Snooker - Az a meglepetés, hogy nincs meglepetés
Az a meglepetés, hogy nincs meglepetés
Fotó: WST

Az a meglepetés, hogy nincs meglepetés

Buzás GáborBuzás Gábor
2020/08/04 09:04
A snooker világbajnokság első fordulója mindig szokott meglepetéseket hozni. Ha csak a közelmúltra tekintünk vissza: tavaly négy, tavalyelőtt hat, három éve szintén négy helyen borult a papírforma, azaz esett ki a kiemelt, jutott tovább a selejtezőről érkezett játékos.

Idén viszont egyelőre remekül teljesítenek a kiemeltek. Nagy név még nem búcsúzott, az eddig véget ért tíz mérkőzés közül mindössze kettőt nyert meg a selejtezős játékos, és Gilbert, valamint Lisowski esett ki a kiemeltek közül, ami valljuk meg, nem szenzációértékű hír. Lisowski egyébként McGilltől kapott ki, a világbajnokság eddigi legszuperebb meccsén. Egészen pontosan legszuperebb második szakaszt játszottak, mert az első kilenc frame feledhető volt. A második etap viszont megadott mindent, amire egy snookerrajongó csak vágyhat: nagy breakeket, nagy hátrányból egyenlítést, és egy olyan döntő frame-et, ami után csak elégedetten csettinthettünk.


No de visszatérve az eredeti témához: mi lehet az oka a selejtezősök gyenge szereplésének? Előzetesen sokan számítottak némi csillaghullásra (például én is). Elsősorban azért, mert a kiemelteknek minimális játéklehetősége volt a torna előtt, a selejtezősök pedig ugye meleg kézzel érkeztek, hiszen a pénteki vébérajt előtt hétfőn és kedden még játszottak.

Több magyarázat is elképzelhető. Az egyik, hogy egészen egyszerűen nem a legerősebb játékosok érkeztek a selejtezőről. A kvalifikáció első tíz kiemeltje közül nyolcan nem jutottak el a Crucible-ig, például olyan jól bevált nevek, mint Carter, Perry, Gary Wilson és Dott. A selejtezősök "minősége" tehát lehet egy indok.

Másik ok lehet a selejtezősök fáradtsága. Mivel nem a legrutinosabb játékosokról van szó, ezért a sorozatos terhelés és a selejtező utolsó fordulója jócskán kivehetett belőlük.

A harmadik magyarázat a sorsolás sajátossága. Olyan játékosok kerültek össze, olyan párosítások alakultak ki, melyek nagyon nem kedveztek a selejtezősöknek. Un-Nooh stílusa nagyon hasonlít O'Sullivanéhez, csak nyilvánvalóan nem olyan jó játékos, mint az ötszörös világbajnok. Ford és Trump esete hasonló. Stevensnek sokkal több esélyes lehetett volna mondjuk Lisowski ellen, mint Higgins ellen. McManus is veszélyesebb lehetett volna Gilbertre, mint volt Williamsre.

És ne feledjünk el még egy körülményt: a körülmények. Egyelőre úgy tűnik, hogy a nézők nélküli, rendkívül fura helyzet a rutinosabb játékosoknak kedvez. Hiszen éppen a rutinjuknak köszönhetően tudnak gyorsabban alkalmazkodni a sajátos helyzethez, mint mások.

A hétfői játéknapon egyébként  Murphy 6-3-as hátrányba került, tehát elképzelhető, hogy ő lesz a következő kiemelt áldozat, és az ő kiesése, ráadásul Saengkham ellen már valódi meglepetés volna. Selby sem muzsikált valami fényesen, de ő nincs bajban az első etap után.

Mindenesetre eddig nagyrészt jöttek a papírtorma eredmények, ami szenzációs második fordulót, és további folytatást jelez előre. Már kialakult egy O'Sullivan - Ding és egy Williams - Bingham párosítás. És akárhogy is nézzük, nehéz elképzelni, hogy lesz gyenge meccs a második fordulóban.

Hozzászólások