Snooker - A profi snooker mélységes bugyrairól beszél Soheil Vahedi
A profi snooker mélységes bugyrairól beszél Soheil Vahedi
Fotó: Europress/AFP

A profi snooker mélységes bugyrairól beszél Soheil Vahedi

Buzás GáborBuzás Gábor
2020/07/21 09:16
A profi snookeresek élete nem folyamatos méznyalás. Mármint azoké, akik nem tartoznak a mezőny elit részéhez. Soheil Vahedi, iráni profi beszélt erről. Az eredeti cikk a metro.co.uk-n olvasható. Kedden kezdődik a snooker világbajnokság selejtezősorozata, melyen az első körökben hozzá hasonlóan alacsonyan rangsorolt profikat láthatunk.

A 31 éves iráni játékos Teheránból költözött Darlingtonba, ahol a Main Tour egyetlen brazil játékosa, Igor Figuereido is tanyát vert, és ezzel egy színes, nemzetközi snooker-bázist alkotnak a nem igazán eseménydús északangol városban. Vahedi 2016-ban amatőr világbajnoki címet szerzett, és jelenleg a világranglista 103. helyén található.

"Darlingtonban töltöttem a karantén teljes időszakát. Két hónapig nem játszottam, most viszont napi nyolc órát gyakorolok. 

Darlington valamivel olcsóbb, mint London vagy Sheffield, ami nagyon fontos az alacsonyan rangsorolt játékosoknak, és jó itt a snookerakadémia. Így is havi 1000 font körül van a lakbérem és az egyéb költségeim, de még mindig olcsóbb, mintha máshol élnék."

Vahedit Skóciába is elvitte kanyargós útja, ahol Anthony McGill és John Higgins voltak a gyakorlópartnerei.

"John Higgins volt olyan kedves, hogy néhányszor gyakorolt velem. Nagyon élveztem a társaságát, mert egy igazán kedves ember. Jó volt vele gyakorolni. Néha elvitt Barnsley-ba, ahol több torna selejtezője zajlik. Egyik alkalommal egymás ellen kellett játszanunk. John 5-0-ra elintézett, majd vett nekem egy vonatjegyet vissza Glasgow-ba."

Vahedi korábban sokat utazott Irán és Anglia között. Az utazások stressze már elmúlt azzal, hogy Angliába költözött, de továbbra is úgy érzi, hogy az Egyesült Királyságon kívüli játékosok hátrányban vannak, mert a tour a briteknek kedvez.

"Hét hónapja költöztem az Egyesült Királyságba. A tavalyi szezonban hat-hét hónapot voltam itt megszakítás nélkül. Aztán hazautaztam az esküvőmre, de még a szertartás előtt kétszer is vissza kellett jönni versenyre, ami elég kemény volt. Most viszont már itt van velem a feleségem, és így könnyebb az élet.
Sokan vannak itt teljesen egyedül, család, vagy barátnő, feleség nélkül, és nekik nem feltétlenül mennek jól a dolgaik. Nem figyelnek oda arra, hogy mit esznek, éjszaka sokáig fent vannak, teljesen szét vannak esve. Ez az egyik oka annak, hogy az alacsonyabban rangsorolt játékosok olyan sokat küszködnek; mert nem élnek helyesen, nem úgy élnek, ahogy otthon éltek.
A nézőknek erről fogalmuk sincs. Ők csak nézik a meccseket, és arra gondolnak: hogyhogy nem megy neki a játék? De azt nem tudják, hogy mi van velünk, és mivel semmit sem tudnak róliunk, könnyen megítélnek bennünket. Nagyon könnyű a tévé előtt ülve a technikáról beszélni, arról, hogy nem tartod jól a fejed, semmire sem fogod vinni, és így tovább. Nem tudják, hogyan zajlik az életünk. Mi kőkeményen dolgozunk azért, hogy a lehető legjobban játsszunk, de ez nagyon nem egyszerű.
Nekem például, aki Iránból jöttem, tízszer nehezebb dolgom van, mint egy brit játékosnak. Nekik itt van a családjuk, azt eszik, ami jó nekik, és ismerik az ország szabályait. Vannak olyanok is, akik lakbért sem fizetnek, mert a szüleikkel élnek, és mindig van mellettük valaki."

Vahedi amatőr világbajnokként.Vahedi amatőr világbajnokként. Fotó: IBSF


És akkor arról még nem is beszélt az iráni, hogy mennyivel nehezebb külföldről eljutni a profi mezőnybe. 

"Tinédzser koromban, tehát húsz éve egy olyan asztalon gyakoroltam, ahol ha középre akartam stunnal belökni egy golyót, akkor kiugrott az asztalról. Ha pedig gurítani akartál, akkor jól jött egy kis golfos előélet, mert bő tíz centivel a lyuk mellé kellett célozni ahhoz, hogy beessen. 

Ezzel szemben az Egyesült Királyságban sokan Star asztalon kezdenek játszani, van edzőjük és egy rendes dákójuk. Én öt évig egy klubdákóval játszottam. A britek nem is tudják, mennyire szerencsések."

Vahedi 2009-ben bejutott az amatőr U-21-es világbajnokság döntőjébe (ahol egyébként Noppon Saengkhamtól kapott ki). 2012-ben aztán fel kellett függesztenie a karrierjét, mert kötelező katonai szolgálatot töltött az iráni seregben. Akkoriban úgy érezte, hogy ez árt a snookeres pályafutásának, de igyekezett tanulni ebből az időszakból.

"Másfél évig tartott. Az első néhány hónap megtanultuk, hogyan kell bánni a fegyverekkel, hogyan kell lőni, menetelni, és hogy mit érdemes csinálni, ha nehéz helyzetbe kerülsz a sivatagban.

Nagyon hideg volt a sivataban egy sátorban, éjszaka. Háborúban megeshet, hogy néhány éjszakát a sivatagban kell töltened, mert mondjuk menekülsz az ellenség elől. Nagyon nehéz másfél év volt,  rengeteg időt elvesztegettem,  de rengeteget tanultam is belőle."

Soheil Vahedi az első iráni lehet, aki kvalifikál a világbajnokságra. Ehhez négy mérkőzést kell megnyernie. Honfitársa, az ismertebb iráni, Hossein Vafaei jobb szituációból várja a selejtezőket, hiszen a ranglista 35. helyezettjeként neki csak két meccset kell nyernie.

Hozzászólások