Tokió 2020 - A jövő olimpiája – valóban mindenkié?
A jövő olimpiája – valóban mindenkié?
Fotó: Europress/AFP

A jövő olimpiája – valóban mindenkié?

HosszabbitásHosszabbitás
2020/04/09 21:01
Az elmúlt években a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyre nagyobb erőfeszítéseket tett az ötkarikás játékok fenntarthatósága érdekében, azonban a következő két olimpiát is egy nagyváros nyerte el. Változhat-e ez a jövőben, lehet-e esélyük az eddig háttérbe szorított régióknak is a rendezésre?

A NOB a nemrég bekövetkezett megújulása során kiemelt figyelmet fordított arra, hogy megfeleljen napjaink kihívásainak. Ezen törekvések következményeként született meg az Agenda 2020, ami alapvető változásokat hozott a legnagyobb sportesemény életébe. Előtérbe került a fenntarthatóság és az elérhetőség, új platformok és versenyszámok bevezetését vetették fel. Az egyik legfontosabb újításnak szánták, hogy a metropoliszok helyett teret adjanak a kisebb városoknak, régióknak is, azonban ezek a törekvések eddig nem valósultak meg.

Az eddig 31 megrendezett és már kiosztott olimpiák közül 17-et Európa 12 városában rendezték meg, ami az öreg kontinens hegemóniájáról árulkodik. Ezt követi Észak-Amerika, Ázsia, Óceánia és Dél-Amerika összesen 14 olimpiával. Az immáron 2021-ben rendező Tokió már 1964-ben otthont adott a játékoknak, 2024-ben Párizs és 2028-ban Los Angeles pedig harmadszor lehet házigazda. A legutóbbi, 2018-as döntési folyamat végén már olyan kevés pályázó maradt, hogy külön megegyezéssel inkább kiosztották a következő két ciklust is, a városokkal való külön tárgyalás gyakorlata pedig a jövőben felváltja az eddigi szavazásos rendszert. Mi lehet az oka annak, hogy nem tudnak új városok, régiók megjelenni az olimpia rendezésben?

olimpiailáng.jpg Fotó: Europress/AFP

Az Agenda 2020 fenntarthatósági törekvései miatt akaratlanul is szembe megy a saját, régiókat támogató programjával. Azzal, hogy nem, vagy csak elenyésző mértékben hagyatkozhatnak új, az esemény miatt felépített versenyhelyszínekre a kandidálók, az elmaradottabb régiókat kizárják a lehetséges helyszínek közül. Ezzel azonban elveszik az olimpiák azon katalizátor szerepét, amit a játékok megrendezése okoz az adott régiónak. Mivel egy rendező országot minimum 7 évvel az esemény előtt kihirdetnek, így a már addig is aktívan sportolók számára hosszútávú célként szolgálhat a rendezés, akár ki is tudja tolni a pályafutásukat. Az adott esetben nem megfelelő infrastruktúra kiépítésére is lehetőség nyílik, amelyek kiegészítve az ideiglenes lelátókkal és létesítményekkel, nem csak az olimpia alatt, hanem hosszú évtizedeken keresztül tudják segíteni a helyi hivatásos és szabadidős sportolókat. A NOB az évtizedek alatt felhalmozott szponzorációs és közvetítési jogokból származó bevételei segítségével támogathatná egy olyan olimpia megrendezését, amely mind új piacok, mind sportszakmai szempontból a javára válhat a szervezetnek és a kiválasztott térségnek is.

trudeau.jpgJustin Trudeau kanadai miniszterelnök Szenegálban egy, az ifjúsági olimpiát népszerűsítő rendezvényen Fotó: Europress/AFP

Az ifjúsági olimpiák esetében üdítőbb a helyzet. Az eddigi három megrendezett eseménynek sorban Szingapúr, Nanking és Buenos Aires adhatott otthont – nagyvárosok, de olyan helyekre juthatott el az olimpiai eszme, ahova eddig nem volt lehetősége. 2022-ben pedig olimpiatörténeti pillanat részesei lehetünk, hiszen először rendeznek ötkarikás eseményt Afrikában: Dakar, Szenegál fővárosa ad otthont a két és fél hetes küzdelmeknek. Az ifjúsági olimpiákon 14-18 éves sportolók vehetnek részt, ami fontos állomása lehet a sportolói életútjuknak. Megismerkedhetnek egy nagyszabású sportesemény hangulatával és működésével, így amikor felnőttként részt tudnak venni az olimpián már tapasztalattal a hátuk mögött teszik ezt. Ezek a rendezvények szintén nagy terhet rónak az adott ország gazdaságára, ám jóval kisebbet, mint a hagyományos viadal, harmadannyi sportoló vesz részt rajtuk. Dakarban alig lesz szükség új létesítményekre, mert nemrégiben, feltehetően a pályázatra való felkészülésként, már elkezdődtek és be is fejeződtek az építkezések.

Sajnos, a fekete kontinens sok országa nincs sem gazdaságilag, sem infrastruktúra szempontjából ilyen szerencsés helyzetben, sok helyen belső konfliktusok is nehezítik a mindennapi életet. Ezért ezekben a régiókban a békét is hirdető olimpiai mozgalom akár városok közti megosztott rendezéssel tudná támogatni a pályázatokat. Budapest 2024-es pályázata során is más városok, akár a szomszédos országok bevonásával került volna megrendezésre az olimpia, így ez megvalósítható modellt nyújthat a jövőre nézve.

A következő elnyerhető időpont 2032, amikor a trendeknek megfelelően újból egy ázsiai vagy óceániai város lehet a befutó. Addig érdemes lesz megfigyelni, hogy milyen új szabályokat hoz a NOB, illetve mennyire fogják követni a saját maguk által felállított struktúrát. Az Agenda 2020 eddig csupán az ifjúsági olimpiák vonatkozásában látszik megvalósulni. Ha a potenciális olimpiai pályázók azt látják, hogy ezen törekvések a valóságban nem működnek, akkor egyre kevesebben fognak vállalkozni a feladatra, ami nagyban megnehezíti a NOB számára a jövő tervezését. Azonban bárhol is rendezzék meg az olimpiát, egy dolog biztos: sose a város legyen az olimpiáért, hanem minden esetben az olimpia a városért!    

Szerző: Gyurcsányi Fanni  

Hozzászólások