhez közel, a New York-i Madison Square Gardenben rendezték, mindenképpen szeretett volna részt venni. Minden győzelme mellett szólt.

Ellenfele a fiatal német tehetség, Boris Becker volt, aki ezzel a győzelemmel ért fel a csúcsra, és lett végleg megkerülhetetlen a férfi tenisz világában. A 283 percig tartó csata döntő szettig jutott, ami a helyszín és a résztvevők okán rögtön klasszikussá vált. Hogy minden még élesebb legyen, a rövidítésig jutó döntő szett egy 37 (!) ütésből álló labdamenettel ért véget; a hálón megpattanva, egy nagy legenda ellen, az ő otthonában. „Az angyalok velem voltak” – csak ennyit reagált Becker, aki itteni sikerét még 1992-ben és 1995-ben is meg tudta ismételni. Egyesek szerint ez volt minden idők legjobb vb döntője.

Hozzászólások