Snooker - Ronnie: Boldog a barátnőddel vagy, nem a világelsőséggel
Ronnie: Boldog a barátnőddel vagy, nem a világelsőséggel
Fotó: Europress/AFP

Ronnie: Boldog a barátnőddel vagy, nem a világelsőséggel

Farkasvolgyi GáborFarkasvolgyi Gábor
2019/04/09 13:55
“Boldog a barátnőddel vagy, megelőzni valakit a világranglistán, az nekem nem jelent boldogságot, az valami más” 

Kérdezz, felelek Ronnie O’Sullivannel

A közelgő világbajnokság apropójából, no meg azért, mert a szurkolók és kollégák legnagyobb örömére a minap meghosszabbította az Eurosporttal való közreműködéséről szóló szerződését, csatornánk interjút készített Ronnie O’Sullivannel, a Snooker jelenlegi legnépszerűbb és talán a valaha volt legnagyobb játékosával.

Hogyan értékelnéd a jelenlegi formádat

Prestonban úgy éreztem, hogy jó formában vagyok, hogy erős vagyok, hogy rendben van minden. Viszont a legutóbbi tornán (Coral Tour Championship, a szerk.) úgy érzem, hogy szerencsém volt. Egyáltalán nem éreztem volna magam csalódottnak, ha kikapok. Leginkább azért nem, mert örültem volna Neil sikerének, mert ő egy remek fickó és egy igazi profi.

035_bjl6706274.jpg Fotó: Europress/AFP

Veled kapcsolatban sokan sokszor felhozzák, hogy szeretsz szembe menni a közakarattal, hogy nem nagyon palástolod az érzelmeidet. Ezt mivel magyarázod?

Ez véleményem szerint nézőpont kérdése. Érzelmes típus vagyok, aki néha feszültté tud válni, ám a feszültséggel együtt egy óriási akarat, egy vágy is párosul, a győzni akarás vágya.  Nem hiszem, hogy a feszültség, a frusztráció az rossz dolog lenne, csak jól kell használni. Nagyon veszélyes fegyverek mindkettő, nem mindegy, hogyan használja az ember, akár vissza is üthet. A passzívizmus szerintem nem jó, akkor nincs szenvedély, ha nincs szenvedély, akkor pedig semmi sincsen. Számomra a feszültség az egy normális dolog, sosem negatívumként éltem meg, sokkal inkább egy hajtóerőnek jellemezném, amely messzebbre visz, amely a következő szintre tud emelni. Van amikor a tehetség mit sem ér, akkor lép előtérbe a személyiség. A történet igazából arról szól, hogy mennyire akarod a győzelmet. És ezt az akarást, az akarás mögötti érzelmeket sohasem kell titkolni, palástolni.

Boldoggá tesz, hogy ismét világelső vagy?

A boldogságot sok helyen megtalálhatod. Boldog lehetsz egy barátoddal, boldog lehetsz egy családtaggal, élvezheted a meghitt pillanatokat. Boldog lehetsz a barátnőddel is, de megelőzni valakit a világranglistán az számomra nem jelent boldogságot, az valami más. Ne érts félre, jó érzés, de ez az érzés az elvégzett munkából fakad, hogy megérte melózni. Én ezt nem hívnám boldogságnak. Nem azért játszom, nem az hajt, hogy világelső legyek. Ez sohasem szerepelt a céljaim között, teljesen más dolgok hajtottak, amikor elkezdtem snookerezni, a világelsőség nem volt közte. Nem úgy ülök itt, hogy azon merengek, hogy „igen, elértem azt, amit akartam, elértem a célom”, mert ezt soha sem terveztem meg előre.

035_20180916_92238.jpg Fotó: Europress/AFP

A rekordok tömkelege, melyeket megdöntesz, azért csak jó érzéssel töltenek el, nem?

Egy olyas valakinek, mint én, aki a példaképeimet néztem napról napra, olyanokat, mint Stephen Hendry vagy Steve Davis nagyon fontosak, hogy ezeket a rekordokat megdönthettem. Jó érzés, hogy beállítottam Hendry csúcsát a tornagyőzelmek tekintetében és már nekem is 36 darab trófeám van. Az is óriási érzés, hogy 19 Triple Crown győzelemmel rendelkezem, ahogy az 1000 darab 100-as break is egy olyan rekord, amelyre mérhetetlenül büszke vagyok. Szóval, hogy a kérdésre is válaszoljak, ha visszatekintek a pályafutásomra, akkor igen, büszke vagyok a rekordjaimra

Mennyire jelent sokat, hogy beállítottad Stephen Hendry rekordját a tornagyőzelmek terén?

Ez is attól függ, hogy milyen vágyaid vannak. Ha az a vágyad, hogy valakit utolérj, ha másokat hajszolsz, akkor valószínűleg sokat jelent egy ilyen rekord. De én soha nem gondolkodtam így. Úgy gondolom, hogy a snooker sokkal fontosabb annál, mint hogy másokat üldözzünk, a rekordok is szépek meg jók, de van annál is fontosabb, mégpedig az, hogy élvezem amit csinálok és hogy ez egy csodálatos sportág. Az életem jelenlegi szakaszában az a lényeg számomra, hogy a legtöbbet kihozzam magamból, hogy szórakoztassak, nem pedig, hogy üldözzek valakit, vagy valamit. Nem szeretnék aggódni dolgokon, főleg olyanokon nem, amelyek nem is elégítenek ki valójában.

  051_XxjpbeE001975_20180916_TPPFN0A001.jpg Fotó: Europress/AFP

Mesélj nekünk az Eurosporthoz fűződő viszonyodról

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez a dolog az Eurosporttal valószínűleg a legjobb dolog, ami történhetett velem az utóbbi jó pár évben. Imádok együtt dolgozni Jimmy-vel (Jimmy White, a szerk.) és Neil-el (Neil Foulds, a szerk.) és szeretem nézni a meccseket és az utazásokkal sincs bajom. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert igazság szerint nem is gondoltam volna, hogy szembe jöhet velem egy ilyen lehetőség. Játékosként nem feltétlenül azzal foglalkozol, hogy mi lesz a munkád majd pályafutásod végeztével, de azért nem árt előre gondolkodni. Én már azért agyaltam ezen és ekkor jött a megkeresés. Fejest ugrottam, mert ki akartam próbálni magam, meg akartam bizonyosodni arról, hogy megy-e ez nekem, vagy sem. Arra kellett rájönnöm, hogy ez egy nagyszerű dolog, hiszen így is a sportág körül vagyok, csak nem kell stresszelnem minden nap, nem kell gyakorolnom. A játékon kívül is rengeteg szépsége van ennek a sportágnak, többek között az utazás, az, hogy emberekkel találkozhatok és ezt az Eurosportnak köszönhetem.

eurosprot.png Fotó: Europress/AFP

Milyen érzés analizálni a vetélytársak játékát?

Érdekes, hiszen azért én leginkább még játékos vagyok és amikor kérdezek, akkor azért megfordulhat az alany fejében, hogy én most valami titkot szeretnék kiszedni belőle, de nem erről van szó. Ugyanakkor van egyfajta felelőségem és feladatom is, hiszen a nézőkért dolgozom, nekik kell információkkal szolgálnom. Fel kell tennem tehát ezeket a kérdéseket és bizony néha kritizálnom is kell, hiszen ilyenkor nem játékos, hanem szakértő vagyok. A nézők nem gondolhatják rólam azt, hogy nem vagyok őszinte. Riporterként a legjobb kérdéseket kell feltennem és őszintén kell válaszolnom, őszintén el kell mondanom a véleményem, mert a nézők azt akarják hallani.

Mit gondolsz, van még benned tornagyőzelem?

Nyilván Hendry csúcsának a beállítása egy szép dolog, ráadásul az utolsó két tornát, amelyen játszottam én nyertem, szóval nem mondhatjuk, hogy hanyatlana a formám. Persze sosem lehet tudni, a pályafutásom vége azért már közeleg, ugyanakkor jelenleg még elég jól érzem magam, a formám rendben, a játéktudásom is, szóval ha ebből indulok ki, akkor igen, lesz 37. és további tornagyőzelem a jövőben. Hogy mikor, azt viszont nem lehet megmondani. Lehet, hogy még ebben az idényben, de az is lehet, hogy utána, vagy az azt követő szezonban.

Szeretsz a Crucible-ben játszani?

Ez is nézőpont kérdése. Van, aki nagyon szereti azt a helyszínt. Akikkel beszélek azok lenyűgözőnek találják a Crucible-t, a világbajnokságot a lebonyolítást, hogy hosszabbak a mérkőzések. Nézőként és újságíróként valószínűleg a legjobb torna a világbajnokság. Játékosként már nem feltétlenül, mert borzalmasan elhúzódhat, ráadásul sok az üresjárat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a legélvezetesebb torna, ugyanakkor profiként bizonyára nem szeretnéd úgy befejezni a pályafutásodat, hogy ne legyen legalább egy vb-címed. Minden játékos arról álmodik szerintem, hogy legalább egyszer megnyeri a vb-trófeát és ha már megnyerted, akkor kipipálhatod. Hogy hétszer győzni jobb-e, mint mondjuk háromszor? Ez is attól függ, hogy kinek mi a véleménye, hogy kit mi hajt. Akit a statisztikák és az eredmények, annak nyilván a több cím nagyobb jelentőséggel bír. Ez attól függ, hogy miben látod a sikert.

rin.jpg Fotó: Europress/AFP

A snooker vajon miért nem kap akkora elismerést, mint más sportok?
Ha üzleti szempontból vizsgáljuk, akkor a tenisz vagy a labdarúgás globális sportágak. A snooker viszont nem, éppen ezért nem is irányul rá akkora figyelem. Nem annyira szexi, mint a Forma 1, sokan unalmasnak tartják, nem sok női nézőnk van és a fiatalok sincsenek oda érte annyira. Népszerűségét tekintve meg sem közelíti a mainstream sportágakat, nagy a lemaradása ebben a tekintetben. De megvan a maga bázisa, ugyanakkor sohasem lesz egy üzleti aranybánya. Megvoltak az igazán sikeres évtizedei, mint a 80-as és a 90-es évek, de azok elmúltak. Igazság szerint eljött az idő a változásra, arra, hogy kicsit népszerűbbé tegyük, de ehhez olyan emberekre lenne szüksége a sportágnak, akik haladó gondolkozásúak.

Mit gondolsz, van jelenleg olyan játékos, aki képes lehet legyőzni téged a világbajnokságon?

Nem szabad, hogy lebecsüld a játékosokat, a sikerek nem vakíthatnak el. Rengeteg olyan játékos van a mezőnyben, akik megnyerhetik a világbajnokságot, akik eséllyel várják a tornát. Persze az, hogy jó formában vagyok sokat jelent, leginkább az önbizalmamnak, hiszen így pozitívan várom az előttem álló feladatot, magabiztos vagyok, kicsit lazább, de ez nem jelenti azt, hogy meg is fogom nyerni a világbajnokságot. Véleményem szerint van hat, hét olyan játékos, akik közül bárki eséllyel harcol a trófeáért.

Ha tehetnéd változtatnál valamin, vagy elégedett vagy a pályafutásoddal?

Ha valaki azt mondaná nekem, hogy újra csinálhatom az egészet, akkor vajon akarnám-e ugyanúgy, vagy inkább vállalnám a rizikót és másként csinálnék-e mindent? Szerintem mindent ugyanúgy csinálnék, ugyanakkor vagyok annyira kíváncsi, hogy érdekelne, hogy mi van a másik oldalon. Szeretném megnézni mások élete hogy alakul az enyémmel párhuzamosan. Szóval nem tudom, mert ez utóbbi kockázatos lenne, ha a tutira mennék, akkor ismételnék, ami egyúttal azt is jelenti, hogy elégedett vagyok azért azzal, ahol jelenleg tartok.

Van kiemelkedő momentum a pályafutásod alatt?

Ha visszatekintek, akkor nehéz azért megmondani, hogy melyik volt a legjobb vagy a legrosszabb időszaka a pályafutásomnak. Vannak kiugró pillanatok, korszakok. A 2012-es világbajnokság volt valószínűleg az, ahol a legjobban játszottam, ugyanakkor egy teljes idényt kiülve a 2013-as vb-t is megnyertem, pihenten, frissen. Az egy furcsa tapasztalat volt, hiszen egy tornát játszottam mindössze, így az is különleges valahol. 2008-ban és 2009-ben nagyon rossz korszakomat éltem a magánéletemben és a sportban egyaránt, egyik kihatott a másikra. Akkor azt gondoltam, hogy az a vég kezdete, de végül szerencsés voltam, hiszen akkoriban találkoztam Steve Petersszel, aki meggyőzött, hogy érdemes folytatni, hogy adjak egy újabb esélyt magamnak.

Mi az amiért még mindig élvezed a játékot?

Annyi féle dolog miatt, nem lehet ezt egyszerűen megmagyarázni. Biztos, hogy nem a győzelem vagy a vereség miatt, hiszen egy snooker mérkőzés vagy egy torna sokkal több ezeknél. Az, hogy hogyan szerepelsz, hogyan, milyen formában játszol az sokkal fontosabb. Volt olyan mérkőzésem, amelyet elveszítettem, mégis boldog voltam, hogy részese lehettem annak a találkozónak. Az eredmény nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de ez előfordul, viszont a meccs maga rengeteget adott.

Úgy gondolom, hogy 70, 80 éves koromig azért csak eléldegélek, tehát addig azért jó lenne érdekes dolgokkal foglalkoznom. A Snooker rengeteg jót adott az életem során, persze adott olykor kevésbé jókat is. Ha egy tortához kéne hasonlítanom, akkor 90%-a jó, a maradék 10% csak a rossz. Azért ez nem egy rossz arány, ugye?

Miért lökted az 1000. százas break-nél az utolsó golyók valamelyikét a bal kezeddel?

Amikor bal kézzel játszom, az egyet jelent a szabadsággal. A bal kezemnek sokkal tartozom, mert igazából az tartott a sportban, annak köszönhetem az optimizmusom egy részét, az tesz teljessé. A játékom legnagyobb részét a jobb kezemmel végzem, de voltak fontos momentumai a pályafutásomnak, például a maximumom Ding ellen, amikor az utolsó feketét a bal kezemmel löktem. Ez csak arról szólt, hogy nem akartam, hogy a bal kezem kimaradjon a jóból. Nem akartam, hogy azt gondolja, hogy elfeledkeztem róla. Az 1000. százas is erről szólt, egyfajta köszönet a bal kéz felé, hogy nem felejtettem el, hogy sokat köszönhetek neki, hogy fontos nekem.


A snooker miért és miben különbözik a legtöbb sportágtól annyira? 

Sokan azt mondják, hogy a Snooker nem is egy sport, hiszen nem rohangálsz az asztal körül, vagy nem kell bunyóznod az ellenféllel. Viszont vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy ez bizony sport, mint például Stephen Fry, akit én az egyik legintelligensebb, legokosabb brit embernek tartok, ő például csodálja a Snookert. Ha valaki, mint Fry élvezi és sportágként tekint a Snookerre, akkor kik vagyunk mi, hogy kétségbe vonjuk a véleményét? Nem fizikális sport, sokkal inkább a mentális erőt veszi igénybe. Olyan mint a sakk, csak itt golyók vannak bábuk helyett.

A közösségi médiában aktív vagy?

Manapság borzasztóan nehéz kivonnod magad a közösségi média alól, az utóbbi 20 évben nagyon népszerű lett. Olyan, mint annak idején a valóság show-k. Az emberek egy része már a Twitterről veszi a híreinek egy részét, a véleményét is ott kürtöli világgá. Az én véleményem az, hogy ha nem ebből élsz, tehát nem a közösségi média nyújtja a megélhetésedet, akkor jobb kimaradni belőle, pontosabban inkább jobb meghúzni egy bizonyos határt. Van létjogosultsága persze, fontos jelen lenni, megkerülhetetlen része az életnek már, de én inkább úgy vagyok vele, hogy alkalmazok valakit, aki működteti számomra. Néha persze felmegyek az Instagramra és kirakok valamit a falamra, vagy készítek egy történetet, mert azt élvezem. De nem sokszor fordul elő. Ha valaki azt mondaná, hogy választhatok a halál és mondjuk a között, hogy a közösségi média valamely platformján éljem az életem, akkor gondolkodás nélkül a halált választanám. 

A múltban rengeteg pletyka keringett a magánéletedről és a vallási meggyőződésedről

Rengeteg olyan dolgot kipróbálok az életben, amit mások is, például a tengeri kaját, vagy a húst és van, hogy azt mondom, hogy ezt soha többé nem próbálom. Sokan vannak így ezzel. De kipróbálok olyan dolgokat is, amelyeket más nem próbálna ki. Néha olyan jól hangzik, hogy nézzék csak, Ronnie muzulmán lett, Ronnie katolikus lett, Ronnie-t a Buddhizmus érdekli. Egyik sem igaz amúgy velem kapcsolatban, de ezeknek hírértéke van. Az sajnos nem hírérték, hogy Ronnie O’Sullivan Nagy-Britannia egyik legeredményesebb sportolója, hogy bár voltak gondjai az életben, de lám 43 évesen még mindig jó egészségnek örvend és remek formában játszik. Ez a cím nem ad el újságot, nem kattintják. Az már inkább, ha valaki szétesik, gondban van és valamiben esetleg megtalálja a hitet, a kapaszkodót.

Én nem köteleztem el magam semmi mellett. Én az embereket szeretem, azokat az embereket, akik képesek szabadon gondolkodni, akiket vezérel valami, az ilyen emberek inspirálnak engem. Ezért élvezem, amit csinálok, mert rengeteg féle-fajta emberrel találkozom. A snookernek talán ez is egy nagy ajándéka számomra, hogy rengeteg különleges emberrel találkozom, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én.

 

Hozzászólások