Tokió 2020 - Märcz Tamás: "Ezzel az eredménnyel a hátunk mögött az egyik esélyesként utazhatunk Tokióba"
Märcz Tamás: "Ezzel az eredménnyel a hátunk mögött az egyik esélyesként utazhatunk Tokióba"
Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Märcz Tamás: "Ezzel az eredménnyel a hátunk mögött az egyik esélyesként utazhatunk Tokióba"

Takács MártonTakács Márton
2020/02/19 10:08
Märcz Tamás a szövetségi kapitányi időszaka negyedik évében is eljutott egy világverseny döntőjébe a magyar férfi-vízilabda-válogatottal, a 2020-as budapesti Európa-bajnokságot ráadásul meg is nyerte csapatával. A kapitánnyal a hazai rendezésű Eb kulcsmérkőzéseiről, néhány fontos posztról, a kapusainkról, a gólerős bekkekről, a világklasszis balkezeseinkről, a tornát követő első tétmeccsről, a franciák elleni csúfos Világliga-vereségről, a tokiói olimpiáról, az arra benevezhető 12+1 játékos-szabályról beszélgettünk.


Amióta szövetségi kapitány vagy, minden évben eljutottatok a válogatottal legalább egy világverseny döntőjébe. 2017-ben a világbajnokság2018-ban a Világliga és a Világkupa, 2019-ben az Európa-kupa, idén pedig az Európa-bajnokság fináléjába kormányoztad a csapatot. Milyen erre visszagondolni utólag? 
Jó érzés, hogy minden évben sikerült eljuttatni a csapatot döntőkig, miközben voltak persze fájóbb pontok is. Győztesen is vívtunk meg finálékat, ez így történt 2018-ban, 2019-ben, és 2020-ban is van már egy megnyert döntőnk. Minden ilyen állomás nagyon fontos a játékosoknak, hogy minél nagyobb hitük és önbizalmuk legyen a folytatáshoz. 

A 2017-es vb-ezüstből akár arany is lehetett volna, miközben az talán egy meglepetés-eredmény volt, ahogy annak számít a Világkupa- és az Európa-kupa-elsőség is, ellentétben a januári Eb-győzelemmel. Te mit gondolsz erről? 
Én is úgy érzem, hogy az említett eredmények nem feltétlenül várt eredmények voltak. Amikor belekezdtem ebbe a munkába, sokan féltettek, talán sokan össze is súgtak mögöttem, hogy egy nagy bukás következik ebben az új időszakban. Nem így alakult. Ennek egyrészt a játékosok miatt is örülök, hogy sikerekben is lehetett részük, illetve tudható, hogy a legnagyobb felelősség minden alkalommal a szövetségi kapitányra hárul a csapatsportokban, ezért nekem sem mindegy, hogyan alakulnak az eredményeink.  Tavaly nyáron - főleg az Európa-kupa aranyérme után, amely minden topcsapatot felvonultató rangos torna volt - már érezhető volt, hogy van keresnivalónk a világbajnokságon. És bár nem tudjuk, hogy alakult volna Kvangdzsu Dumival, de azt lehet látni azóta is, hogy nagyban fokozta volna a győzelmi esélyeinket az ő 100%-os jelenléte, ezért gondolom én is, hogy azért a budapesti Európa-bajnokságra már komolyan számoltak velünk is.

Märcz_Tomi_Németh_Zsolt_Derencsényi.jpg Németh Zsolt és Märcz Tamás - Fotó: Derencsényi István/MVLSZ

Szerencsére olyan komoly sérülés most nem nehezítette a dolgotokat, miközben talán az a tavalyi tapasztalat, és az összes eddigi döntő kellett ahhoz, hogy most sikerüljön a győzelem.
Az idei Eb-ről végre nem hiányzott senki, bár így sem volt mindenki teljes értékű, sok betegség, sérülés nehezítette már a felkészülést is, de leginkább a torna lejátszását. Ennek ellenére volt annyi tartás, erő és komoly hozzáállás a játékosokban, hogy túl tudtak lépni ezeken az akadályokon, és elérték azt az eredményt, ami bennük volt. Úgy, hogy a torna komoly esélyesei közül kettő a legjobb négy közé sem jutott be. Átléptük a hazai rendezésű világversenyek árnyékát is, hosszú ideje nem sikerült itthon nyerni eseményt. Esélyesként hozni egy ilyen Eb-t nem könnyű dolog. Óriási küzdőszellemről tettek tanúbizonyságot a játékosok, egyben szintet is léptek. Nem csak azokra igaz ez, akiket nem soroltak a csúcsjátékosaink közé, hanem azokra is, akik már eddig is meghatározó játékosoknak számítottak, gondolok itt Varga Dumira, Vámos Marcira és Nagy Viktorra. 

Előzetesen volt benned esetleg valamennyi félelem, hogy kevés, mindössze három hét jut az Eb-re való közvetlen felkészülésre? 
Mindig az eredmények tükrében tudunk visszatekinteni, hogy a meghozott döntéseink jóknak számítanak-e. Több csapattal kapcsolatban visszautasítottam a közös edzéslehetőséget a felkészülési időszakban. Inkább úgy döntöttem, hogy magunk készülünk majdnem három héten keresztül, amibe beleesett az ünnepi időszak is. Így láttam jónak, látván a játékosokat, akik rengeteget játszottak már a szezonban. Lehet, hogy a fiatalabb pólósoknak, akik kevesebbet játszanak a klubcsapataikban, azoknak jót tett volna picit többet játszani, hiszen vannak olyanok, akik többet és meghatározóbb szerepet töltenek be a válogatottban, mint a saját egyesületükben. Viszont a topjátékosainknak, akik nálunk is eldönthetnek mérkőzéseket, azoknak nem feltétlen volt igényük erre, inkább elvonulva foglalkoztak magukkal, illetve mi velük úgy, hogy fizikailag összeálljanak, és mentálisan éhesek legyenek erre az Európa-bajnokságra.

Az Európa-bajnokságot nyerő 13 fős csapatban hét ferencvárosi játékos szerepelt. A három év alatt két Eb-n és egy világbajnokságon is döntőt játszó spanyolok egyik erőssége éppen az lehet, hogy a keretük legnagyobb része egy klubcsapatban, a Barcelonetában játszik egész évben. Mennyiben segítette a te munkádat ez a FTC-mag, és mennyiben a válogatottét az, hogy ők zsinórban kilenc finálét nyertek meg? 
Ha már kilenc, a bő keretben ráadásul kilenc fradista szerepelt. Német Toni és Sedlmayer Tamás ugyan nem került be a szűkített csapatba, de nagyon jól teljesítettek. A fradis mag sikereinek, és annak a szellemiségnek, hogy sokan együtt nyernek, pozitív hozadéka van. Nem csak a győzelem miatt, hanem azért is, mert megélnek sok döntőt, és megtanulják azokat a pillanatokat, hogy miként kell a finálék meghatározó pontjain dönteni, viselkedni. Ez hosszú távon segíti a válogatottat. Ahogy az is, hogy Zalánki Gergő ebben az idényben már a Ferencvárosban játszott, és egyre inkább összeérett a két balkezesünk. Az elmúlt években nem volt annyira harmonikus a játékuk egymás mellett, egyikük mellé sokszor inkább egy jobbkezest igyekeztünk rakni, aki jobban kiegészíti őket, és inkább a balkezesek cserélődtek. Az elmúlt fél, egy évben, már a tavalyi vb-n is láthattuk, hogy ebben folyamatosan előrelépés van. Gergő Fradiba való beilleszkedése nem csak a Vámos Marci mellett való játékban, hanem a többiekkel való összjátékban is szintlépést jelentett. 

Már a bő keretből is kimaradtak olyan játékosok - Bátori Bence, Kovács Gergő -, akik ha nem is minden alkalommal, de résztvevői voltak a világversenyeknek. Mennyit gondolkodtál azon, hogy milyen szerkezetű és összetételű válogatott vegyen részt az Eb-n? 
Nehéz volt már a 17 fős bő keret meghúzása is, két fontosabb játékos, mint Bence és Gergő kereten kívül hagyása, de most másképp képzeltem a végső csapat kialakítását. Olyan játékosokat választottam, akikről úgy gondoltam, abszolút versenyben lehetnek a különböző posztokon a három hét alatt. Illetve úgy választottam a játékosokat, hogy az esetleges sérüléseknél is legyen alkalmas beugró, miközben már az elején elképzeltem egy lehetséges 13 fős csapatot. Ezt folyamatosan formálgattam a fejemben, az eredeti elképzelésen picit változtattam is. A kimaradókat is el tudtam volna képzelni a végső 13-ban. Utólag azt mondom, hogy erre az Eb-re jó döntés volt ennek a 13-nak a kijelölése. Nem mondom, hogy nem lehettünk volna még ennél is jobbak egy-két poszton, de strukturálisan jó összetételű volt a csapat. Azt lehet látni, hogy nincsenek olyan hátvédeink, akik két-három negyeden át vízben tudnak tartózkodni, sajnos így sok kiállítással kell számolnunk. Ez azt hozza magával, hogy olyan plusz játékosokra van szükségünk a három fix védőn kívül a keretben, akik védőfeladatot is el tudnak látni. Ezért volt jó, hogy az Angyal, Jansik, Pohl hármas mellett számolhattunk Erdélyivel és Hosnyánszkyval is, akik ezeket a feladatokat bármikor jó minőségben át tudták venni. 

Ha már szóba hoztad a védőket. Látványosan gyors, stabil és gólerős volt már a tavalyi vb-n és ezen az Eb-n is a három bekkünk, Angyal Dániel, Jansik Szilárd és Pohl Zoltán is. Kvangdzsuban 19, Budapesten 16 gól érkezett ettől a három embertől, amelyek lenyűgöző számok. Téged meglepett az ő gólerősségük? 
Mindhárom védő másképp lövi a góljait. Pohl Zoli a kapufánál használható a legjobban, és ezt ki is használtuk. Teljes mértékben a Fradiban is használt játékkapcsolatot ültettük át Zoli helyzetbehozásánál. Jansik Szili olyan játékos, aki nem védőként indult, hanem támadó szellemű játékosként. Sokszor el is gondolkozom azon, hogy érdemes-e beégetni védőként, mert nekem első tapasztalatom vele egy Universiade volt, ahol a baloldalon játszott nagyon jól és gólerősen, amíg meg nem sérült. Súlygyarapodás történt nála az elmúlt két-három évben, ami megengedi azt is, hogy fajsúlyos védőként számoljunk vele. Viszont megmaradt a gyorsasága és a góllövő képessége is. Angyal Daniban pedig benne van a centerező véna, amit ki tudtunk használni, és hátulról is többször betalált. Komplex játékos, ilyen típusú pólósra nagy szükségünk volt. Nem feltétlenül leptek meg tehát, de nagyon jól jöttek az ő góljaik is. 

Rendkívül jó kapuskettőst alkot a Nagy Viktor, Vogel Soma páros, ezt a vízben is igazolták, és a parton is látszik közöttük az összhang. Az Eb során alakult ki bennetek a stábbal, hogy a Málta elleni csoportmeccstől kezdve Viktoré a torna, vagy ez volt már az előzetes tervetek, miközben Soma bármikor bevethető és ő is kiváló teljesítményre képes? 
Visszaugranék a második csoportmeccsre, ahol Soma védett a spanyolok ellen. Akkor úgy láttuk, hogy vele nagyobb esélyünk van a győzelemre, mert topformában van. Érezhető volt, hogy kibillenthetjük vele a spanyol lövőket, mert nem Viktort látják majd velük szemben a kapuban. Rögtön megbeszéltem Viktorral, hogyan fog alakulni a következő időszak, hogy Málta ellen ő fog védeni, az már az ő döntése volt, hogy az egész mérkőzésen bent maradt. Felajánlottam Viktornak, hogy annyit legyen bent, amennyit jónak gondol ahhoz, hogy az azt követő esetleges nyolcad-, majd negyeddöntőn ő védjen és jól védjen. Olyan lendületet kapott már a Máltával vívott meccsen, hogy megbeszéltük Mátéfalvy Csabával -  kapusaink edzőjével -, ha csak nincs különösebb oka, akkor ezt a kapusteljesítményét már nem bolygatjuk meg. A berlini Világkupán is volt hasonló döntés, amikor Somával indultunk, de a második mérkőzéstől Kardos Gergő olyan jól elkapta a fonalat, hogy a további meccseken sem szedtük le. Ez akkor is bevált, és most, az Eb-n is jó döntést hoztunk kapuskérdésben. Az mindenképpen jó, hogy két jó kapusból kell választani, nem pedig két közepesből kell az egyikre rábökni. Soma sem csak már azért véd jól, mert jó védelem van előtte a Fradiban, hanem már komoly védéseket is beletesz a Ferencváros mérkőzéseibe. Két éve talán még nem volt ennyire egyértelmű, hogy az ő játéka lendít ekkorát a klubcsapatán.

Szétizgulta az Eb-döntőt az aranyat érő védést produkáló pólókapus, az FTC-vel már mindent megnyerő Vogel Soma | Hosszabbítás

22 éves korára már Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres Euro-kupa-aranyérmes, kétszeres Európai Szuperkupa-győztes, kétszeres magyar bajnok és kétszeres Magyar Kupa-győztes a Ferencvárossal, a magyar vízilabda-válogatottal pedig Európa-bajnok, Világkupa- és Európa-kupa-aranyérmes. Az ő védése jelentett Eb-aranyérmet a férfi vízilabda-válogatott számára a januári budapesti kontinenstornán.

Vámos Márton és Zalánki Gergő védekezésben és támadásban is olykor szenzációs teljesítményt nyújtanak együtt az elmúlt két évben a válogatottban, talán újra a miénk a legerősebb balkezes duó a mezőnyben. Ahogy az Eb-elődöntőn és a fináléban levették a pályáról Aleksandar Ivovicot és Felipe Perronét, az példaértékű. Minek köszönhető, hogy már nem csak gólerősségben, hanem az ellenfél legjobb játékosainak kikapcsolásában is extra teljesítményt tudnak nyújtani? 
Azt már két éve kifigyeltük, hogy Zalesz nagyon jól hozzá tud tenni a játékunkhoz labdaszerzések terén is, és viszonylag jól meg tudja oldani az emberfogást is, ha fejben a megfelelő módon koncentrál. Mindkét balkezesünk meglepően jó tolólábbal rendelkezik, sokkal rutinosabbak is lettek, jóval több energiát és kedvet raknak a védekezésbe, az emberfogásba. Szeretnék is megmutatni, hogy topjátékosokat is le tudnak venni a pályáról. Ez az igazi előrelépés a játékukban. A lövővariabilitásuk is sokat javult, Marci sem csak már azokat a sablonokat lövi, mint egy-két évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy a klubjában is kiszámíthatatlanabbá vált, illetve én is többször mondtam neki, hogy ne legyen egysíkú, úgy gondolom, ezzel ő is szintet lépett. Zalesz pedig a kora alapján is most ér egy olyan időszakba, amikor egyre rutinosabban bánik ezekkel a helyzetekkel. Fizikailag is olyan munkát végeznek a Ferencvárosban év közben, amely szintén szintlépést jelentett. Szerintem fognak még előrébb lépni, Marci is, aki picit idősebb kettejük közül, Zalánki pedig egészen biztosan, még jobb játékossá tud érni a következő években. Utóbbiról elmondható, hogy az utóbbi egy évben a húzójátékosok közé lépett a válogatott számára is, viszont azt szeretném, hogy további előrelépések legyenek nála a következő fél évben is, ami szerintem abszolút realitás.

Zalánki Gergő: "Nagyon jól működött az Eb-n a Varga Dénessel és Vámos Mártonnal alkotott hármasunk" | Hosszabbítás

Briliáns teljesítményt nyújtott a januári, budapesti hazai aranyéremmel záruló Európa-bajnokságon - főleg az elődöntőben és a fináléban - Zalánki Gergő, az FTC-Telekom és és a magyar férfi vízilabda-válogatott balkezese.

Mit jelent a te szemszögedből nézve, hogy Varga Dénes és Hosnyánszky Norbert személyében sokat látott világklasszisok adnak támaszt a csapatnak, gyakorlatilag meghosszabbított kezeidként működnek a medencében? 
Nagyon jól tudok együttműködni ezekkel a játékosokkal. Igyekszem nagyjából eltalálni azt, amire nekik van szükségük az évközi munkában, a felkészülési időszak összerakásában, a kevésbé fontos mérkőzéseken való pihentetésükben. Konstruktívak is tudunk lenni, mindketten figyeltek arra, főleg a jóval később visszatérő Hosi, hogy szépen beleillessze magát ebbe a számára új közegbe, abszolút profin oldotta ezt meg. Dumi már 2018 őszén visszajött a Világliga-sorozatba. Mindkettejük esetében él az egyeztetés lehetősége, amikor új ötleteket tudunk beleültetni a játékba. Ha fölmerül valamivel kapcsolatban az igény az ő részükről, azt átgondolom, és amennyiben az elképzeléseik edzői oldalról támogathatók, illetve az adott ötlet beilleszthető a felkészülésbe is, akkor azt támogatom. Előfordult olyan kérés, ami részemről nem teljes mértékben volt indokolt, de sikerült ilyenkor is olyan jó kompromisszumokat találnunk, amellyel végül mindkét fél elégedett lehetett. Fontos, hogy a taktikai részletek kidolgozásában bizalom alakuljon ki, illetve a munka és a pihenők aránya is meglegyen, azaz minden téren megtaláljuk az ideális harmóniát és egyensúlyt. 

A 2018-as, szintén a Duna Arénában rendezett Világliga-döntőn, és a tavalyi vb-n is több meccsen, ráadásul kulcsmérkőzéseken kissé féloldalasnak tűnt a csapat, ahogy az idei Eb-n is. A jobbszárny világklasszis produkciót mutat már legalább két éve, de a kapásoldali játékosok eredményessége - Varga Dénest leszámítva - jócskán elmaradt tőlük néhány alkalommal. Benned is megfogalmazódott ez a vélemény, amit akár már közöltél is az érintettekkel? Itt lehet még főleg előrelépési lehetőség? 
Voltak mérkőzések, amikor meg tudtuk oldani Dumi hiányában is a baloldal játékát. De azért lehet látni, hogy az elmúlt időszakban kapáson kerestem a jó megoldást. Nekem is volt egy pici hiányérzetem itt. Sok játékoshoz nyúltam, ez fel is rázta a konkurenciaharcot. Ezek a motivációt serkentő döntések részben tudatosak voltak. Még lehet előrelépés azon az oldalon, vannak is elképzeléseim ezzel kapcsolatban. 

Végül is Kásás Tamás vagy Varga Dániel szerepeltetése is szóba jöhetne akár vészhelyzetben. 
Kása többször ajánlja magát még most is (nevet – a szerk.) Dumi domináns a baloldalon, de arra is fel kell készülni, hogy mi van, ha ő valamiért nincs a vízben. A jobb oldalunk stabillá vált, amikor valamilyen okból nincs ott a csapatban Vámos vagy Zalánki, érezhető, hogy hiányukban üressé válik az a csapatrész – lásd a franciákkal vívott Világliga-mérkőzést. 

Märcz_Tamás_Eb_elődöntő.jpg Fotó: Kovács Anikó/MLVSZ

Sokszor beszéltünk már mérkőzések után pár perccel, de olyan meghatottnak és egyben fáradtnak talán még nem láthattunk, mint az idei Eb-n a Montenegróval vívott elődöntőtök után, amely a kapitányi érád egyik legkitűnőbb meccse volt. Egyszerre volt benned büszkeség, megkönnyebbülés a siker és az olimpiai kvóta miatt is, és ugyanakkor fáradtság a tavaly nyári hajtás után? 
Sok nehéz döntést meghoztunk azért, hogy minél gyorsabban megszerezzük az olimpiai kvalifikációt. A 2019-es Világliga kezelése például abszolút elnöki támogatással bírt, így szinte B-csapattal mentünk Belgrádba, ahol csak egy kvótát osztották ki. Egyértelmű volt, hogy nincs olyan állapotban a csapatunk, hogy ezt könnyen megszerezhesse, és azonnal szétégette volna a válogatott magát arra a nyárra. A Világliga felhasználását a közvélemény eleve nehezen tudja értelmezni. Ennek megvannak a szakmai magyarázatai, a döntéseket mi hozzuk pont annak érdekében, hogy utána realizáljunk valami nagyot. Ha visszagondolok, tökéletesen beigazolódott, hogy érdemes volt a háttérben tartani egy komplett csapatot, akik közben felkészülhettek a világbajnokságra. A játékosok visszajelzései alapján tényleg így értük el, hogy kirobbanó állapotban legyenek a vb-re, ez nem lett volna kivitelezhető a hat nap alatt hat meccsel járó Világliga-döntővel együtt. Tudjuk, hogy min csúszott el a világbajnokság, ahol már kvótaszerzők lehettünk volna. Ez már egy komolyabb pressziót rakott a csapatra és rám is.

Akkor mindezek kavarogtak benned a megnyert elődöntő után? 
A megszerzett kvóta után valóban kiszabadult belőlem egy belső stressz, amit addig valószínűleg bent tartottam, különösebben nem is foglalkoztam vele. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb ki fogunk jutni az olimpiára. Ahogy azt is tudtam, hogy a játékosok akkor lehetnek igazán jók az olimpián, ha nem az utolsó kvótaszerző helyen szerezzük meg a részvételi jogot. A játékosok nagy része Triesztben is ott volt, tudják, milyen megterhelő egy ilyen sorozat. Az idei rotterdami selejtezőtornán való részvétel megpecsételhette volna a válogatott nyári felkészülését, formába lendülését és szereplését, és a klubcsapatok Bajnokok Ligájában való játékát is visszavethette volna. Ilyen szempontból is könnyebbséget jelenthet ez az összes, még valamelyik nemzetközi kupában válogatott játékosokkal résztvevő egyesületnek. Így frissebbek maradhatnak a játékosok, és nagyobb esélyük lesz a jobb eredmény elérésére. 

Topcsapat ellen világversenyen olyan jól és szervezetten, védekezésben és támadásban is pazar megoldásokat bemutatva talán még nem játszott úgy a magyar válogatott az irányításod alatt, mint a Montenegró elleni elődöntőn. Egyetértesz? 
Az Eb középső szakaszát - a nyolcaddöntő, negyeddöntő időszakát - szerettem volna picit beáldozni, hogy abból szintet tudjunk lépni. Még a játékosoknak is elmondtam az oroszok elleni mérkőzés előtt, hogy nem valószínű, hogy a legjobb meccsünk következik, mert lehetett látni, hogy a háromnapos kihagyás nem egy könnyen kivitelezhető műfaj. Nem akkor játszanak jól a csapatok, amikor kimarad a nyolcaddöntő, nincsenek lendületben. Ezért is mondtam le a szerbekkel való közös kétkapuzást, amely a nyolcaddöntő napjára esett volna, ezt Dejan Savic ajánlotta fel. Egyrészt nem voltak túl jó egészségi állapotban a játékosaink, tehát nehezen tudtunk volna kiállni, másrészt vállaltam a rizikót, hogy nem leszünk jó formában a negyeddöntőn, de bíztam benne, hogy így is különösebb gond nélkül fogunk nyerni az oroszok ellen. Nem is lett jó meccs, ami mindig jobban motiválja a játékosokat, hogy a következő alkalomkor hozzanak ki magukból többet. Ez történt Montenegró ellen, mindenki előre akart lépni az aktuális szintjéről és sikerült is.

"Örökre szívembe zártalak" - sokáig emlékezetes elődöntő és finálé után lett Eb-aranyérmes férfi pólócsapatunk | Hosszabbítás

A magyar férfi vízilabda-válogatott 21 év után nyert ismét Európa-bajnokságot. Märcz Tamás tagja volt annak az 1999-ben Eb-aranyérmes csapatnak játékosként, most szövetségi kapitányként ért fel a csúcsra. A nemzeti együttes sikerének értékét növeli, hogy veretlenül állhatott fel a dobogó tetejére úgy, hogy játékban maradt még tartalék a mieinkben, akik főleg a kiváló csapatmunkának, a közösségi morálnak köszönhetik nagyszerű diadalukat, amelyet örökké emlékezetes körülmények között arattak, a telt házas Duna Arénában.

Hogyan élted meg a tortúrává alakuló franciaországi Világliga-selejtezőt, amire a járatotok törlése, közlekedési gondok miatt épphogy beestetek, majd edzés nélkül, nagyon rossz védekezéssel 15-10-es vereséget szenvedtetek? 
Megvolt a lehetőségünk, hogy Frankfurtból a közlekedési gondok miatt inkább visszaforduljunk, Budapestre jöjjünk, és egy későbbi időpontra rakjuk át a mérkőzést. Ezzel nem akartam élni, még akkor sem, ha tudtam, a körülmények alakulása nem segítik a jó szereplésünket. Nem csak, hogy nem értünk oda a meccset megelőző délután, hanem a mérkőzés napján, másfél órával a selejtező kezdete előtt értünk egyáltalán a város, Limoges szállodájába. Mindebben benne volt a hétfő hajnali három órai kelés, a 250 kilométeres buszút a repülésen kívül. A legprofibb útvonalat és utazást választottuk, és a legamatőrebb megérkezés lett belőle. A 6-7 órásra tervezett utazás 34 órássá alakult… Ilyen viszonyok között tényleg az lett volna a legcélszerűbb, ha lemondjuk a meccset és egy másik időpontot választunk, de a magyar versenynaptár nem engedi meg ezt, nincs megfelelő időpont, amikorra át tudtuk volna rakni. Vállaltuk a rizikót, végül a blamát is. Hét meghatározó játékosunk nélkül és edzés nélkül dobtuk vízbe a csapatot, ami egyértelműen nehéz helyzetet okozott a játékosoknak, de kifogásokat nem akarok keresni. Reméltem, hogy ezzel a lendületes, fiatal csapatunkkal így is tudunk egy jó meccset játszani és akár nyerni, de olyan gólok estek, amelyek nem megszokottak ezen a szinten. Nem volt semmi, ami átlendítse a csapatot, és kifolyt ez az eredmény, amit sajnálunk. 

Most már az összes világversenyen döntőzött az általad irányított nemzeti együttes, már csak az olimpiai finálé hiányzik, amely megkoronázása lehet a négyéves munkádnak. A csapatépítés most látszik beérni, miközben a mutatott játékban még van előrelépési lehetőség. Már megvan a fejedben a program nagyjából az olimpiai felkészülésig? Milyen tervet találtál ki erre a fél évre? 
Szervezzük, de még több visszajelzést is várunk. Akár Japánból, akár a Magyar Vízilabda-szövetség engedélyét egy-két programra. Nincs még meg a teljes nyári programunk, de van bőven idő, hogy kialakuljon. Ezt befolyásolhatja majd, hogy a Világliga Szuperdöntőjén részt veszünk-e vagy nem. A Super Final általában egy nem ideális időpontban lévő torna, bár idén egy fokkal jobb a helyre került a naptárban, mint az ezt megelőző években. Ha kijutunk rá, majd eldöntjük, hogy milyen formában fogjuk felhasználni. Szívesen vinném egy rövid időszakra külföldre a csapatot a felkészülési időszak legelején, ami egy kicsit kizökkenti a játékosokat az itthoni monotóniából. Megnézzük, milyen lehetőséget adódnak, sajnos egy-két jó esélyünk már elszállt, mert a korábban olimpiai kvótát szerző csapatok megelőztek minket. Túlnyomórészt Magyarországon készülünk majd, az is biztos, hogy durván egy héttel az olimpia kezdete előtt kiutazunk már Japánba. Egy nyári kupa rendezése várható Budapesten, ha nem jön össze, akkor biztosan részt veszünk egy külföldi tornán. Nagyon szeretek itthon, a Margitszigeten készülni, edzeni, ahogy a játékosok is, ettől nem is térnénk el idén sem. 

Tokió előtt nyolc hónappal ért véget az olimpiai totó, 12+1 pólós utazhat csapatonként | Hosszabbítás

Több éven át tartó vajúdás után Lausanne-ban november 30-án megszületett a döntés: a tokiói olimpia női és férfi vízilabda-tornájának meccsein tizenkettő plusz egy játékos nevezhető csapatonként. "Hát, ez ilyen, nem mi hozzuk a szabályokat. Nem tudom pontosan, hogy van, végleges-e, hogy csak 11 játékos utazhat-e Tokióba, vagy 11+2, ezt majd az okosok eldöntik.

Hogy viselted személy szerint azt az extrém helyzetet, hogy mindössze nyolc hónappal Tokió előtt dőlt el, hogy mennyi játékos nevezhető csapatonként az olimpiára, miközben a köztes Eb-n még eggyel több pólós szerepelhetett? 
Megmondom őszintén, nem akartam vele foglalkozni. Csak az mozgatott, hogy az aktuális torna előtt az érvényben lévő létszámokkal elérjük a kvalifikációt. Úgy voltam vele, hogy az adódó kérdéseket majd megoldjuk, amikor kell. Most már lehet gondolni erre is, ha nem is naponta, kezelni ezt a döntési helyzetet. Nem egy kellemes dolog, hogy nem lehet 13 játékos az olimpiai faluban, kellemetlen, hogy egy játékost kiraknak onnan. Méltatlannak gondolom ezt a döntést, és abszolút vízilabda ellenesnek. Lassan már a 13 sem ideális létszám, ehhez képest a 12+1 fő pláne nem az. Szomorú ez az egész, a következő olimpiára vissza kellene változtatni az eredeti állapotot. Nem beszélve arról, hogy milyen üzenete van annak, hogy egy játékos csak a falun kívül vehető számításba. Ez egy borzasztó dolog, aminek nem szabadna így lennie.

Annak idején Sydney előtt ti is egy Eb-aranyéremmel - és egy Világkupa-győzelemmel - jelentkeztetek be az olimpiára. Milyen lökést adhat nektek ez a hazai környezetben kivívott siker Tokióig? 
Nagyon pozitív érzésekkel, aranyéremmel és olimpiai kvalifikációval zártuk a januári Eb-t, megváltottuk a tokiói útlevelet. Néhány civil, sportbarát ismerősöm mondta még korábban, hogy mennek Tokióba  és megnéznek majd minket is az olimpián, én meg azt válaszoltam, hogy jó nekik, mert a csapat még nincs ott, nincs jegyünk, de dolgozunk rajta. Most már nekünk is megvan, így nagy respekttel, jó szakmai visszajelzésekkel zártuk az Eb-t. Úgy tudunk megérkezni Tokióba, hogy komoly csapatként kezelnek majd minket a játékvezetők is. Segítheti a megítélésünket és az eredményességünket is ez az Eb-arany. Magabiztosságot adhat a játékosoknak, nem megelégedést és elbizakodottságot, hanem olyan hitet, amivel vízbe szállhatnak a legjobb csapatok ellen, akik uralták az elmúlt évek vízilabdáját, gondolok itt elsősorban a szerbekre, a horvátokra és az olaszokra. Ezzel az eredménnyel a hátunk mögött az egyik esélyesként utazhatunk Tokióba. Bizakodó vagyok, és szerintem a játékosok is azok. 

Märcz_Tomi_magyar_spanyol_2_Derencsényi.jpg Fotó: Derencsényi István/MVLSZ


Hozzászólások