Snooker - A Crucible arany napja - Wilson szívszaggató és O'Sullivan tiszteletlen győzelme
A Crucible arany napja - Wilson szívszaggató és O'Sullivan tiszteletlen győzelme
Fotó: WST

A Crucible arany napja - Wilson szívszaggató és O'Sullivan tiszteletlen győzelme

Buzás GáborBuzás Gábor
2020/08/15 10:35
Ilyet még nem látott a Crucible színház, egészen elképesztő dolgokat hozott az elődöntők utolsó napja. Már önmagában az is rendkívüli, hogy mindkét mérkőzést döntő frame-be torkollt - ilyen még nem volt soha korábban a Crucible-ben.

Kyren Wilson és Anthony McGill mérkőzésének befejező szakasza került sorra először. Az előző napon Wilson jócskán felülmúlta a szenvedő skótot: a 16 frame-ből 11 az angolé lett, aki 6-2-es hátrányból 13-11-re fordította meg az állást. Egyetlen kiemelkedő momentuma volt az ellenfelének: a csütörtöki utolsó frame, melyben egy szenzációs 136-os breaket lökött úgy, hogy egész nap képtelen volt elérni az 50-et is. 

Ezzel a breakkel szerzett némi önbizalmat, és a pénteki folytatásra teljesen máshogy állt ki. Egymást érték a nagy breaket, Wilson 94-esére McGill három 80 felettivel válaszolt, és ezzel ki is egyenlített. 14-14-nél az aktuális forma alapján inkább a skót tűnt esélyesnek a döntőbe jutásra. 16-15-ra vezetett is, de Wilson kiharcolta a döntő frame-et.

És ekkor következett az, amitől sokáig feledhetetlen lesz ez a csata. 61 percig tartott a döntő frame, eszméletlen fordulatokat (és hibákat) hozott, ketten összesen 186 pontot szereztek, amivel igen közel kerültek a 192-es rekordhoz - a Crucible-beli pontrekordot persze megdöntötték. Ez a magas pontszám jelzi, hogy mennyi hiba volt a frame-ben. Leírom a legfontosabb történéseket, de akinek van rá lehetősége és ideje, annak javaslom, hogy mindenképp nézze vissza, mert óriási dráma volt.

Az egész ott kezdődött, hogy amikor már csak három piros volt az asztalon, és kettő rossz helyen, akkor Wilson gyönyörűen játékba hozta az egyiket, csakhogy aztán kihagyta az immár ziccer lökést. Ekkor ő vezetett 47-39-re, mintegy 15 perc után.

Aztán néhány belökés után elkezdték üldözni az utolsó pirosat. Ez eltartott bő tíz percig, mígnem Wilson adott egy csodás snookert. Így ő lett a fent említett sok hiba haszonélvezője, ugyanis ezzel az egy lökésével szerzett 35 pontot, McGill nyolc hibáját követően.

day-15-afternoon-3-1024x681.jpgFotó: WST

És Wilson ezzel túljutott a matchballon! Így már nem rakathatta vissza az állást, nem gyűjtögethette tovább a hibapontokat. 90-52-re vezetett 34 perc játék után. Csakhogy rögtön McGill hibái után nagyot rontott, és beesett a fehér. McGill ezzel "visszajött" matchballon innenre. Sőt, Wilson nem sokkal később ismét elkövetett egy hatalmas hibát: vékonyan akarta eltalálni a pirosat, de nem sikerült, és ismét beesett a fehér. Már-már komikussá kezdett válni a helyzet, de persze a tét hatalmas volt, hiszen mindketten életük első világbajnoki döntőjéért küzdöttek.

A következő drámai helyzetet az szolgáltatta, hogy a piros megállt a jobb középső lyuk előtt, de úgy, hogy csak a D felől lehetett belökni. A fehér persze az asztal alján állt meg. A felső rövid falról be lehetett volna lökni, de Wilson olyan hártyavékonyan találta el, hogy nem esett be. McGillnek elég lett volna eltalálnia, szintén a felső rövid falról, de nem talált ... aztán Wilson sem ... aztán a skót másodjára mégis belökte, és hirtelen megcsillant előtte a győzelem lehetősége. Fekete a lyuk szájában, a többi színes jól áll, meg lehet oldani. Sőt, meg kell oldani!

Persze belökte a feketét, majd a sárgát is, de az utóbbi lökése nagyon rosszul sikerült. Elakadt a kék és a barna között "tévelygő" rózsaszínben, ami így takarta a zöldet. A zöldet is bő tíz percig kergették, egészen addig, míg Wilson nem lökött egy gyenge safety-t. Annyira rossz lett a lökés, hogy beesett a zöld. És ezzel az óriási mázlival Wilson ismét túljutott a matchballon. Látható volt Wilsonon, hogy teljesen kiborult, hiszen nyilván nem így akart győzni, nem így akart bejutni élete első világbajnoki döntőjébe. Arról nem is beszélve, hogy McGillel junior koruk óta ismerik egymást, kifejezetten jóban vannak, így aztán Wilson különösen át tudta érezni, hogy min mehet keresztül a skót.

Csodálatos meccs volt, elsősorban a záró etap miatt, mely rendkívül magas színvonalat hozott. A döntő frame persze kivétel ezalól, de cserébe olyan izgalmakat élhettünk meg, melyek az 1985-ös döntőt juttatták az ember eszébe. Egyetlen hibája volt ennek a mérkőzésnek, hogy nem a döntő volt. 

És aztán következett az "előrehozott döntő", O'Sullivan és Selby mérkőzésének utolsó felvonása. 16-14-re vezetett a háromszoros világbajnok, amikor valami átkattant O'Sullivanben. Szűk negyed óra alatt kiegyenlített, és a döntő frame-et is viszonylag gyorsan lerendezte. Selby-nek volt némi esélye, de hiába adott snookert, az ötszörös világbajnok kimenekült. 

Erről a meccsről messze nem lehet annyit írni, mint a másikról, mert O'Sullivan nem hagyta, hogy hasonlóan izgalmas legyen. Mindent feltett egy lapra, teketóriázás nélkül támadott, és minden bejött neki. Selby tiszteletlennek minősítette a játékát a meccs után, de hozzátette, Ronnie már csak ilyen. És tényleg, miért pont ebben a helyzetben vált volna alázatossá O'Sullivan?

Érdekes módon Wilsonék elődöntője hozott magasabb színvonalat. Ketten együtt hat százas breaket löktek, és 12 további 70 felettit. O'Sullivanék két százast és további tíz 70 felettit hoztak össze. Selby nem is lökött százast. Erre a meccsre alighanem rányomta a bélyegét az, hogy aki innen bejut a döntőbe, az toronymagas favorit lesz.

És ahogy az elődöntők alakultak, ez végképp igazzá vált. Mármint hogy ebben a felállásban O'Sullivan az abszolút esélyes. Minden teher legördülhetett a válláról azzal, hogy túljutott a mumusán. Wilson esetében viszont még az is kérdéses, hogy tudott-e egyáltalán aludni a pénteki döntő frame után...

A döntő szombaton 14:30-kor kezdődik, és 18 nyert frame-ig tart. Az Eurosport élőben közvetíti mind a négy szakaszt. Már ha egyáltalán lesz annyi.

Hozzászólások