Snooker - 10 éve a magyar snooker szolgálatában
10 éve a magyar snooker szolgálatában
Fotó: Kollarics Attila

10 éve a magyar snooker szolgálatában

HosszabbitásHosszabbitás
2019/09/07 10:04
Vasárnap délután, Kőbánya-Kispest, 6 piros golyós snooker verseny. Ahogy befordulok a mindig hűvös Terminal Snooker & Darts Klubba, rögtön meg is látom, akit keresek. A szakág elnöke, Varga Péter írja az eredményeket, felügyeli a versenyt. Benéz időnként az ajtón keresztül, és látja, ahogy folyik és épül a magyar snooker. A maga tempójában, lökésről lökésre.

 

Eredetileg az őszi versenyek apropóján kerestelek meg, viszont az utóbbi időszakban is történtek fontos dolgok.

Igen, most volt az U16-os világbajnokság Oroszországban, Tyumenben, ahol egy 12 éves magyar játékos, Révész Bulcsú döntőt játszott, ami bármilyen snooker eseményen óriási dolog. Ilyen még nem volt.

Az látszott, hogy végig nagyon éretten játszott Bulcsú. Pedig ebben a korosztályban nagyon nem mindegy, hogy valaki 12 vagy 15 éves…

Nagyon sok különbség van. Általában egy 10-12 éves gyerek csak összevissza lövöldözi a golyót, anélkül, hogy bármiféle stratégiai elképzelése lenne a játékról. Bulcsú az egész versenyen végig úgy játszott, mint egy felnőtt, csak az utolsó meccsre elfáradt. De ez az útnak az eleje, van időnk bőven. Ami a legfontosabb, hogy letette a névjegyét, és jövőre már úgy jön vissza, hogy meg akarja nyerni. Bízom benne, hogy így lesz.

Egy ilyen utánpótlás torna alapján már látszik, hogy hol tart most Bulcsú mondjuk a szigetországi játékosokhoz képest? Milyen következtetéseket lehet levonni az utóbbi időszak sikereiből?

Idén a versenyszintű megmérettetésnek eddig három állomása volt. Az izraeli U18, U21 és felnőtt EB, a belgrádi 6 piros golyós Európa bajnokság és az úgynevezett European Open, valamint az U16-os VB Oroszországban. Bulcsú Belgrádban mindkét versenyen indult. Felnőttekkel játszott, és felnőtteket győzött le, akik aztán tényleg nem a saját korosztálya. A hatgolyóson éppenhogy csak nem tudta megverni az előző évi Európa-bajnokot Shachar Ruberget. Aztán a felnőtt Openen pedig a nyolcba jutott, ahol az izlandi Helgasontól kapott ki, aki korábban profi is volt. Annak ellenére, hogy 4-1 lett, az is egy nagyon szoros meccs volt. Ezen az oroszországi utánpótlás vébén is jóval idősebbek ellen játszott Bulcsú. Minden komolyabb ellenfél 15-16 éves volt. Az angolok körülbelül olyan breakekkel érkeztek, mint ő, de elvéreztek a korai kieséses szakaszban. Voltak írek is, akiknek szintén nem sikerült olyan jól ez a verseny, a negyeddöntőig jutottak. Érdekes módon ez a lengyel fiú, Antoni Kowalski volt a legesélyesebb, aki már tavaly is nagyon jól játszott, úgyhogy jogos volt a döntőbe jutása. Sose lehet megmondani, hogy mi lesz a jövőben, de én azt gondolom, hogy jó úton járunk. Még csak most van négy éve, hogy Bulcsú elkezdett játszani. Ahhoz képest, hogy ez nem hosszú idő, nagy utat tett meg. Akik látták őt játszani, és lehet is adni a véleményükre, nagyon jókat mondanak róla. P. J. Nolan, az írek és az európai szövetség vezetőedzője azt mondta, hogy ilyen korban ilyen tehetségű játékossal még nem találkozott. Alan Trigg pedig - aki az ukránoknál a legismertebb edző, korábbi profi és még mindig az egyik legjobb amatőr játékos a szenioroknál - azt mondta, hogy ennek a fiúnak a tehetsége ugyanolyan, mint Hendryé vagy Steve Davisé volt annak idején. Úgyhogy a tehetség megvan, bár az biztos, hogy itthon a fejlődés lehetősége behatárolt, úgyhogy pár év múlva muszáj továbblépni olyan helyre, ahol magasabb színvonalon van a játék.

Az izraeli EB-n pedig mind Bulcsú, mind Horváth Attila nyert brit játékos ellen, és a felnőtteknél Fenyvesi Zsolt is továbbjutott a csoportjából. Hogy értékeltétek az ott látottakat?

Eilatban jól szerepeltek a magyarok. Sajnos Zsolt az egyenes kieséses szakaszban nagyon nehéz ellenfelet kapott az azóta már profi, Lilley személyében. Bulcsú viszont úgy nyerte meg a csoportját, hogy az U18-as Európa-bajnokot Aaron Hillt verte 3-2-re, ami nem kis dolog. Horváth Attila pedig egy kicsit kedvezőbb sorsolás után 9. lett U21-ben, ami ebben a kategóriában szintén a legnagyobb magyar siker. Jelenleg van két nagyon jó és nagyon fiatal játékosunk, Horváth Attila (15) és Révész Bulcsú (12). Ők vezetik a magyar ranglistát. Ugyancsak büszkék lehetünk Fenyvesi Zsoltra, a hétszeres magyar bajnokra, aki az idei első Challenge Tour versenyen, Németországban augusztus utolsó hétvégéjén a legjobb 16-ba jutott, és csak egy frame-en múlott a negyeddöntő. Tömör véleményem szerint ennek a három versenyzőnek köszönhetően 2019 a magyar snooker történetének eddigi legsikeresebb éve!

És még csak nincs is vége az évnek…

Még hozzátartozik a történethez, hogy a belgrádi torna után felajánlottak Bulcsúnak egy szabadkártyát a 2019-20 évi Challenge Tourra, amiről végül a szülőkkel közösen úgy döntöttünk, hogy korai lenne. A felajánlás egyébként Jason Fergusontól érkezett, aki nem más, mint a profi világszövetség igazgatója. Az iskola miatt se lenne könnyű megoldani, másrészt nem szabad túlterhelni ilyen korán Bulcsút. Adjuk meg neki az időt, érlelje azt, amit tud, amit tapasztalt. Persze a budapesti állomáson mindenképpen szeretnénk, ha részt venne.

Nagy dolog, hogy el sikerült hozni ide a Challenge Tourt úgy, hogy ez az egyetlen állomás van csak ebben a régióban. Hány magyar játékos tud majd részt venni?

Igen, Anglia és Wales mellett Belgiumban kettő, Németországban és Magyarországon pedig egy-egy verseny lesz. Ez a környékbeli országoknak is egy jó lehetőség, így hogy bárki jelentkezhet. Mi annyiban tudjuk támogatni a mieinket, hogy 8 játékosnak kifizetjük a nevezési díját. A tavalyi rendezvény nagyon jól sikerült, de valószínűleg az idei lesz az utolsó, mivel ehhez a versenyhez nyolc asztalos termeket keresnek, mint amilyen a Terminal Snooker. Be kell látni, hogy üzleti szempontból sajnos nem éri meg Magyarországon kizárólag snooker asztallal egy termet üzemeltetni. Azt reméltük a klub vezetésével, hogy ez így fenntartható, de a számok ezt nem támasztják alá. Az asztalok száma várhatóan hatra csökken jövőre. Ez gazdasági kérdés, a kereslet-kínálat törvényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valószínűleg két snooker asztal helyére pool biliárd asztalok kerülnek. Sajnos nem lesz meg az a steril környezet, amit annó kigondoltunk, hogy jó lesz, de inkább maradjon meg a hely hat asztallal, mint hogy szűnjön meg.

Pedig elég népszerű itthon ez a játék, talán elsősorban a tévéközvetítések miatt is. Azt gondolná az ember, ha van lehetőség, akkor jönnek játszani, akiket érdekel.

Igen, de valahogy megvan ennek a határa. Amikor a 90-es években először lehetett itthon snookert játszani, Budapesten volt körülbelül 20-25 asztal. És nagyon úgy tűnik, hogy ennél többre nincs szükség. Még egy hobbijátékosnak is viszonylag sok időt, energiát kell ebbe a játékba fektetni, meg hát pénzbe is kerül… Leginkább annak örülnék, ha lenne egy szövetségi klub, ahol 6-8 asztalt föl lehetne állítani, amit pusztán a tagok befizetéséből fent lehetne tartani. De ehhez először is egy alkalmas hely kellene, ami megfizethető.

Vidéken változhat a helyzet?

Őszintén szólva nem hiszem.

Mi kellene hozzá?

Mondjuk egy mecénás, aki lerak egy városba 4 asztalt, és megbíz valakit a hely üzemeltetésével. Szóval ehhez komoly forrás kéne. Általában vannak sportok, amik attól kezdenek megindulni, hogy valami nagyon-nagyon gazdag ember mögé áll. Ezt a gazdag embert még nem találtuk meg a snookerben, de reméljük, előkerül valahonnan. A mi sportunk a futottak még kategóriában van, az államtól 5-6 millió forintot kap az egész Biliárd Szövetség mind a négy szakág működtetésére. A snooker mellett van még a karambol, a magyar biliárd és a pool biliárd. A szakágunk költségvetése egy évben nagyjából másfél-kétmillió forint között van, amiben már benne van minden versenynevezés, licenszdíj és állami támogatás. Ez olyan túl sok mindenre nem elég, mégis sikerült összespórolni annyit, hogy a World Snooker és az EBSA (Európai Billiárd- és Snooker Szövetség – a szerző) segítségével öt darab mini STAR asztalt vettünk, ami alkalmas a játék gyerekek közötti népszerűsítésére. Ezeket ősszel fogjuk kihelyezni iskolákban, a Nagy Sportágválasztón és a Snooker Gálán.

Te is köztudottan készülsz, gyakorolsz. Részt is vettél többek között a már említett belgrádi versenyen a masters kategóriában. Hogy ment a játék?

Nekem nem sikerült túl jól a csoportkör. Nem mondom, hogy sikertelen volt, mert majdnem legyőztem egy angol ellenfelet. Döntő frame-ben maradtam alul. Akit kellett, azt legyőztem, de aztán egy hasonló tudású ukrán ellen 3-2-re kikaptam. Nem volt okom szégyenkezni, de nem tudtam továbbjutni. A legjobb eredményemet eddig Prágában értem el, ahol 9. lettem a Masters EB-n. Azt nagyon nehéz felülmúlni, mert az én képességeim határait jól ismerem. Nem szoktam nemzetközi versenyen a legjobbamat hozni, mert lassan szokom meg az új asztalt és környezetet. Szükséges a jó asszimilációs képesség is, hogy valaki gyorsan, egy-két lökés után át tudjon állni. Nekem ez egy-két meccs inkább. De összességében nagyon sok haszna volt például ennek a belgrádi túrának. Rengeteg, várhatóan gyümölcsöző ismeretséget szereztünk. Részt vettünk egy szemináriumon, ami után az összes EBSA coach World Snooker coach is lett, úgyhogy most van 5-6 edző, aki szerepel a WPBSA (Profi Billiárd- és Snooker Szövetség – a szerző) honlapján. Az alap megvan, most már csak a fiatal játékosok kellenek.

A játékvezetőink is kaptak több elődöntőt, döntőt az idei nemzetközi versenyeken. Mi kell ahhoz, hogy valaki majd egyszer mondjuk a World-Touron vezessen mérkőzést?

Igen, nagyon jók a játékvezetőink! Belgrádban levizsgáztak négyen Class 2-re, amivel másfél év alatt egy osztályt ugrottak. Nyilván ez több év, rengeteget kell menni versenyekre. Almási Gergőben van elsősorban ilyen ambíció. Ő ott volt a tavalyi Paul Hunter Classicon és az idei Q Schoolon, ahol ipari mennyiségű meccset vezetett, és rengeteg tapasztalatot szerzett. De az az igazság, hogy a játékvezetés nem könnyű pálya. Rendkívül sok utazással járó élet. Aki eljut odáig, hogy a World Snooker alkalmazza, mint játékvezető és versenyigazgató, az vélhetően jól megél belőle. Egyébként a legtöbb versenyen az adott régió biztosítja a bírókat, ha jól tudom.

10 éve vetted át a szakágat egy nehéz időszakban. Mik a tanulságok, mi a következő tíz éves terv?

Most két új elnökségi tagunk van: Bekk László és Almási Gergő, akik fiatalabbak, emiatt is jobban értenek az informatikához és a PR munkához. Például a honlapot jobb formába próbálják hozni, és erőteljesebben mozdultak szponzoráció irányába, amiben remélem, hogy majd sikerrel járnak. Én azt gondolom, hogy csak források bevonása mellett lehet igazán előrébb lépni. Az lenne jó, ha lenne egy klub, ahova bejön egy gyerek, és foglalkozik vele egy főállású edző. Amíg mondjuk P. J. Nolan az Ír Szövetség alkalmazásában áll, napi 8 órában edzést tart, és írja az anyagait, addig nálunk mindenki munka mellett csinálja az edzősködést esténként, hétvégenként. Ráadásul az is teljes embereket kívánna, hogy járjuk az iskolákat, és egy megfelelő protokoll szerint bevonjuk a fiatalokat a játékba. Ehhez szükséges a profi szemléletmód, meg az idő. Amit mi elképzeltünk tíz éve, ahhoz képest sokat tettünk persze. Legalábbis én így érzem. Azzal vettem át akkor a szakág vezetését, hogy legyenek versenyek. Ezt biztosítottuk. Aztán ahogy láttam, hogy mi zajlik a világban, egyre több minden került előtérbe. Így lettek bíróink, lettek edzőink, és vannak jó játékosaink is. Én azt gondolom, hogy a probléma továbbra is az, hogy nincs elég utánpótlás. És ez sajnos nem csak a snookerre igaz, hanem a többi szakágra is. Ha meg nincs utánpótlás, akkor mi lesz? Tudunk ugyan növekedési adattal szolgálni… Például 2016-hoz képest a szakágban 2 évet nőtt az átlagéletkor, és 10 fővel nőtt a 40 pluszos játékosok száma. De ez csak keserű vicc, és amellett mondom, hogy nekem is van néhány gyerek tanítványom. A 10 éves tervem az, hogy ők négyen (Barnabás, Bence és Noel, és talán még az átmenetileg elfoglalt, de nagyon ügyes Milán) 16, 17, 19 és 23 évesen is játsszák ezt a csodálatos játékot.


Szerző: Kollarics Attila

Hozzászólások