Snooker - Tíz év után végre ismételne az ausztrálok snooker-hőse
Tíz év után végre ismételne az ausztrálok snooker-hőse
Fotó: Europress/AFP

Tíz év után végre ismételne az ausztrálok snooker-hőse

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/07/20 10:59
Tíz évvel ezelőtt nyerte pályafutása eddigi egyetlen világbajnoki címét az ausztrál Neil Robertson. A tudása azóta mit sem kopott, sorra nyerte a komolyabbnál komolyabb tornákat, ám az újabb vb-cím elmaradt. Saját bevallása szerint leginkább a formaidőzítéssel voltak gondjai, ám most sokan úgy vélik, a koronavírus-járvány miatti leállás akár még a javára is válhat, és lezárhatja a kényelmetlenül hosszúra nyúlt sikertelenségét a Crucible-ben. 

A közelgő snooker-világbajnokság kapcsán számba vesszük a kiemelt játékosokat, azokat, akik a papírforma alapján a legnagyobb eséllyel pályáznak a győzelemre a Crucible Színházban. Neil Robertson kétség kívül a közvetlen elithez tartozik, abba a valóban kis számú csoportba, amelynek tagjait a szakma a végső győzelemre is esélyesnek tart. Az ausztrálok Triple Crown-bajnoka 2010-ben jutott először, és eleddig egyetlen alkalommal ért fel a csúcsra, de minden évben benne van a játékában az újabb Crucible-siker, ám valamiért azóta sem sikerült neki megnyernie a második vb-trófeáját. Sőt, a 2010-es győzelme óta Robertson mindössze egyszer jutott el a torna azon szakaszáig, amikor már csak egy asztal van az arénában. 

Az idény elején természetesen butaság lenne bárkivel kapcsolatban is megjósolni, hogy milyen szezon vár rá, ám Robertson annyira döcögősen kezdett, hogy sokan sok jót nem ígértek neki. Aztán persze, ahogy az lenni szokott az esetében, összekapta magát, a leállásig Judd Trump mellett talán róla lehetett elmondani egyedül, hogy kiegyensúlyozottan, sőt volt időszak amikor kifejezetten bombaformában játszott.  

A szurkolók által csak Roboként emlegetett ausztrál a Riga Mastersre nem érkezett meg időben, ami ráadásul különösen kínos volt, hiszen címvédőként várhatta volna a viadalt. Aztán hamarosan nevetség tárgyává vált, ugyanis a rossz Barnsley-ba vezetett, így nem kvalifikálta magát a World Openre. Ezek a fiaskók sokak számára komoly negatív hatással lettek volna a játékukra és az önbizalmukra, ám Robertsont keményebb fából faragták, és ahogy korábban már oly sokszor, ezúttal is a játékával üzent a kétkedőknek. 

A szezon első részében egy pontszerzőn sem sikerült a 16-on túl bármit is felmutatnia, viszont a meghívásos Shanghai Mastersen és a Champion of Champions tornákon villantott valamit, előbbin a legjobb négy közé jutott, a Bajnokok Tornáját pedig megnyerte, a fináléban az utóbbi idők legjobb meccsét produkálva Judd Trumppal. Az évzárás ugyanakkor nem sikerült szépre, a UK Championshipen a 16 között Yan Bingtaótól kapott ki, Skóciában a Scottish Openen pedig szintén a 16 között búcsúzott, ráadásul egy 4-0-s zakóval Thepchaiya Un-Nooh-tól. Az új esztendő sem kezdődött kifejezetten jól Robertson számára, a Mastersen ugyanis rögtön az első körben vereséget szenvedett Stephen Maguire-tól. 

Talán ez jelenthette a fordulópontot, ugyanis innentől mintha új idény kezdődött volna az ausztrál számára. A januári European Masterst egészen elképesztő módon nyerte, a döntőben 9-0-val intézve el Zhou Yuelongot. A formája ekkor már tényleg az egeket verdeste, a soron következő viadalon Németországban újabb döntő következett, ahol csak szezonbeli legnagyobb ellenlábasa, Judd Trump tudta legyőzni 9-6-ra. Ez azonban nem szegte kedvét, a februári World Grand Prix-n Dottot 10-8-ra verte a döntőben, ez volt sorozatban a harmadik viadala, ahol eljutott a végjátékig. A lendület a Welsh Openen szakadt meg, ott már a fáradtság jelei mutatkoztak rajta, talán ezzel lehet magyarázni a Kyren Wilsontól a negyeddöntőben elszenvedett 5-0-s vereséget. A leállásig tehát valóban szárnyalt Robertson, viszont a Championship League és a Tour Championship nem sikerült túl jól számára. 

A kényszerszünet alatt saját bevallása szerint amellett, hogy végre hosszú időt tölthetett családjával odahaza Ausztráliában, megpróbált fizikálisan és mentálisan is felkészülni a szezonzáró világbajnokságra. A konditermi edzéseket állítólag mindennapossá tette felkészülése során, ám a Crucible-ben a nap végén úgy is az dönt, hogy mentálisan ki mennyire érkezett felkészülve. Robertson számára nem túl jó hír, hogy a nehezebb ágra került. A negyedében olyan játékosok találhatók, akik általában vagy kiegyensúlyozottan jól szerepelnek a Crucible-ben (Hawkins, Selby), vagy jó idényt futnak (Shaun Murphy), míg az ágon további esetleges ellenfélként ott van Ronnie O’Sullivan is. Robertson statisztikája Hawkins ellen enyhe fölényt mutat, Murphy-vel szemben már komolyabbat, míg Mark Selby és Ronnie ellen negatív a mutatója. 

Az ausztrál 2010-es vb-címe óta négyszer szenvedett el első körös vereséget a világbajnokságon, tavaly a negyeddöntő jelentette számára a végállomást. Ugyanakkor, ha idén a január és március között mutatott kirobbanó formáját hozza a Crucible-ben, akkor bárkire veszélyes lehet, és tíz év után akár újra ünnepelhet is. 

Hozzászólások