Tenisz - Három nemzetiség, két Grand Slam-győzelem és egy erőszakos apuka - Mary Pierce története
Három nemzetiség, két Grand Slam győzelem és egy erőszakos apuka - Mary Pierce története
Fotó: Europress/AFP

Három nemzetiség, két Grand Slam-győzelem és egy erőszakos apuka - Mary Pierce története

Szabó BenceSzabó Bence
2020/05/25 13:51
Húsz évvel ezelőtt nyerte meg a Roland Garrost Mary Pierce, aki jobb napjain olyan szenzációsan játszott, hogy bármilyen rangos ellenfele egyszerű nézővé silányult a saját meccsén. Sokan mégsem hihetetlen tehetsége, hanem túl gondoskodó édesapja miatt emlékeznek igazán a többnemzetiségű teniszezőnőre. 

A 2000-es Roland Garros negyeddöntőjének legelején Mary Pierce csak nyomozta a labdát. Szeles Mónika erőteljes ütései a pálya egyik szélétől a másikig futtatták a francia teniszezőt, egy nagyszerű röpte pedig úgy tűnt, véget vet a labdamenetnek. Pierce azonban ösztönösen a levegőbe emelkedett, a lábai között megütött labda pedig tökéletes ívben szállt át Szeles feje fölött, majd landolt a vonalon. Káprázatos megoldás volt, amit azóta is a torna történetének legszebbjei között tartanak számon.  

Egy ilyen szenzációs ütés a legtöbb játékosnál jó dolgok előjele. A teniszrajongók azonban eddigre már pontosan tudták, hogy Pierce játékát más tényezők befolyásolják. A kérdés mint mindig, most is az volt, hogy mindazok után amiken keresztül ment, ezúttal elég higgadt tud-e maradni a győzelemhez. Ahogy a közönség tombolni kezdett az ütés láttán, a válasz hamar megérkezett: Pierce széles mosollyal az arcán szaladt ki a lelátó elé, a gépezet pedig beindult. Pár nappal később a világranglista akkori vezető játékosait legyőzve vált a Garros első francia győztesévé egyéniben közel 20 év után.

Még ma, a sokkal erőteljesebb játék és jóval fejlettebb ütők korában sem sok női játékos üti úgy a labdát, mint Pierce annak idején. A francia teniszező ellen játszva senki, még a világ legjobbjai sem voltak biztonságban attól, hogy nézővé váljanak saját meccsükön. Az 1994-es elődöntőben Steffi Grafot mosta le 6-2, 6-2-vel a pályáról, míg 2000-ben a fiatal Serena Williams lett egy hasonló kiütés áldozata.

"Minden ütése vagy a vonalra ment, vagy nyerő volt. Mégis mit tehettem volna?" - kérdezte a meccsük után tehetetlenül az amerikai. 

Édesapja, Jim Pierce alig néhány ütés után felismerte a lánya hihetetlen tehetségét. Bár Mary viszonylag későn, 10 éves korában kezdett játszani, alig több mint 14 évesen ő lett a legfiatalabb profivá váló teniszező amerikai színekben. Pierce tehetségének kibontakozását azonban sokáig épp apja botrányos viselkedése hátráltatta. Az idősebb Pierce már a junior tornák világában hírhedté vált agresszív, rámenős stílusával, a helyzet pedig akkor sem javult, amikor lánya csatlakozott a profi mezőnyhöz.

Pierce folyamatosan édesapja tahó viselkedése miatt került a média látókörébe. A helyzet végül az 1992-es Garroson vált tolerálhatatlanná, ahol Jim a lelátón összeverekedett két holland szurkolóval, mire kiküldték a mérkőzésről. Az eset után rövidesen megszületett a gyakran "Jim Pierce-szabályként" emlegetett rendelet, ami szerint a játékosok kísérete bármely meccsről kizárható. A szabályozás egyik első áldozata persze maga a névadó lett, akit 1993-ban tiltottak ki a profi tornákról. 

Mary ezután végre meg tudta szakítani hivatalos kapcsolatait édesapjával, azonban Jimet ez sem állította meg. Továbbra is követte lányát a tornákra, amíg aztán egyszer egy szálloda mellett összeverekedett a Mary által felbérelt biztonsági őrökkel. Azok után, hogy évekig hallgatott kapcsolatukról, Pierce végül az 1993-as Sports Illustratedben nyílt meg, ami a "Miért félti Mary Pierce az életét?" kérdéssel a címlapon jelent meg.

Bár Pierce története borzasztó, esete koránt sem egyedi a kilencvenes évek női teniszének világában. A túlgondoskodó szülők számos esetben nőttek sikeres lányaik fejére. A Pierce-hez gyakran hasonlított Jennifer Capriati karrierjét apja, Stefano irányította, míg évekkel később olyan ismertebb nevek, mint Mirjana Lucic vagy Jelena Dokic tálaltak ki apjuk elnyomó viselkedéséről. 

000_APP2000061021523.jpg Fotó: Europress/AFP

A 2000-es Garroson aratott győzelme után Pierce teljesítménye visszaesett, négy gyengébb szezont követően 2005-re tért vissza legjobb játékához és lett ismét top5-ös a világranglistán. Végül egy évvel később, egy térdsérülés miatt vonult vissza, két megnyerte Grand Slammel (másik sikerét az 1995-ös Australian Openen szerezte) és 4 további döntővel a háta mögött. Pályafutása után végül édesapjával is kibékült, és normálisabb kapcsolatot ápoltak egészen Jim 2017-ben bekövetkezett haláláig. 

Pierce sikerei Garroson még egy érdekes kérdést felvetettek. Mivel a teniszezőnő Kanadában született, amerikai és francia szülők gyermekeként, három különböző útlevélre is igényt tarthatott. Pályafutását amerikai játékosként kezdte és az apjával való szakítás után hiába váltott francia színekre, majd lett az Open Éra legeredményesebb hazai teniszezője egyesben, sok szurkoló nem tudta igazán elfogadni. Francia volt, ha nyert, amerikai, ha veszített. Ez a hozzáállás a mai napig bosszantja Pierce-et: 

"Három döntőt játszottam. Melyik hazai játékos tudja ezt elmondani magáról a modern tenisz történetében? Mégis, még ma is úgy érzem, hogy nem fogadnak el franciaként, amit egyszerűen nem értek."- nyilatkozta a Figaronak nemrég. 

Azonban hiába a nemzetisége körüli viták, vagy pályafutása elejét megnehezítő elnyomó édesapja, Mary Pierce megérdemelné, hogy karrierjére ne ezek, hanem az olyan szenzációs teljesítményei, mint a 2000-es Roland Garroson véghezvitt menetelése miatt emlékezzünk igazán.


via Guardian

Hozzászólások