A vert mezőnyben végezve, mégis mosollyal az arcán kezdte meg biatlonos karrierjét Stina Nilsson

A mögöttünk hagyott hétvégén, a sportági elitnek számító világkupa mellett az IBU Kupában is megkezdődött az új szezon. A világkupához hasonlóan szintén németországi helyszínen, Arberben a sífutóként kétszeres világbajnok Stina Nilsson hivatalosan is megkezdte biatlonos karrierjét.

Az előző téli szezon végén, 2020 márciusában söpört végig a téli sportos közvéleményen hír, miszerint a sífutóként olimpiai- és világbajnoki címmel egyaránt rendelkező Stina Nilsson a sílécek mellé a puskát is a hátára veszi, azaz sportágat vált és biatlonosnak áll. Sífutó berkekben már egy ideje tartotta magát az értesülés, miszerint a svéd sprinter gyanúsan sokat ólálkodik az östersundi biatlonközpont környékén, a váltása tehát benne volt a levegőben. Ő maga sem rejtette véka alá, hogy kacérkodik a sílövészettel, de előzetesen csak a 2022-es pekingi olimpia utánra gondolta a váltást. Miután azonban a 2019/2020-as szezonja egy bordatörés miatt úgy ahogy van odalett, gondolt egy merészet, vett egy mély levegőt és meglépte a váltást.

A sérülésből való felépülés után Nilsson megkezdte az edzéseket, elsősorban természetesen az új elemen, a lövészeten volt a hangsúly. A svéd válogatott vezetése nagyon bölcsen úgy döntött, hogy új versenyzőjüket nem dobják be azonnal a nagyhalak közé a világkupa mezőnyébe, hanem először a második vonalnak számító IBU Kupában kezdik el versenyeztetni. Erről a sorozatról viszonylag kevés szó esik, hiszen bár az IBU égisze alatt zajlik, de teljesen más versenynaptár szerint, valamint a világkupa állomásaitól eltérő helyszíneken rendezik meg a futamokat. Legyinteni azonban már csak azért sem érdemes rá, mert kiváló versenyeztetési és fejlődési lehetőséget kínál a feltörekvő, tehetséges biatlonosok számára, akik ha villanatanak valamit az IBU Kupában, a következő hétvégén már könnyen a világkupa csapatban találhatják magukat. Az elmúlt években ebben a sorozatban tűnt fel Karoline Offigstad Knotten, Johanna Skottheim és Ida Lien, valamint Johannes Dale, Fabien Claude és Philipp Horn, akik már valamennyien stabil világkupa szereplők, némelyikük pedig a közvetlen élmezőny tagja.

Az IBU Kupa 2020/2021-es szezonjának első fele teljes egészében a koronavírus-járvány áldozatául esett, a sorozat így csak a mögöttünk hagyott hétvégén kezdődhetett meg. A tervek szerint három helyszínen lebonyolított összesen öt versenyhétvégét követően hirdetnek majd szakági, valamint összetett győztest. Az arberi nyitóhétvége női 7,5 km-es sprintversenyére, a zártkapus lebonyolítás dacára, a szokásosál jóval komolyabb figyelem irányult, itt debütált ugyanis biatlonosként a svédek újonca, Stina Nilsson. Teljesen szokatlan jelenség, hogy valaki olimpiai- és világbajnokként érkezik ebbe a sorozatba, az ellenkező irányú mozgás, azaz az IBU Kupában töltött éveket követően megszerzett nagy eredmények, már sokkal inkább bejáratott út.

A biatlonos életét megkezdő Nilsson mindkét sprintet teljesítette Arberben, az első futamban öt lövőhibával (1+4) a 99. helyen zárt, az egy nappal később rendezett második sprintben azonban már javított, a lőtéren 2+1-et teljesítve a 69. helyen végzett. Messzemenő következtetéseket természetesen nem szabad levonni ebből a teljesítményből, hiszen a svéd klasszis egyrészt sérülésből visszatérve próbál meg formába lendülni, másrészt pedig svéd háziversenyeken kívül az arberi hétvégén állt életében először oda éles biatlon verseny rajtjához. Hogy futóteljesítményben is van még hova fejlődnie, azt jól mutatja az első futam eredménye, ahol a sífutásból érkezve is csupán az 54. legjobb futóeredményt tudta felmutatni. Maga az érintett az első futamot követően a svéd Aftonbladetnek nyilatkozva visszafogottan, ugyanakkor mosolyogva, elégedetten nyilatkozott:

„Nem ez volt a legjobb versenyem, de nagyon örülök, hogy túl vagyok a bemutatkozáson. Most már előre tekintek, és bízom benne, hogy lesz ez még jobb is.”

A biatlonba most már élesben is belekóstoló Stina Nilsson kérdésre válaszolva a futáshoz szükséges magas pulzusszám és a hatékony lövészethez elengedhetetlen nyugalmi állapot szinten tartásáról, ezek összhangjáról is szót ejtett röviden:

„Biatlonosként meg kell tanulnom hogyan találhatok el öt korongot úgy, hogy közben jó tempóban fussak. Egyelőre ezt én még nem tudom, de sokat fogok azon dolgozni, hogy elsajátítsam ezt a képességet.”

Fotó: Europress/AFP

A svéd női biatlon manapság a legszebb napjait éli, hiszen mindhárom eddigi váltóversenyen dobogóra állva (egy futamot megnyerve) a csapat vezeti a váltók világkupáját. A négytagú váltó tagjai közül az eddigiek alapján az Oeberg nővérek helye biztos, a másik két pozícióra pedig a Linn Persson-Johanna Skottheim-Mona Brörsson hármasból kerül a szakvezetés által akutálisan legjobbnak vélt kettő. A svéd sajtó felvetésére Stina Nilsson rövidre zárta a kérdést abban a tekintetben, neki mennyire lehet reális a világkupa mezőnye ebben a szezonban:

„Tisztázzuk, egyelőre ez az én szintem, ahol most vagyok. Azok a lányok, akik a világkupában szerepelnek, sokkal jobbak nálam és megérdemlik, hogy ott legyenek. Nincs hova sietnem, ha sikerül fejlődnöm, előbb-utóbb biztosan én is szintet léphetek.”

A Hanna Oeberg, Elvira Oeber, Linn Persson, Mona Brörssön összetételű svéd női biatlon váltóFotó: Europress/AFP

A most beinduló IBU Kupa mezőnye még egy hétvége erejéig marad Bajorországban, január 20-23 között ugyanis továbbra is Arber ad otthont a különböző futamoknak. Stina Nilsson ismét megméretheti magát sprintben, valamit lehetősége lesz kipróbálni a leghosszabb távot, a 15 km-es egyéni indításos versenyt is. Az IBU Kupa mellett természetesen folytatódik a világkupa sorozat is, a nagyok mezőnye Antholzba látogat, hogy a pokljukai világbajnokság előtti utolsó erőfelmérőn vegyen részt. A 2020-as világbajnokság helyszínén január 21-24 között egyéni indításos, tömegrajtos, valamint váltóversenyeket rendeznek.

részben via Aftonbladet