Téli sportok - 20 év: köszönjük, Dai!
20 év: köszönjük, Dai!
Daisuke Takahashi Fotó: Europress/Getty

20 év: köszönjük, Dai!

Ajkler ZitaAjkler Zita
2014/10/15 16:11

Az első volt, sok mindenben. Japán férfiként anno először nyert 2002-ben juniorként világbajnokságot, majd a felnőttek között is meg tudta ezt ismételni és elsőként állhatott fel olimpiai dobogóra is hazája férfiúi közül 2010-ben Vancouverben. Emellett elsőként nyert Grand Prix döntőt 2013-ban de korábbi bronzérmét 2005-ből sem volt képes elérni előtte senki. Emellett Japánban a 9.legnépszerűbb hazai sztár és ha csak a női szavazókat nézzük, akkor a jóval előkelőbb 4. hely az övé.

Tény, a műkorcsolya világa egy igazi egyéniséggel lesz szegényebb nélküle. Sokunk nagy kedvence volt, hihetetlen előadói adottságaira sokan emlékeznek. Rengeteg olyan programot lehet a nevéhez kötni, ami nélküle nem lett volna olyan, amilyen. Mozgáskultúrája, muzikalitása kivételes, egyedi és utánozhatatlan volt.

8 évesen az édesanyja vitte le a jégre, bár ő inkább jégkorongozni látta volna szívesen azonban a kicsi fiúcska máshogy döntött. Már karrierje elején kitűnt és bár neki is megvoltak a maga hullámhegyei, azért saját elmondása szerint ő sem gondolta volna, hogy három olimpián részt vesz majd. Az új pontozási rendszerhez kvalitásainak köszönhetően remekül tudott alkalmazkodni, eredményei folyamatosan voltak és hatalmas szerepe volt a japán műkorcsolyázás népszerűsítésében is- pályafutása elején még messze nem volt ennyire sikeres a sport hazájában, mint most. Szimpatikus egyéniségével és előadásmódjával sokakat megnyert.

Edzőváltások és kisebb-nagyobb sérülések szegélyezték útját de ez a sportolók élete és ahhoz képest az ő statisztikai adatlapjára még bőven kiférnek az elfogyasztott edzők nevei - ez pedig műkorcsolyában szintén pozitív dolog. Ami kevésbé az, az pedig az élsport velejárója: a sérülés. Őt sem kerülte el, 2008-ban komoly térdproblémái és a műtét miatt ami sajnos szükséges volt, kimaradt a szezon és a tavalyi évben sem volt teljesen egészséges (tényleg zárójelben tehető hozzá, hogy az élsportban az ilyen úgymond kisebb sérülések szinte természetesnek mondhatóak) de a karrierjének végül nem egyértelműen ez vetett véget. Tény, hogy a tavalyi év végén 2014-ben, harmadik olimpiáján a hatodik helyen végzett és azt nyilatkozta, kimerült. Elmondása szerint sokszor úgy gondolta, hogy egy lassú folyamat végére jut majd el a befejezéshez de rájött: hirtelen kell megtennie és így is lett. Nem árulta el, mihez szeretne fogni vagy mik a tervei a jövőre nézve. Korábbi nyilatkozataiban szerepelt az edzősködés de nyilván minden ki fog derülni a maga idejében.

Az biztos, hogy mi, rajongók is hasonlóan vegyes érzésekkel búcsúzunk tőle mint az édesanyja: boldog és szomorú is egyben de kívánja, hogy fia találja meg az élet további területén a számítását és boldogságát. Mindenesetre köszönjük az elmúlt éveket és a felejthetetlen programokat!

Hozzászólások