Tenisz - Dicsőség és dilemma
Dicsőség és dilemma
Fotó: Europress/AFP

Dicsőség és dilemma


2014/11/21 09:28

A francia Tennis Magazine decemberi száma kiemelt terjedelemben foglalkozik a hétvégi Davis Kupa döntővel. Alább az eseménnyel kapcsolatos publicisztika fordítása olvasható.

„Egy álom. Néhány hete mindig, mindenhol ezzel a szóval találkozunk. Sajnáljuk: tényleg nincsen rá jobb: igen, ez az utolsó lépés választja el Franciaországot és Svájcot az ezüst salátástál jelentette álomtól. Egy álom, amit hosszú ideje dédelget mindenki, most karnyújtásnyira került. Franciaországnak ez lenne a tizedik győzelme, amivel egyedül állna az örökranglista harmadik helyén, megelőzve Nagy-Britanniát, de még mindig jócskán lemaradva az „érinthetetlen” Egyesült Államok (32) és Ausztrália (28) mögött. A Tsonga/Monfils/Gasquet/Simon-féle generációnak ki is járna ez a trófea. Hiszen ennek a korosztálynak már így is több mint tiszteletet parancsoló eredménysora van, de talán még többre vitte volna, ha nem éppen akkorra esik a pályafutása, amikor néhány másik bolygóról érkező bajnokkal kellett felvennie a versenyt. És a mi szemünkben még a bajnokok közül is kiemelkedik valaki.

A Davis Kupa kultúrája Franciaországban az egyik legerősebb a világon, mégis 2001, a Melbourne-i diadala óta nem sikerült megnyernie. Ez sok! Az akkori csapat tagja volt – nem megfeledkezve a Pioline-ról és Santoróról – Nicolas Escudé, Sebastian Grosjean és Arnaud Clément. Utóbbi a szövetségi kapitány, előbbi két úriember pedig Jo-Wilfried Tsonga és Richard Gasquet edzője.

Úgyhogy igen, egy győzelem szimbolikus jelentőséggel bírna. Egy óriási megkönnyebbülést jelentene a sportunk reklámozásával kapcsolatban. A dilemma az, hogy még a legelvakultabb szurkolók is (majdnem) kénytelenek elismerni, hogy a svájciak sikere is legalább annyira nagy lenne. Elsősorban természetesen Roger Federernek, aki – ha ez lehetséges – a sportág még nagyobb legendájává válna, hiszen ez az egyik olyan trófea, amit még soha sem nyert meg – az egyéni olimpiai arany a másik. Egy olyan szintű bajnok esetében, mint amilyen ő, ez szinte összeegyeztethetetlen. A bizonyíték? Heten tartoznak – természetesen Roger is – a karrier Grand Slamesek klubjába. Rajta kívül Fred Perry, Donald Budge, Roy Emerson, Rod Laver, André Agassi és Rafael Nadal is megnyerte mind a négy nagy tornát, és valamennyien győztek a Davis Kupában is. Csak neki nem sikerült. A magyarázat egyszerű, a fent említett bajnokok mind erős tenisz nemzetekből származnak, míg Federer sokáig egyedül menetelt. Aztán Stanislas Wawrinka lépésről lépésre idén felért a csúcsra.

A tét szépségéhez hozzájön a Pierre-Mauroy jelentette csodálatos háttér, és a pikantéria, hogy a szomszédaink és barátaink ellen lépünk pályára. Barátaink? Igen, azok. Még akkor is, ha a nyilatkozatokban a finálé időpontjának közeledtével egyre inkább érezhető volt a pszichológiai játék is. Hiszen itt most minden fontos. Mert ők sem akarják kihagyni ezt a lehetőséget."

Szponzorált tartalom
A Roland Garros eseményeivel kapcsolatos hírek támogatója a porsche logo
Hozzászólások