Alpesi sí - Akkora dráma zajlik Kitzbühelben, hogy az még arrafelé is ritka
Akkora dráma zajlik Kitbühelben, hogy az még arrafelé is ritka
Fotó: Europress/AFP

Akkora dráma zajlik Kitzbühelben, hogy az még arrafelé is ritka

Szabó GáborSzabó Gábor
2021/01/23 09:21

Már az előjáték sem volt akármilyen: első lendülettel Wengenből egy lesikló és egy műlesikló versenyt át kellett rakni a Steifre, mert megjelent a koronavírus brit mutánsa a helyi szállodások között, így bármennyi munkát és pénzt költöttek a szervezők az előkészületekre, a Lauberhonrennen elmaradt, néhány brit síturista miatt, akik úgy gondolták, hogy nekik a pandémia kellős közepén is Wengenben kell karácsonyozniuk. Meg persze a svájci hatóságok miatt, akik beengedték őket.

Aztán a kitzbüheli első hétvégét, amikor is két műlesikló versenyt rendezték volna, át kellett rakni Flachauba, mivel a brit mutáns a közeli Jochbergen is megjelent, pedig Flachauban sokkal jelentősebb volt a fertőzöttség, mint Kitzbühel környékén, csak ott nem volt éppen jelen a mutáns. Így aztán Jochberg teljes lakosságát letesztelték, majd a múlt vasárnap zöld utat adtak két lesikló és egy szuperóriás-műlesikló versenynek a Streifen, melyek közül az első tegnap fél 12-kor gond és nézők nélkül meg is kezdődött. 

Persze furcsa volt a Hannenkamrennen Schwarzenegger, Ecclestone, sör vodka-füge, parti és tangóharmónika nélkül, de legalább egy darabig gond nélkül jöttek a sízők.

Ötödiknek az a Beat Feuz, aki eddig négy alkalommal volt második, 2017-ben pedig minden idők egyik legnagyobb menetének a végén szinte győztesként csapódott a hálóba a Traversen. Hogy aztán kikászálódva onnan, úgy mutassa fel az 50 ezer őrjöngő nézőnek a sílécét, ahogyan Diego Maradona a vb trófeát. Feuz odatette magát nagyon, zseniálisan síelt, talán csak a Hausbergkante után hagyott a pályában néhány tizedet. Magabiztosan vezetett, akkor is amikor a legnagyobb ellenfelei – Mayer és Paris – már célba értek. 

A dráma óvatosan somfordált bele a képbe, szinte észre sem vettük.

Ryan Cochran-Siegle a szezon egyik legizgalmasabb síelője, aki a győzelemre is esélyes volt, magához képest egy közepes menet végén bukott a Traversen. Nem túl nagyot, de a lécei leoldottak, és mivel pont két háló illesztésénél csapódott be, kiesett a pályán kívülre. Levette a sisakját, és megvárta a segítőket, akik helikopterrel érkeztek. Kedélyesen elbeszélgettek, majd úgy döntöttek, hogy azért elviszik a spittali kórházba, méghozzá helikopterrel. Cochran így beszállt a „tepsibe” – oda, ahova a sízőket azért általában inkább rakják – és felemelt fejjel (!), nézelődve, jól láthatóan élvezte a néhány perces túrát. Az ORF kommentátorok hegyi taxiról beszéltek, és bevallom nekem is túlzott elővigyázatosságnak tűnt az egész. Elvégre arról szóltak a hírek, hogy Cochran pusztán a vállát fájlalja. De természetesen – mint mindig – az egészségügyiseknek lett igaza. mert találtak az amerikai nyakánál egy hajszálrepedést. Így ő a hétvége hátralévő részére kidőlt, a mentéssel pedig eltelt fél óra.

Amikor újraindult a verseny néhány felejthető menetet követően következett az utolsó síző, aki még veszélyes lehetett Feuzra, honfitársa, Urs Kryenbühl. Az egyetlen, akinek már két dobogója is volt a szezonból. Kryenbühl retteneteset bukott a Zielsprungnál nem sokkal a cél előtt, mikor is majd 150 km/h-val érkezve a hátszél leforgatta a léce elejét, ő pedig gyakorlatilag fejest ugrott előre. Az embernek rögtön felsejlett Dani Albrecht 2009-es bukása ugyanitt. Dani akkor három hétig volt kómában, de Kryenbuehl ennyire azért nem járt rosszul: agyrázkódás, kulcscsonttörés illetve két szakadt szalag a térdében. Az esése pillanatában sokan aláírták volna, gyanítom, maga az érintett is.

Eltelt újabb fél óra a mentéssel, és nyilvánvalóvá vált, az utolsó ugratóról még sok szó esik majd, hiszen a harmadik edzésen Johan Clarey is itt bukott, és a versenyzők már akkor reklamáltak, hogy veszélyes. Ellenben sokan azt hitték, a dráma itt véget is ér, hiszen nem volt már fenn senki, aki esélyes lett volna akárcsak egy jó eredményre is.

Ám egyfelől picit besötétedett, miután a nap lebucskázott a hegy mögé, másfelől felerősödött a szél, mely ráadásul hátszél volt a célegyenesben és így értelemszerűen a Zielsprungnál is. A versenyzők egyre nagyobb tempóval érkeztek az ugratóhoz, és egyre nagyobbakat ugrottak. Síugrásban biztosan lejjebb vitték volna a beülőt, itt azonban ilyenre nem volt lehetőség. Ehelyett 24 síző után megállították a versenyt. 

Az már szinte mellékszál, hogy a főbíró Markus Waldner koronavírusos, így ebben a rendkívül kényes helyzetben két debütáló bírónk volt Emmanuel Couder és Hannes Trinkl személyében. Utóbbi hiába lesikló világbajnok, azért aligha arról álmodott, hogy élete első fellépésén neki kell majd eldöntenie, hogy mi a jobb: 

kockára tenni a versenyzők testi épségét, vagy megfosztani Beat Feuzot élete első győzelmétől Kitzbühelben.

Merthogy Feuz győzelméhez kellett 30 síző, aki megkezdi a versenyt, és volt néhány pillanat, amikor ez rettenetesen távolinak tűnt. Sőt, olyan pillanat is akadt, amikor maga Feuz is feladta. Egy valaki nem adta fel, ez pedig Peter Schröcksnadel, az osztrák szövetség mindenható, ám már 79 éves elnöke. Ő egy pillanatra el nem hagyta a célterületet, és addig telefonált, amíg Trinklék leengedtek egy előfutót majd két versenyzőt. Nyugodtabbak nem lettek, mert akik lehetőséget kaptak, azok úgy mentek, mint az „állatok”, nem véve tudomást a hátszélről, nem véve tudomást semmiről. Roló le, ők versenyezni jöttek. Így aztán a verseny megint leállt mindenki tudta mi forog kockán: mindenki Feuz győzelmét kívánta, amit rettenetesen megérdemelt, de azt is tudta, hogy mi forog kockán, a szél és a sötét miatt. Meg úgy egyébként is, hiszen ez maga a Streif.

Végül aztán valahogy, nagy nehezen, lejöttek még négyen, akik közül csak Feuz csapattársa, Ralph Weber produkált egy nyugdíjas menetet, a többiek nem nagyon védekeztek. Amikor Brice Roger is célba ért Trinklék lefújták a versenyt. 

Jó lenne hinni, hogy Schröcksnadel amit tett, azt Feuzért tette és nem volt valami záradék a tévés szerződésekben, visszafizetendő összegekről félbeszakadt verseny esetében, mert az úgy nagyon szép történet lenne. Mégha a tűzzel is játszottak, hiszen a verseny három órát tartott, majdnem sötétben ért véget. 

Ma pedig elmarad, mivel egész éjjel esett az eső, így aztán lesz idejük a szervezőknek, picit foglalkozni az ugratóval, és eldönteni, hogy holnap milyen versenyt tartanak, Super-G-t vagy lesiklást. Ha ők döntenek akkor nyilván az utóbbit, ha az időjárás, akkor magad a Super-G.

Hozzászólások