Műkorcsolya - Koronavírusos időseket ápol az olimpiai bronzérmes korcsolyázó
Koronavírusos időseket ápol az olimpiai bronzérmes korcsolyázó
Fotó: Europress/AFP

Koronavírusos időseket ápol az olimpiai bronzérmes korcsolyázó

Ajkler ZitaAjkler Zita
2020/04/29 09:27
Van, akit a sors akaratán kívül sodor olyan helyzetbe, ahol "hőssé", példaképpé válik. Mások saját döntéseik, tetteik alapján kerülnek ebbe a kategóriába. Ritka az olyan, aki mindkettőben részesül, Joannie Rochette ilyen.

A már visszavonult korcsolyázó sosem volt az az igazán átütő egyéniség, óriási tehetség, akire a kezdetektől odafigyelt mindenki, mint mostanában az orosz kislányok. Azonban kitartásával, tudásával, munkájával és sajátos bájával mégis felküzdötte magát a legjobbak közé. Ritkán állhatott fel a dobogó tetejére, nagy világversenyen pedig soha, de a dobogó mindig veszélyben volt, ha egészségesen és felkészülten a mezőnyben volt. A legtöbbször azért volt valaki, aki nála jobb volt valamiben, pláne ebben az elég szubjektív sportban, de szépen kapaszkodott felfelé azon a bizonyos szamárlétrán.

Joannie RochetteJoannie Rochette Fotó: Europress/AFP

Aztán jött a hazai rendezésű 2010-es téli olimpia, ahová Rochette parádés formában érkezett: megnyert grand prix verseny és gp döntő volt a háta mögött. Az élet azonban nem várt fordulatot hozott számára. Versenye előtt 2 nappal érkezett 55 éves édesanyja Vancouverbe, ahol aznap estére közös vacsorát beszéltek meg. Rochette viszont túl fáradt lévén, lemondta. Sajnos pótlásra már nem volt lehetőség, hiszen Therese viszont rosszul lett, majd nem sokkal később a kórházban szívrohamban elhunyt. Joannie a rövidprogramja gyakorlása közben kapta a hírt. Az ötkarikás játékokon való indulása is érthető módon kérdésessé vált, ő azonban pár perc elteltével tudta, hogy versenyezni fog. 

Elképesztő erő, tartás és elszántság kellett ahhoz, hogy ilyen körülmények között korcsolyázzon, hiszen aki veszítette már el az édesanyját vagy közeli rokonát, biztosan emlékszik, hogy nem két nappal, de két hónappal később is feldolgozhatatlan sokk. Pláne, ha ilyen váratlanul történik, egy ilyen kiélezett szituációban. Nem sokan lettek volna képesek erre, ő maga sem tudta elképzelni még a bemelegítés alatt sem, hogy mi fog történni a jégen. De amint elindult a zene, a mozdulatok szinte magától jöttek, egyszerűen magával vitte a rengeteg gyakorlás, a rutin, az akarat és az elszántság.

Joannie Rochette a vancouveri olimpiánJoannie Rochette a vancouveri olimpián Fotó: Europress/AFP

Sírva jött le a jégről, de valójában nem emlékezett, hogyan is teljesített. Egyéni csúcsot korcsolyázott, ami a harmadik helyre volt elég, és mivel a kűrje erősebb volt, akkor realizálta, hogy még mindig van esélye a gyerekkori álmát megvalósítani, amit végül véghez is vitt. Az érmét a kezében fogva állt a dobogón, a nézőkkel teli csarnokban, hihetetlen élmény volt. Az, hogy ezt viszont éppen azzal oszthatta meg, aki a kezdetektől fogva mellette volt és segítette, az édesanyjával, hasonlóan intenzív élmény volt, de nyilván negatív. Valahogy mégis úgy érezte, hogy ott van vele Therese, nincs egyedül. A gála számát megváltoztatta, egy korábbi, 2006-os programra, aminek a zenéjét még az édesanyja választotta ki, ezzel is adózva annak a személynek, akinek a legtöbbet köszönhetett, viszont megosztani vele ezt az élményt már nem tudta. 

Mao Asada, Yuna Kim és Joannie Rochette az olimpiai dobogónMao Asada, Yuna Kim és Joannie Rochette az olimpiai dobogón Fotó: Europress/AFP

Végül a záróünnepségen a zászlóvivő tisztségét is rá bízták, majd Terry Fox díjat is kapott. Ezután viszont már nem igazán tudott visszatalálni a versenyzéshez, ami érthető is. Rengeteg alapítvány munkájába kapcsolódott be, majd ő maga az orvosi egyetemre ment. Diplomáját megkapva pedig ismét bebizonyította, mekkora emberi nagyság lakik benne: Quebec egyik időseket ápoló intézményében kezdett el koronavírusos betegeket ápolni. Persze szerinte az nem olyan dolog, ami említésre méltó, hiszen ez a dolga, sok száz társával együtt. Ugyanakkor viszont ahogy mindig, most is lett volna lehetőség, hogy a könnyebb utat válassza, azonban ő nem az a fajta, aki kitér a nehézségek elől, és ez újra bizonyította.



via cbc.ca

Hozzászólások