Sífutás - Búcsút int a sífutásnak a norvégok olimpiai bajnoka
Búcsút int a sífutásnak a norvégok olimpiai bajnoka
Fotó: Europress/AFP

Búcsút int a sífutásnak a norvégok olimpiai bajnoka

Pintér LászlóPintér László
2020/04/22 19:35
Miután március 7-én a holmenkolleni 30 km-es versenyen csak a 17. helyen ért célba, Astrid Uhrenholdt Jacobsen könnyek között nyilatkozva mondta a norvég televízió riporterének: „Könnyen lehet, hogy ez volt az utolsó versenyem.”

Nem pusztán a csalódottság mondatta ezt Jacobsennel. Bár a versenyt kétségkívül eltaktikázták, és a kihagyott léccsere miatt jóval gyengébben szerepeltek, mint ami tudásuk alapján elvárható lett volna (Johaugot is legyőzték aznap, a fiatal svéd tehetség, Frida Karlsson érte utol, majd hajrázta le), nem emiatt volt kétséges a folytatás. Hiába volt ugyanis Jacobsennek ekkor reális esélye az összetett világkupa harmadik helyéért küzdeni, az orvosi egyetem nem engedélyezett számára több hiányzást, ezért tudta, hogy a szezonzáró észak-amerikai versenyekre nem utazhat el.

Évek óta próbálja összeegyeztetni orvosi tanulmányait az élsporttal, nem is akármilyen eredménnyel. Az elmúlt szezonja kiemelkedően jól alakult. Ő volt azon három sífutónő egyike, akinek ebben az évben sikerült legyőznie Therese Johaugot távolsági versenyen. A síszövetség külön kikérőt küldött az egyetemének, hogy elvihessék a szezonzáró sorozatra, de végül a koronavírus járvány idő előtt ezeknek a versenyeknek is véget vetett.

Astrid a helyzetre való tekintettel azonnal ment a kórházba dolgozni. Az elmúlt hetek pedig rádöbbentették, hogy az álom, hogy gyógyíthasson, már erősebb, mint az álom, hogy sífutóként érjen el újabb sikereket. Most jött el a pillanat a váltásra.

A 33 éves norvég sífutónő másfél évtizeden át volt meghatározó tagja a norvég női válogatottnak, mely időszak során többször járult hozzá a legnagyobb norvég sikerekhez.

astrid-jacobsen-val-di-fiemmeFotó: Europress/AFP

Már 2007-ben világbajnok lett sprintben, először a juniorok, majd a felnőttek között. Később tagja volt a világbajnok norvég váltónak, 2015-ben és 2017-ben is. Marit Björgen utolsó téli olimpiáján, Pjhongcshangban együtt ünnepelhették a norvég váltó olimpiai aranyérmét. Igaz, ott éppen Björgennek kellett vigasztalnia, mert nem ment jól a versenyen, és úgy érezte, miatta majdnem vesztettek. A világkupában hat győzelmet szerzett, összesen 43 alkalommal állt dobogón.

Jacobsennek nem volt könnyű pályafutása, rengeteg sérüléssel kellett megküzdenie. A legsúlyosabb ezek közül egy potenciális egyéni olimpiai bajnoki címbe került.

2009 júniusában súlyos kerékpáros balesetet szenvedett a Susjoen-tónál. Eltört a gerince, a könyöke és az állkapcsa. Ennek ellenére sikerült felépülnie annyira, hogy kvalifikálja magát a vancouveri téli olimpiára, de ott már csak a hetedik helyre volt ereje a sprintben. Mégis, ez az a teljesítmény, amire pályafutása során talán a legbüszkébb, hiszen ott nem az olimpiai bajnoki cím forgott kockán, hanem a normális életbe való visszatérés:
"Azt hiszem, kevesen vannak, akik tudják, milyen súlyosak voltak a sérüléseim, és hogy mennyire közel voltam ahhoz, hogy ne tudjak újra sportolni, vagy akár csak normális életet élni.”

A 2013-as fiemmei világbajnokságon lebetegedett, rém gyengén szerepelt. Iszonyú közel volt a visszavonuláshoz. Végül annyin múlott a dolog, hogy a szezon végi országos bajnokságon a klubja kérte, hogy induljon el, a szervezők pedig egy különleges díjat ajánlottak fel a 15 km-es részhajránál: jávorszarvashúst. Ezt annyira érdekesnek tartotta, hogy elindult érte, és életében először nyert 30 km-en. Ekkor jutott eszébe, hogy a következő évben megint olimpia lesz, mégiscsak neki kéne futni.

astrid-jacobsen-lahtiFotó: Europress/AFP

Mindennél nehezebb helyzetben volt azonban a szocsi olimpia idején. Az első versenynapja előtt ugyanis elhunyt az öccse, Sten Anders. Jacobsen úgy döntött, marad, és az öccse emlékére végigcsinálja az olimpiát. A sprintben negyedik helyet szerzett.
„Érmeket szerezni és jól szerepelni mindig jó érzés volt, de ezekről tudnék lemondani először. Leginkább arra vagyok büszkébb, ahogyan végigversenyeztem ezeket az éveket. Úgy tudtam a legmagasabb szintű sportteljesítményt nyújtani, hogy közben mindvégig hű tudtam maradni az elveimhez és a számomra fontos értékekhez.”

Astrid mindig is nyíltan és őszintén vállalta a véleményét, kiállt az elveiért. Ahogy fogalmazott, nem feltétlenül volt vele mindig könnyű, mert makacs és nem volt hajlandó a dolgokat csak azért elfogadni, „mert korábban is így csináltuk”.

„Nem könnyű az álmainkhoz hűnek maradni, de ha sikerült, az extra sikerélmény. Biztosabb leszel magadban, tisztán látod, hol is állsz és mi a fontos, ez pedig olyan élmény, amely megváltoztatja az életedet. Az élet nem könnyű. De a legértékesebb dolgokat akkor kapod meg, ha előtte kicsit megszenvedsz értük.”
Hozzászólások