Biatlon - A sport nem csak egy grafikon - visszavonult a legnagyobb francia nemesfém-kitermelő
A sport nem csak egy grafikon - visszavonult a legnagyobb francia nemesfém-kitermelő
Fotó: Europress/AFP

A sport nem csak egy grafikon - visszavonult a legnagyobb francia nemesfém-kitermelő

LantiLanti
2020/03/15 10:35
Két éve pusmogták már a dolgot, főleg a franciák, de az ember valahogy nem hitt a fülének. Csak 31 éves, még mindig az egyik legjobb, és annyi minden elérhet. Aztán pénteken egyszer csak megtörtént: bejelentette visszavonulását Martin Fourcade, Franciaország jelenlegi legeredményesebb olimpikonja. 


A katalán biatlonos nem csak szimplán sokat nyert. Ez a magyarul kicsit viccesen hangzó név nem pusztán az öt olimpiai arany (plusz két ezüst), a 13 világbajnoki cím (összesen 28 érem), vagy a hét összetett világkupa-győzelem (plusz 26 szakági kristálygömb) miatt vált félelmetessé. 

Martin Fourcade egy korszak fémjele lett, a világszerte egyre népszerűbb biatlon egyik legsikeresebb időszakának ikonja. Olyan szintű dominanciát terjesztett ki a mezőny fölé, amire csak a legnagyobb klasszisok képesek. Ráadásul egy olyan sportágban, amit sok komoly sportnemzet fontosnak tart. 

Le lehet írni, sőt le is kell írni a megdöbbentő számadatokat. 243 egyéni futamból 83 győzelem (34%-os mutató), és 150 dobogó. Nem írtuk el, Fourcade a megkezdett egyéni versenyek 62%-án dobogóra áll. Egyhuzamban hétszer nyerte meg az összetett világkupát. A hét éves Fourcade-korszak. De nem ez a legfontosabb.

Fourcade szerint a sportot nem lehet grafikonokkal leírni, és szeretné, ha az öröksége túlmutatna az eredményeken.

A korszakos zseni szombaton indult élete utolsó versenyén Kontiolahtiban, amit stílusosan meg is nyert. Előtte viszont adott egy hosszú interjút a francia sport napilapnak, amelyet elolvasva az ember még nehezebben engedi majd őt el az amúgy nagyon kiérdemelt nyugdíjba.

martin-fourcade-simon-fourcade-2012.jpgFotó: Europress/AFP

Biatlonozni a testvérét, Simont követve kezdett el. 2002-ben edzett rá először, 2008-ban mutatkozott be a világkupán, de ahogy arra a riporter is utal az interjúban, az elején még kicsit amatőr módon készült. Az első olimpián jött el a fordulat.

"2010-ben a Vancouveri Olimpiai volt az a pillanat. Életem első olimpiáján ezüstérmes lettem a tömegrajtosban. Az volt az első pillanat, amikor el tudtam magam képzelni a csúcson. Minden gyereknek vannak álmai, de addig nagyon távoliaknak tűntek. Ott, akkor viszont megízlelhettem őket. Onnantól kezdve ezek már nem a valóságtól elrugaszkodott gyermeki álmok voltak, hanem valódi céllá váltak, amikért dolgozni akartam. Az a verseny volt az elsütőbillentyű a pályafutásomban" - mondta Fourcade a l'Equipe-nek. 

A következő 20 év majdnem egy folyamatos diadalmenet volt, de nem is annyira a győzelmek élnek benne mélyen.

"Az egyik kedvenc versenyem 2014-ből a szocsi üldözőverseny, ahol az első olimpiai aranyamat nyertem. De nem is annyira az eredményekre emlékszem, sokkal inkább a siker és az elégedettség érzésére. Persze vannak győzelmek, amiket sosem felejtek el, de nem az eredményekért kezdtem el edzeni 20 éve a Pireneusokban, hanem ezekért az érzésekért."
Miért éppen most?

Fourcade idén majdnem megnyerte a nyolcadik óriás kristálygömböt (ehhez azért az is kellett, hogy a nagy rivális Johannes Boe kihagyott két fordulót), tehát még mindig a csúcsközelében van. Mégis úgy érzi, most jött el a búcsú ideje. 

fourcade-pyeongchang-harom-arany.jpgFotó: Europress/AFP

"Belül, a lelkem mélyén érzem, most van itt a megfelelő pillanat. Békességgel tölt el ez a döntés. Először Pyeaongchang-ban az olimpián gondoltam erre, és akkor az antholzi világbajnokságig terveztem. Azóta megérett bennem a dolog. Az elmúlt napok ugyan nagyon érzelmesek lettek, de ez csak annak köszönhető, hogy tudom, ez volt a helyes lépés."

A végleges elhatározás néhány hete, Antholzban született meg benne. Egészen pontosan a megnyert váltóverseny után, amivel teljessé vált a világbajnoki aranygyűjteménye. 

"Amikor folytak a könnyeim a váltó-győzelem után, éreztem, ez a jel. Miután hazajöttem a világbajnokságról, beszéltem az ügyvédemmel, és a feleségemmel, Helene-nel. Így sem volt egy könnyű döntés, de ha most sírni látnak, akkor azok az öröm könnyei. Viszont mégiscsak az elmúlt 20 évem életformáját hagyom most hátra, és hiába tudja az ember, hogy ez a jó döntés, mégsem egyszerű."

Fourcade hozzátette, az is segítette a nagy lépés megtételében, hogy mostanra több honfitársa, különösen Quentin Fillon-Maillet és Emilien Jacquelin is óriásit lépett előre, így nyugodt szívvel hagyhatja magára kicsit a francia biatlonsportot a 2022-es pekingi téli olimpia előtt. 

fourcade-unnep-kontiolahti-2020.jpgFotó: Europress/AFP

És hogy miért jelentette be még az utolsó verseny előtt a visszavonulást?

"Fiatalon úgy nézhettem a nagy Raphael Poirée búcsúját, hogy tudtam, ez az utolsó versenye. Így teljesen más volt látni őt. Úgy éreztem, nekem is kötelességem megadni ezt a szurkolóimnak és a rokonaimnak. Hogy az összetett világkupa szempontjából ez jó döntés-e, azt nem tudom" - mondta Fourcade még a szombati verseny előtt. 
Mi a titkod, Martin?

Mint minden korszakos zseninek, neki is ezerszer feltették a kérdés: mi a titok?

"Ezt én is sokszor megkérdeztem már magamtól, mert jó lenne megírni egy könyvben (nevetve). Természetesen megvannak a fizikai adottságaim, amik lehetővé tették, hogy eljussak idáig. De nem ez jelenti a különbséget. Sokkal inkább a mentális tartalékok. Az ember sokszor többre képes, mint amit saját magáról gondol."
"Ha van is titkom, az biztosan nem az elvégzett munka. Nagy tiszteletlenség lenne azt állítani, hogy az ellenfeleim kevesebbet dolgoztak, mint én. Ez kicsit olyan, mint az alkímia: mindennek össze kell állnia."

Fourcade híres volt arról, hogy egy rosszul sikerült verseny vagy időszak után olyan energiákkal tért vissza, hogy valósággal megsemmisítette az ellenfeleit. Szerinte az a sportnak az a része, amit nem lehet kiszámolni, egyenletekkel meghatározni.

fourcade-olimpia-loveszet.jpgFotó: Europress/AFP

"Ez nem csak a fizikumról, a mentális erőről vagy a felkészültségről szól. Hanem valami olyanról, ami mélyen benned van. Ennek köszönhetően tudtam tíz éven át annyit nyerni. Persze az előbb felsoroltak is előfeltételei a győzelemnek, de amiről én beszélek, az valami belső dolog. Ezt nem lehet tanulmányokkal vagy grafikonokkal kifejezni. A sport nem erről szól."
"Sokat gondolkodtam ezen, és hallgattam erre a belső hangra. Hittem az emberben. Számomra a sport nem olyan, mint egy laboratóriumi kísérlet."

"Ez valami varázslat. A kémia. Valami, amit csak abban a pillanatban kapsz meg, amikor szükséged van rá." 


Mi jön ezután?

Először is jó sok pihenés és egy nagy nyaralás. De onnan visszatérve folytatódik a munka, és Fourcade nem szakad el a sporttól. Egyrészt szervezi saját rendezvényét, a Martin Fourcade Nordic Festivalt, másrészt fontos tagja a 2024-es Párizsi Olimpia szervezőbizottságának. Erre is szeretne több időt fordítani. 

Illetve ott vannak még a támogatók, akik mellette álltak az aktív pályafutása során; velük ezt követően is folytatódni fog az együttműködést. 

Ez a hihetetlenül eredményes pályafutás a francia sport legnagyobbjai közé repítette, ám ő nem ezt tartja a legfontosabbnak. Inkább azt, amit azért a sportért tehetett, melyet ilyen rettentően megszeretett.

fourcade-olimpia-zaszlo-suhan-biatlon.jpgFotó: Europress/AFP

"Nem gondolkodom azon, hol a helyem a francia sportban, és nem is az én dolgom ezt eldönteni. Inkább azért vagyok boldog, hogy ezzel a sportággal juthattam el idáig. És hogy mennyit változott a pályafutásom eleje és vége között."
"Megválaszolhatatlan kérdés, hogy ki volt a jobb, (Tony) Estanguet, (Martin) Fourcade, (Teddy) Riner, (Renaud) Lavillenie vagy (Michel) Platini. Nem is ez számít nekem, hanem, hogy általam a biatlon része lehet egy ilyen kérdésnek. Ez nagy elégedettséggel tölt el."
"Természetesen a legtöbbekben az eredményeim, a győzelmek, a tíz év dominancia marad majd meg, és ezt nem is akarom elvenni. De remélem, ennél mélyebb nyomot is hagyok magam után. Azt, amit ennek a sportnak adtam. Mert szerettem volna egy kollektív sikert elérni a saját egyéni pályámmal. Talán álmodozó vagyok, de azt remélem, inkább emiatt emlékeznek majd rám jobban."
"Nem az volt a célom, hogy a csúcson hagyjam abba. Akkor Pyeongchangban befejezem. De én sosem így láttam ezt a kérdést. Akkor az éreztem, az utam még nem ért végét, járnom kell rajta tovább. És nagy élményt adott, hogy az előző szezon után vissza tudtam térni. Talán ez volt az egész pályafutásom legnagyobb kihívása." 
"Jó érzés harcolva befejezni. És ma jött el a nap, hogy ezt a lépést megtegyem."
Hozzászólások