Téli sportok - Ember a lila sisak alatt
Ember a lila sisak alatt

Ember a lila sisak alatt


2014/10/27 09:10

Januárban vonult vissza a németek négyszeres világbajnok, kétszeres összetett Világkupa győztes síugrója, Martin Schmitt. Bár azóta kétszer is elbúcsúztatták már, a jövőben mégsem fog elszakadni a sportágától, hiszen hamarosan televíziós szakkommentátorként láthatjuk viszont, ráadásul jól halad az edzővé válás útján is. Az Eurosportnak köszönhetően a hosszabbitas.hu-nak sikerült exkluzív interjút készítenie a sportág elmúlt másfél évtizedének egyik legjelentősebb alakjával, amelyben pályatársáról, Sven Hannawaldról, az osztrák Thomas Morgenstern nagy bukásairól és saját legendás lila sisakjáról is beszélt.

- Amikor kisgyerekként elkezdted a síugrást, neked ki volt a meghatározó síugród, akit példaképednek tekintettél?

- A nyolcvanas évek végén sokaknak Matti Nykänen volt a példaképük, így nekem is. Amikor egészen kicsi voltam, miatta kezdtem el ugrani és őt csodáltam. Amikor viszont már tapasztaltabb ugró lettem, már egy honfitársam, Dieter Thoma lett az, akire sportolóként a leginkább felnéztem.

A 36 éves Martin Schmitt karrierje során 28 Világkupa versenyt nyert meg, idén áprilisban házasodott össze párjával, Andreával, akivel már a közös gyermekáldásról beszélgetnek. A német ex-síugró ősztől az Eurosport síugrás szakértőjeként dolgozik majd, így nem szakad el szeretett sportágától.

- Lassan kilenc hónapja, hogy lecsatoltad a léceket, miként alakult azóta a súlyod, ami kritikus kérdés mindig a síugróknál?

- Annak idején 64 kg volt az ideális versenysúlyom, amit nagyrészt tudtam is tartani pályafutásom során. Most viszont már ennél többet nyomok tíz kilóval. A 74 kg-ot viszont úgy néz ki, hogy tartani tudom stabilan, így ez most már reményeim szerint aligha fog változni felfelé...

- Egyik szponzorod miatt évekig lila színű sisakban ugrottál. Ez a szín nem számít a hétköznapi öltözködésben különösebben divatosnak, tervezel a visszavonulásod után is ilyen színű fejfedőt hordani?

- Igen, hiszen a Milkával (a cég 1999 óta támogatja Schmitt-et) nem szakadt meg az együttműködésünk. Legutóbb például fiatal síugrókkal dolgoztam együtt egy utánpótlás edzőtáborban, amelyet szintén ez a cég szervezett. Büszkeséggel tölt el, hogy a sportolói karrier után is megmaradt a szponzori kapcsolat és nem is tervezem, hogy a magam részéről ennek véget vetek. Annak viszont örülök, hogy a közelmúltban a Milka megtalálta a lila sisak új gazdáját, amelyet a jövőben Andreas Wellinger viselheti majd. Ő is fiatalon kapja meg ezt a színt a kobakjára, de megérdemli, mert nagyon tehetséges, remélem, hogy hasonlóan sikeres lesz a pályafutása, mint az enyém volt.

Az új évadban Martin Schmitt már az Eurosport szakkommentátoraként szerepel

- Másfél évtized alatt számos sikert értél el síugróként, van mégis olyan, ami nagyon hiányzik a pályafutásodból?

- A Négysáncversenyt szívesen megnyertem volna legalább egyszer, az viszont sajnos nem jött össze. Talán ez az egyetlen olyan nagy cím, amit nem sikerült elérnem, de ettől függetlenül is nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértem a sportágban.

- Mi a véleményed Thomas Morgenstern közelmúltbeli döntéséről, amely szerint fél az ugrástól és ezért befejezi a pályafutását?

- A formáját, a fizikai felkészültségét illetően még évekig nyugodtan ugorhatott volna, de abszolút meg tudom érteni a döntését. Két olyan komoly bukása volt az előző télen, amiből talán egy is sok lett volna. Abban biztos vagyok, hogy nem volt egyszerű neki meghozni ezt a döntést, de a negatív hatások sokáig megvannak az emberben egy ilyen baleset után. Neki még a karrierje elején Kuusamóban volt egy hasonlóan nagy esése, akkor fiatalon talán könnyebben átlendült a félelem kérdéskörén.

siugras

- Neked is volt ennyire súlyos bukásod, mint Morginak?

- Igen, annak idején 16 évesen én is estem egy hasonlót, de ezt az "élményt" nagyon sok síugró megéli. Nekem nagyjából másfél év kellett ahhoz, hogy fel tudjam dolgozni magamban a történteket és teljesen el tudjam felejteni azt a kellemetlen szituációt. Thomas most talán egy olyan pszichés határt ért el vagy lépett túl a kulmi bukásával, amelyet még fiatalon sem lett volna egyszerű feldolgozni. Az viszont jó hír, hogy végül komolyabb fizikai sérülések nélkül megúszta a dolgot.

- El tudod azt képzelni, hogy két-három év múlva Morgenstern meggondolja magát és visszatér a síugrásba?

- Jelenleg biztos, hogy nem járnak ilyen döntésen a gondolatai. Mielőtt ezen gondolkozna, a veszélyről alkotott belső képét, a biztonságérzetét helyre kell állítani. Ehhez nyilván idő kell, de ha javul is a dolog, akkor sem biztos, hogy síugróként képzelné el a folytatást. Érdekes, hogy most engem is folyton erről a témáról, a visszatérésről faggatnak a német sajtóban. Évekig arról kérdeztek, hogy mikor vonulok már vissza. Most, hogy megtettem, rögtön mindenki azt kérdezi, hogy visszatérek-e. Őrület az egész...

- Neked még egy éved hátravan a kölni főiskolán a síugró edzőképzésen, így hamarosan trénerként is maradhatsz a síugrás mellett. Miért akartál mindenáron edző lenni?

- A síugrás mindig is hatalmas élményt jelentett, lenyűgöztek a versenyek, így nehéz lenne ettől elszakadni. Nagyon érdekel az ugrás szakmai oldala, már versenyzőként is nagyon figyeltem az apróságokat, szakmai finomságokat. Érdekes az edzői feladat, amely rendkívül sokrétű, hiszen technikailag, fizikailag, pszichésen és a felszerelés vonatkozásában is mindennek stimmelnie kell ahhoz, hogy valaki jól ugorjon. Azt viszont nem tudom még, hogy ha elvégzem a főiskolát, akkor hol és milyen szinten fogom elkezdeni az edzősködést, az egyelőre még a jövő zenéje.

- Sokak számára emlékezetes az a kép, amikor a 2001-es világbajnokságon a többiekkel közösen, vörös hajjal ünneplitek a csapat-világbajnoki címet. Látunk még téged ilyen frizurával?

- Azt hiszem, hogy ebben az életben már nem. Az egy egyszeri, különleges alkalom volt, amikor fiatalon sok mindent bevállaltunk. Fiatalság, bohóság, fogalmazhatok így. Lahtiban remekül ment a versenyzés és a győzelem után gondoltunk arra, hogy ezt meg kellene ünnepelni valami extrém, különleges dologgal. Most viszont már sokkal komolyabb vagyok ennél és nem tudok olyat elképzelni, ami miatt ismét ezt a döntést hoznám meg.

martin-Schmitt_lahti

- Tavaly a Sport Bild című hetilap egyik felmérése megmutatta, hogy hiába vagy túl pályafutásod csúcsán, Maria Hölf-Riescht és Magdalena Neunert megelőzve még mindig te vagy a legismertebb és legnépszerűbb téli sportoló Németországban. Mi lehet ennek az oka?

- Én is olvastam erről, ami nagyon büszkévé tett. Az egyik ok az lehet, hogy meglehetősen sokáig versenyeztem és így sokan láthattak ugrani, emellett pedig megpróbáltam mindig saját magamat adni sportolóként. A sikerek mellett talán ennyi elég is a népszerűséghez. A 2000-es évek elején nagyon ment nekünk a versenyzés, akkor igazi síugró-boom volt Németországban, az ismertséget valószínűleg ez az időszak alapozta meg. Akkoriban ezresével kaptam a levelet a rajongóktól, ez most már jócskán lecsökkent, de még így is napi rendszerességgel jönnek levelek és autogram kérések. Igyekszem mindnek eleget is tenni, de nyilván egyedül erre képtelen lennék...

- A német síugrás nagy korszakában, az ezredfordulón te és Sven Hannawald együtt voltatok sikeresek. Annak idején össze is jártatok, ez mennyire változott meg azóta?

- Szoros kapcsolatban voltunk sokáig, ő többek között a testvéremmel lakott együtt a síkollégiumban. Gyakran volt nálunk vendég, de sajnos mostanában már kevesebbet találkozunk. Ő Münchenben lakik, én pedig Freiburgban, ráadásul neki most már nincs is szoros kapcsolata a síugrással. Ettől még ha összefutunk, akkor mindig jókat szoktunk beszélgetni.

- Ősztől az Eurosport csatorna síugró közvetítéseiben szerepelsz majd szakértőként, miként készülsz erre a feladatra?

- Nagyon sok tapasztalatom van a sportágban, így elmondhatom, hogy bármilyen szituáció is alakul ki az ugrókkal, én magam is voltam hasonló helyzetben. Személyes élményekről fogok tudni beszélni, ami segítheti emelni a közvetítések színvonalát. Már nagyon várom a munkát, hogy kielemezzem az eddigi kollégák teljesítményét... Emellett szeretném átadni az embereknek azt, hogy miről szól a síugrás igazából és mire kell figyelni, ha valaki a televízióban nézi a versenyeket..

- Te is fogsz majd ugrani a sisakra szerelt kamerával és elemzed a sáncot, valamint az időjárási körülményeket, mint az osztrák televíziónak Andreas Goldberger?

- Nem, ezt azért nem vállalom. Én januárban, a garmischi verseny után ténylegesen abbahagytam a síugrást, azóta nem is ugrottam, márpedig ilyen éles helyzetben napi gyakorlat nélkül felelőtlenség lenne egy kamerával leugrani. Maradok tehát a stúdióban és onnan elemzem majd a versenyeket, de remélem azért így is fogok tudni érdekes dolgokat mondani...

Hozzászólások