Tenisz - Agassi - a return
Agassi - a return

Agassi - a return

Szabó GáborSzabó Gábor
2009/10/08 18:12

agassi1

Kultikus teniszező, ha van ilyen egyáltalán.

És én azt hiszem, van.

Minden sportágnak van kultikus alakja. Fittipaldi, mormogta mindig apukám, ha kicsit nagyobb tempóban vettünk be egy kanyart a 100-as Skodával.

Schumi, mondogatják talán a mai apukák.

És Andrét emlegetjük, mikor ütöttünk egy emberesebb fonákot.

Úgy kétévente.

Nem volt persze ez mindig így. Volt idő, mikor sokan már nem is számoltak vele. De hát ki az, aki egy Brooke Shieldsszel eltöltött éjszaka (reggel, délelőtt, stb.) után olyan nagy kedvvel vonult volna edzeni. Anélkül pedig nem megy. Talán még neki sem.

Aztán valaki (talán ő, talán Brooke, talán más) úgy döntött, ez így nem mehet tovább. Mindennek persze sokan örültek (legfőképp nyilván bizonyos Stephanie Graf), aki azonban a háló túloldalán üdvözölhette, az aligha.

agassi4Hiszen az az Andre Agassi, amelyiket a 97-es gödör után láttunk, a 33 éves simán lemosta volna a 23 éveset. Ezt egyébként még Brad Gilbert mondta, mint ahogyan azt is, hogy minél öregebb vagyok, annál jobban játszottam valaha. Ami poénnak óriási, azt azonban talán ő sem gondolta végig, hogy az egyetlen ember ezen a földön, akire mindez nem igaz, pont az ő tanítványa.

Agassinak 97 decemberében szabadkártyát kellett kérnie Las Vegas-i chellenger tornán, majd miután itt, ugyebár abszolút hazai pályán, sikerült kikapnia egy Vincktől, a következő heti burbanki tornán is próbálkozott. Itt már nyert. Mármint tornát és kemény 7600 dollárt. Innen indultak el együtt, ők ketten Gilberttel, továbbá Gill Reyes az erőnléti edző.

A 141. helyről.

És produkálták a tenisz történetének legnagyobb ugrását a TOP 10-be, hiszen egy esztendő múltán már 6. volt. Persze, persze voltak azért alapok is, ezt ne feledjük, hiszen talán még akkor is, amikor kívül volt a százon, akkor is az övé volt a világ talán legjobb adogatásfogadása.

Ne tévedjünk persze, ez a return sohasem volt pusztán Isten ajándéka. Elképesztő mennyiségű munka volt benne mindig is. Hiszen a kis Andre, nap mint nap, órákon keresztül mást sem csinált, csak állt szemben az adogatógéppel és püfölte vissza a labdákat.

Ezrével.

Apelláta meg nem nagyon volt, a papa (aki mellesleg iráni ökölvívóbajnok, és inkább amiatt lett híres, hogy 52-ben indult az olimpián, mintsem, hogy ő írta volna az első dolgozatot hazájában a liberális gyermeknevelési módszerekről) ott állt mellette, legtöbbször még a labdákat is szedte, majd pakolta vissza gépbe, hogy ne nagyon vesszen kárba az idő.

Valahogy el kellett jutni oda, hogy négy évesen Vegasban már Borggal, Nastaséval és Solomonnal ütögethessen.

Joggal feltételezhetjük persze, hogy a mi papánk nyugodtan pakolhatta volna vissza a zsugákat, akkor sem vittük volna semmire. Ez nyilván nem álszerénység, Agassi tényleg csodálatos képességekkel volt megáldva. Olyan reakcióideje mint neki, aligha van sok embernek a földön. Csak hát attól, mert valaki hamar reagál (mondjuk gyorsan megnyomja a gombot, ha kigyullad a piros lámpa), még nem fog így fogadni. Az sem biztos, hogy egyáltalán visszaüt egy adogatást. A return azért sokkal több, mint reakcióidő kérdése.

agassi3Kezdődik mindjárt ott, hogy nem árt, ha az ember olvas az ellenfél mozgásából (az sem, ha a gondolataiban, de az azért nem előfeltétel). Ahogy az ütőt fogja, ahogy odaáll, amennyire elfordul, az mind-mind információt jelent a fogadónak.

Andre olvasott talán a leggyorsabban, és szinte hibátlanul. Már akkor tudta, hogy tenyeres vagy fonák oldalra kapja a szervát, amikor adogató éppen csak feldobta a labdát.

Egy aprócska split step és már fordult is. Fordítással nem kísérleteznék, de magyarázattal mindenképpen tartozom, hiszen valószínűleg nem tudja mindenki, hogy ez pontosan mit is jelent. A split step egy kicsi szökkenés előre, páros lábra, terpeszbe. Borzasztó könnyű innen továbbindulni mindkét irányba, sokkal gyorsabb mozgást tesz lehetővé, mintha az ember csak állna és várna, míg az ellen elszerválja magát.

Ha ezzel, mármint a split steppel végzett, már forgatta is a csípőjét. Csak azt figyelte, hogy tenyeresre vagy fonákra kapja-e a labdát, ha ezt eldöntötte, már fordult. A lába csak akkor ment utána, ha nagyon szükséges volt, a legtöbbször (majdnem) párhuzamosan állt a hálóval. Csak nagyon ritkán lépett keresztbe.

Saját bevallása szerint az egész return sarkalatos pontja a csípőforgatás. Ez tette lehetővé, hogy lendületből az adogatás erejét kihasználva üsse vissza a labdát. Ez persze csak úgy volt lehetséges, ha maga előtt találta el azt. Semmivel sem vitte gyorsabban előre a karját, mint mások, nem akarta teljes erővel megütni a labdát.  Egyszerűen csak lendítette előre az ütőjét.

A labda persze gyors volt, rettentő gyors, hiszen a legjobb pillanatban találkozott az ütővel. (A szakzsargonban ezt hívják timing-nek, amire a split stephez hasonlóan sajnos nincs igazán jó kifejezésünk, próbálkoztak már az időzítéssel, ami nem is biztos, hogy rossz kísérlet, viszont teret még nem igazán nyert.)

Andre olyan szintre jutott, hogy talán nála lett a return először támadó jellegű ütés. Ettől függetlenül persze ellene is ütöttek ászokat, hiszen akad olyan szerva, ami tényleg védhetetlen, viszont a második adogatásokat rendre megtámadta. Sőt nagyon gyakran már az elsőket is. Támadás alatt persze ne csak azokat a returnöket értsük, amikor elütött egy hálóhoz rohanó játékos mellett, vagy ha az ellenfél az alapvonalon maradt, akkor kitette valamelyik oldalvonal mellé. Az is támadásnak minősül, ha valaki nagyon keményen az alapvonal közelébe üti vissza a labdát, igaz, ilyenkor legtöbbször "csak" a kezdeményezést szerezte meg, a befejezés az későbbre maradt.

agassi5Agassi, álljon bármilyen jó adogató a túloldalon, mindig az alapvonal környékére helyezkedett el, onnan indult előre (!). Ki lehetne számítani, hogy mondjuk egy 200 km-es adogatás milyen hamar ér vissza az adogató térfelére, ha a pályán belülről terelik vissza, úgy, hogy a labda alig lassul.

Csak nem érdemes.

Elég, ha annyiban maradunk, hogy félelmetes ritmust tudott diktálni, ami ráadásul a labdamenet hátralévő részében sem esett vissza, hiszen szinte minden labdát közvetlenül a pattanás után felszálló ágban ütött meg. David Mercer, az Eurosport kommentátora említette, hogy az embernek olyan érzése volt, mintha Agassi végig félröptéket ütött volna.

Noszály Sándor mesélte egyszer, hogy látta őt Gilberttel edzeni, amikor éppen a returnt gyakorolták. Gilbert sem volt igazán idős még, szerintem még most sem az, akkor tizenpár éve pláne nem volt, iszonyatosan keményeket tudott adogatni, épp ezért ő szervált Andrénak.

Egy méterre állt az alapvonaltól.

Bent a pályán.

A sztori jó, a gyakorlat nem kevésbé. Az egészen megdöbbentő csak az, hogy Agassi ettől nem gyorsult (igaz, nem is nagyon volt hova), a szinten tartás volt a cél. Érdemes egyébként egyszer mindenkinek kipróbálni, milyen az, ha az ellenfél kicsit közelebbről adogat. Csak úgy a móka kedvéért. Azok, akik már túl vannak a harmincon, uram bocsá' a negyvenen, úgy sem nagyon kergethetnek olyan illúziókat, hogy jelentősen fejlesztik a reakcióidejüket, az még fiatalabb korban sem megy igazán könnyen. Ha haszna mégis van a gyakorlatnak, akkor az inkább az, hogy rákényszerít mindenkit a tökéletes koncentrációra. Anélkül ugyanis inkább a fejforgatást (hátra) gyakorolnánk, mintsem az adogatásfogadást.

Talán ez a legfontosabb, amit el lehet lesni Agassitól egy amatőrnek, de mindenképpen az egyetlen, amit kivétel nélkül mindenki lemásolhat. (No meg persze az adogatás olvasása - nagyon tudományosan anticipálása - de hát ez már inkább rutin kérdése.)

A többi, amiről eddig szóltunk, nem biztos, hogy mindenkinél egyformán beválik. Ez nem jelenti azt, hogy semmit se változtassunk a returnünkön. Például nagyon valószínű, hogy segíteni fog, ha nem akarjuk nagy erővel megütni, hanem megpróbáljuk kihasználni a labda, valamint a saját karunk lendületét.

De korántsem ilyen egyértelmű a helyzet mondjuk a csípőfordítással. Megengedem, aki nagyon régóta játszik már, és sokat is játszott úgy, hogy mindig keresztbe lépett, az ne is változtassa meg. Sokáig tartana kitörölni a régi reflexet, ez az idő pedig aligha lenne egy diadalmenet.

Érdemes kísérletezni azzal is, hogy honnan fogadjunk. Sokan állnak nagyon hátra akkor, ha az ellenfél nagyot adogat, különösen salakon. Nem biztos, hogy feltétlen szükséges, hiszen egy erősebb adogatásnál a labda nagyon hamar megteszi azt az egy-két métert. (Ennél többel úgysem nagyon érdemes az alapvonal mögé állni.)  Nem valószínű, hogy az a fél tizedmásodperc hiányzik majd a jó fogadáshoz. Kellő odafigyeléssel ez a deficit simán kompenzálható.

Célszerű megpróbálkozni a split steppel is, mint ahogy általában nem árt minél több mindent kipróbálni.

Ha azonban valami nem válik be, egészen nyugodtan térjünk vissza a régi, jól bevált saját módszerhez.

Hozzászólások